Itt írhatjátok ki magatokból azokat az élményeiteket, amelyeket a legutóbbi találkozón éltetek át. Vélemények és kritikák a kalandról, mesélőkről és úgy általában bármiről. Ami az értékelő lapra nem fért rá vagy nem került rá valamilyen okból… Hajrá!
34 thoughts on “Élménybeszámolók a XI. Kalandorkrónikák Találkozóról”
Hozzászólás írása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Nah hát akkor: Nagyon jól éreztem magam, kivételesen élvezetesnek találtam a kalandot, a mesélő pedig olyan volt, mintha egy kalandregényt olvasnék. 🙂 Imádtam, a csapattársak pedig mindketten megérték a maguk pénzét, és mindazok ellenére, hogy meglehetősen szerencsétlen módon, sajnos nem sikerült a modul végére érkeznünk, az egyik legjobb játék volt, amin részt vettem. És természetesen kíváncsian várom a befejezést, megbeszéltük, hogy utólag is végigcsináljuk. 🙂
Nekem nagyon bejövős ez a keleti hangulat! Csakígytovább! 😉 😀 😀 😀
Köszi a Szervezést, nagyon jól éreztem magam!
Tudom, hogy sokan dohányoznak, de szerintem/nekem ez kicsit sok volt, a legnagyobb helység volt dohányzó, én kimentem rágyújtani és így is mi végeztünk elsőnek….
—ezüsttelenek—-
Líthas!
Nekem is nagyon tetszett a kaland, élvezetes, fordulatos volt. De a legjobb a találkozás, a sok ismerős arccal volt! Ja és RESPECT azoknak a dohányosoknak akik a szabadban füstölögtek! Várom már a következő kalandot!
Köszi: Phinix és a KK szervezők!
Első sorban a modulról: Remek modul volt, bevallom féltem mert régen játszottam már rendszeresen, illetve nem is meséltem mostanság túl sokat. De ahogy a biciklizést ezt sem felejti el az ember. Kösz Phinix még egyszer nagyon jó munkát végeztél ennél rosszabbat soha 🙂
Másod sorban: A SÖR-ben megint nem kellet csalódnom ügyes és kreatív csapatról van szó. Amellett, hogy életképesek voltak és jól haladtak a modullal is remekül játszották ki a karaktereiket. Egy élmény volt nekik mesélni.
Harmadik avagy a legfontosabb: Örülök barátaim, hogy újra találkozhattunk remélem ebben az évben még látlak titeket.
Üdvözlettel Debrecenből: Cather
Üdv!
Klasszul éreztük magunkat a tegnapi bulin, a kaland is ott volt a szeren, és újonc mesélőnk is becsülettel odatette magát, hogy mindenki remekül szórakozzon: egy kis bossfight-os bizonytalankodást leszámítva egy rossz szavunk se lehet, az pedig külön kiemelendő, ahogy a csapat előtörténetét integrálta a kalandba; köszönjük! Egy kis gyakorlás és ott leszel a legjobbak közt 🙂
A kaland: egzotikus volt és regényszerű; észrevételként talán csak annyit, hogy kissé túlzottan a „kövesd a sárga utat” jellegűre sikeredett; előre, egy irányba, hajrá.
A másik, de persze ez nem feltétlenül valid kritika, tekintve, hogy ez mégiscsak versenymodul, ahol a hullás inkább rendben van, mint életútnál… ha jön egy „egyszerű” csapat, mármint, aki szimpla 12 000 tp-s karaktereket hoz, nem minmaxolt kémcsőszökevényeket (mint a legtöbben :D) nekik hogy alakul a kaland vége?
„Földet értek a hajó romjai közt… és előttetek a rémek réme, egy sárkány… tűz tör fel a torkából… mindenki sebződik 70 fp-t és a mágikus tűz miatt négyenként egy, vagyis 17 ép-t. Köszönjük, hogy eljöttetek a rendezvényre! – jegyzet becsuk”
Szóval az epikus bossfight rendben van, de a scriptelt tpk… 🙂
Mindezt leszámítva (és mivel megúsztuk, könnyű leszámítani 🙂 szuper volt minden.
Ja igen… a tegnapi nap egyik priceless jelenete (nagyjából, emlékezetből)
Császár: Fegyvereket le!
