Fantasy Játékszemle 2011

Az idei évben túl sok meglepetés nem érhetett minket, hogyha figyelemmel kísértük az előzeteseket és a kritikákat. Annyi biztos, hogy ahány játék lassan annyi platform és közönség várja az újabb fantasy programokat. Hozzá kell tegyem, hogy a különböző letöltős szolgáltatások, online újdonságok és persze telefonos játékokról továbbra is lehetetlen egész képat kapni és adni. Nem is próbálkozunk hát meg vele. Ha kihagytunk valamit … oka van. Filmadaptációkat például csípőből … pedig szoktak lenni jók.

 A régen várt új Elder’s Scroll epizód (szám szerint az ötödik) annak rendje módja szerint jött, látott és győzött az egyjátékos fronton. A Skyrim jó eséllyel egy komoly kulturális mérföldkő lesz a következő években és nem csak az „arrow to the knee” poénok elterjedése miatt. (PC/XBOX360/PS3)

 A Dungeon Siege 3 egy érdekes próbálkozás volt a lassan identitásválságba sodródó Square Enix részéről, hogy megvesse a lábát nyugaton. Elég jól és ami a fő, szórakoztatóan csinálta, de úgy tűnik nem kapott elég figyelmet a sikerhez. A Nap Kincsei kiegészítője ősszel jelent meg. (PC/XBOX360/PS3)

 A szerepjátékok frontján nagy tapasztalattal bíró Bioware fájóan leszerepelt idén a Dragon Age 2 megjelentetésével. Az első részében megismert világ és megszeretett karakterünk méretes fityiszt kapott azzal, hogy a múltba helyezték az eseményeket és egy unalmas, ismétlődő helyszínre. Rejtély, hogyha a Mass Effect sorozatukkal képesek voltak jó irányba menni ezzel miért nem … Már két kiegészítő is tölthető, utóbbiban a The Guild sorozat digitalizált üdvöskéjével. (PC/XBOX360/PS3)

 Érdekes, akciódús próbálkozás volt a Hunted: Demon’s Forge. Ebben a modern fedezékrendszeres lövöldékre hajazó játékban kell íjakkal és mágiákkal megcselekednünk amit hagyományosan géppuskákkal és űrgárdistákkal szokás. Bár a ko-operatív játékmód fenemód szórakoztató lett és a történet körítése is kellemesen darkos a bugok és érthetetlen fejlesztői döntések lerontották az összképet. (PC/XBOX360/PS3)

 A németek azt hiszik, hogy tudnak vicces kalandjátékot készíteni. Az Unwritten Tales egy érdekes és értékes próbálkozás rá, hogy ezt a műfajt a high end gépek világába emeljék át. A rajongók rajongják, azok pedig akik nem ismerik a stílust nem foglalkoznak vele. (PC)

 Örülhetnek a jrpg stílus kedvelői, mert egy igazán kellemes élmény, a Xenoblade várja őket frissen japánból és az amerikaiak előtt itt nálunk, az öreg kontinensen lokalizálva. Érdekesség, hogy a játék világa két összeakaszkodott óriásrobot testén található. Japánok. (Nintendo Wii)

 Ismét elszabadul a három kalandozó, hogy kincseket szerezzen, logikai feladványokat oldjon és szörnyeket gyilkoljon egy gyönyörű, de habkönnyű fantasy világban a Trine 2 révén. Lost Vikings rajongók előnyben. Még mindig csak ko-opban tudom elképzelni, hogy jó legyen (és az is). (PSN/STEAM/XBLA)

 Zelda Skyward Sword, akinek ez nem mond semmit annak az sem fog többet, hogy a nagy N rajongói örömmámorban fürödve vetik magukat az új kalandba a hercegnő megmentéséért … végtelenedszer, ugyanarra a zenére. De ennek a sorozatnak pont ez a bája. (Nintendo Wii)

 A telefonokon egyre nagyobb rajongótábornak örvend az Infinity Blade 2. Egyszerű, de nagyszerű irányítása, összetett konfigurálhatósága ezt a furcsa bossfight szimulátort egyre nagyobb ismertségbe emeli. Egy próbát szerintem mindenképpen megér. („okostelefonok”)

 Az új Assassin’s Creed: Revelations Konstantinápolyba vezet minket tovább göngyölíteni a végtelenbe a történetet. Harmadszor ugyanaz a főhős … egy sima GTA klónnak ez már sok lenne, de az AC köszöni szépen töretlen népszerűségnek örvend. Jól teszi. (PC/XBOX360/PS3)

 Lord of the Rings: War on the North a franchise legújabb próbálkozása, ezúttal egy harciasabb ko-op élmény átadására. Kérdés persze, hogy a régi filmek hatása tart e még, illetve, hogy az újabb ígérete elég játékost vonz e már. A beszámolók komoly technikai problémákról szólnak. (PC/XBOX360/PS3)

 Eljött Heroes of Might and Magic VI, ami „mindennél jobb” (by Áron). Büszkék lehetünk a magyar fejlesztőkre, mert valóban helyre kis játékot hoztak össze. Sajnos maga a játékstílus nem örvend akkora népszerűségnek, mint fénykorában, de ez a cím még most is komoly rajongótábort tudhat maga mögött. (PC)

 Letölthető fronton az Orcs must Die! Emelkedik ki a tower defense és angry birds klónok végtelen sorából agyatlan pusztításra buzdító játékmenetével. Mondjuk volt egy olyan hangulata, mintha eredetileg zombik akartak lenni azok az orkok, de belefér. (Steam)

 Kötelező módon a Game of Thrones: Genesis egy rókabőrnek bizonyult a könyvek és immáron a sorozat árnyékának. Stratégiai megközelítése pedig nem volt messze a céltól, de a közelgő szerepjátékosban nagyobb bizodalmunk vagyon. Igaz, a sorozat nem a kedvencem személy szerint. (PC)

 Érdekes darab a Dark Souls, a Demon Souls spirituális folytatása. Nekem még mindig rejtély, hogy ez valami szivatás vagy paródia akar lenni a nyugati fantasy játékokról a japánok részéről, de ha más nem, akkor a gyönyörű gyűjtői kiadást érdemes meglesni. (XBOX360/PS3)

 A White Knight Chronicles 2 a sorozat legújabb része. Tulajdonképpen az első befejezése utáni pillanatban folytatódik a néma főhős és a fantasy mechek története egy újabb 40-50 órára. A játék tartalmazza az első részt is … ami szerintem furcsa, de mindenképpen kedves gesztus. (PS3)

 A White Knight Chronicles Origins pedig a világ történelmébe dob minket vissza, ahol minden és mindenki olyan mint a jelenben. Itt egy másik történetet meg ismerhetünk meg a nagy páncélok eredetéről. Bár én nem éreztem kihagyhatatlannak ezt az alkotást korántsem. (PSP)

 A Warhammer 40k: Space Marine egy kellemes sétát enged nekünk a kedvenc space fantasy univerzumunkban. Testközelből érezhetjük át az Impérium katonáinak a harcát az orkok és majdan az űr más szennyével szemben. Melegen ajánlom őt és a letölthető játékot is hozzá. Könnyed kikapcsolódás két Ian Watson regény között. (PC/XBOX360/PS3)

 Ha már vallás, akkor az apokrif iratok alapján készült El Shaddai jócskán a stílus határait feszegeti. Enoch harcát ismerhetjük meg a bukott angyalok ellen, akik a földre szálltak a teremtő parancsa ellenére. Szerintem az évtized egyik, ha nem legelvontabb játéka. Kötelező olvasmány. (XBOX360/PS3)

 Letöltős klasszikusok terén ott van még a From Dust, amiben egy nép isteneként tetszeleghetünk és a Bastion, amiben egy művészi Diablo-klónt tisztelhetünk. Ide kívánkozik Dungeon’s and Dragons: Daggerdale, ami ugyancsak egy dungeon crawler lett és az Outland, ami egy elvont és művészi platformer egy halott világról … (STEAM/PSN/XBLA)

 Az Alice Madness Returns nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Nyugtasson meg minket a tudat, hogy alig-alig volt esélye a saját, kultikus előzményével szemben. Egy kellemes, borzongató utazás lett. Félek azonban, hogy sokat ihletődött a Tim Burton alkotásból. (PC/XBOX360/PS3)

 Sokáig a Witcher 2 volt a nagy reménység, amit mutogatni lehetett a konzolosok felé. Megjött és kicsit más lett, mint várták, kicsit rövidebb és gyorsabb is valamivel. Ennek ellenére is egy remek játék és jó, hogy ilyen messzire jutott ez a franchise. Készítői folyamatosan bővítik és javítják, minden egyes újabb patch megjelenése népünnepély. (PC)

 A Final Fantasy IV Complete nem várt meglepetés lett. Minden rész megérdemelne egy hasonlóan igényes kiadást. Ha valaki számára ismeretlen volna a sorozat vagy annak a korai részei ez egy tökéletes belépő lehet a számára. Csak óvatosan, mert könnyen beszippantja a szabadidőt … (PSP)

 Az ICO és Shadow of the Colossus HD Collection beáll azon játékok sorába, akik gyűjteménynek csúfolva és felhúzott grafikával jelentek meg. Ennek ellenére szerintem pont egy olyan korszakot reklámoznak sikerükkel, amikor ezerszer jobb játékok készültek. Jó játékokat venni mindig öröm. (PS3)

 A legjobb játék az adott platformon egy olyan méltatlan folytatást kapott a Dissidia 012 [Duodecim] Final Fantasy képében, amivel az eredeti program nevét is sikeresen bemocskolta. Bár hónapokkal ezelőtt vittem végig, a sokk még mindig elevenen él bennem. Gyalázat … (PSP)

 A Knight’s Contract egyike a bűnös élvezeteknek, amik megbosszulják önmagukat. Az ígéretes alapból semmi sem emelkedik ki, mikor órákkal később az idegek szétpattanása után egy félig kész, átgondolatlan játék közepén találja magát az ember. Máskor és máshol talán megengedhető lett volna ez … bár még ott sem. (XBOX360/PS3)

 A Cursed Crusade egy érdekes változata a keresztes háborúknak, ahol a csaták egy pontján az ütközet a pokolban folytatódik és mindenkinek szarva nő. Jó szórakozás ko-opban, de még itt is kijönnek a technikai problémák olykor. Csak nagyon jó barátoddal kezdj neki, hogyha be is akarjátok fejezni. (PC/XBOX360/PS3)

 Személyes pont az Okamiden, ami egy, ha nem a legjobb PS2 játék folytatása. Összességében sajnos méltatlan hozzá és minden összevetve a figyelmünkre is. Akkor forradalmi megoldásai mostanra legjobb szándékkal is érdekesek és ugyanolyan kiforratlanok. Több mint kár érte. (Nintendo DS)

 A Tactics Ogre: Let us cling together nagy tanulság volt nekem. Bár már újra megjelent Essential kiadványként, számomra rejtély egy olyan stratégiai szerepjáték sikere, ahol a tanítópálya önmagában majdnem három órát rabol el az ember életéből. Pedig szép volt … (PSP)

 Kicsit kimerítőre sikeredett ez a körséta, de ez is jól mutatja a játékok előretörését az utóbbi években. Egyre nagyobb szeletet követel ez a médium a mindennapjainkból is. Sokat elmond szerintem, hogy könyvekből (bár szavazat sem érkezett rájuk) fele ennyit nem lehetne érdemben felsorolni idén. Tisztán látható egy fejlődő ágazat képe a fentiekben.

 Idén is, mint tavaly és reméljük a következő év végén kiosztjuk a legendás mithrill joystick díjat. Szeretném kiemelni, hogy ez nem a legszebb vagy a legsikeresebb játéké, sokkal inkább azé, ami a legtöbbet nyújtja egy magunkfajta szerepjátékosnak. Ezért ebben az évben a mithrill joystick tulajdonosa nem lehet más, mint a DUNGEON SIEGE 3.

 Azon túl, hogy a játék egy új fejlesztőcsapat kezében hű maradt egy olyan világhoz, amit a filmadaptációkkal megtépáztak és ritka igényességgel adaptálta egy teljesen új játékstílusba a régi értékeit egy olyan közösségi élményt nyújt, amit a videojátékos történelemben a Golden Axe óta csak értékelni lehet. Hogy emellett a világ és a főszereplők sorsát befolyásoló döntéseket is hozhatunk, már igazán csak hab a tortán. Ne hagyjátok ki!