Tooma pap: Ez a pöröly istenem szent szimbóluma! Nem teszem le!
Császár: Kit érdekel a korcs istened?
Csapat egyhangúlag: ajjajj…
Végül a tárgyalások megakadtak és a Császár feje kipróbálta a fent említett kalapácsot 😉
astra_
Viii
Nyilván,ahogy talán te is gondoltad, nem lehet mindenkinek személyre szabni a történést egy versenymodul során. Ha elolvasod a kalandot, akkor rájössz hogy 2 nagy gyenge pontja is volt az említett lénynek, ergo itt sztem semmi scripteltség nincs… mire rájöttem minek a rövidítése ez a tpk…
Megjegyzem volt olyan aki pedig az NJK-k gyengusságát emelte ki.
De ellenben, ha valóban jól éreztétek magatokat akkor örülünk, legközelebb is szívesen látunk 😉
Nahm, cép jó nagyot!
Az Örjöngő Hatos nőtagjaként a véleményem az, hogy jó volt. =) Jól éreztem magam, volt lehetőség a poénkodásra, viccelődésre, de nem ment el ebbe az irányba a parti, a mesélő színesen, részletesen mesélt és nem akadozott a játék, nem bújta 5 percenként a modult, nagyon segítőkész volt…
A kaland… Hát az is tetszett, bár kissé bizonytalan volt a mi csapatunk, illetve mivel a helyszínen ismertem meg a többi csapattagot, így hát nyilván nem volt összeszokottság semmilyen szinten. Nho mindegy, a lényeg, hogy a kaland tetszett, ötletes volt, nem volt agyonbabrálva és a vége is jó volt(bár megjegyzem a bárd és a dartonita paplovag végett mi nem illesztettük össze az 5 db. követ sajnos =( ). Soha rosszabb kalandot és mesélőt a mostitól =))))))))
A modult dícsérték már elegen, úgyhogy azt most kihagynám; a mesélőnk is jó volt, az ésszerűség határain belül bármit csinálhattunk. A szervezés, a helyszín is király volt (apropó, a 8:30-45-ös találkozóval a borároson mi történt? 35-től 50-ig ott vártunk, de senkit nem láttunk)
Egy valami viszont érdekelne: hivatalosan mi történt volna azután, hogy megnyílt a történet végén a térkapu? (vezetett valahová?) Mesélőnk képességeit dícséri, hogy miután beléptünk (belöktük, lebegtettük, csaltuk egymást) négyőnk elemetállá vált a négy kőben (majd később herceggé) a varázsló pedig lelkében kiüresedve halt meg valahol (vagy megfagyott a hazaúton)
a harcos njk-knál szerintem a megjelenők számát, esetleg a harcértékeiket nyugodtan növelheti a km, ha egy erősebb csapat áll föl (esetleg 5-en vannak, és a bárd meg a varázsló is dzsad szablyával harcol az első sorban) és harcolni akarnak.
ja, és a labirintus: Phinix, máskor nyugodtan találj(atok) ki valamilyen értelmes logikai feladatot, úgyis mindenki vagy összetörte a falakat, vagy bal-kéz-a-falra-és-gyerünk.
ha valaki máshogy ment át, az nagyon érdekelne 🙂
Hát, bármekkorát is hasaltunk (főleg a végén) és bármennyire is volt már jobb szériánk a csapattal, én nagyon élveztem. A csapat nevében is köszönöm a találkozót a szervezőknek, a modult az írójának és nem utolsó sorban a mesét Kornélnak (és, hogy kibírta velünk a napot 🙂 ).
beeblebrox: érdekes, harmadmagammal én is 50 körül indultam el onnan.
A találkozóról alkalmasint a hét elején írok majd én is élménybeszámolót, csak kicsit rendeződjenek bennem össze az események.
Az Őrjöngő hatos bárdjaként nagyon élveztem a kalandot. Külön kiemelem a mesélő képszerű nagyon precíz leírásait, ami szinte filmszerűvé tette az eseményeket. Gyakorlatilag fejből mesélte az egész kalandot. Nagyon könnyedén gyilkolta a karaktereket, de a morális szabályt is tökéletesen alkalmazta. A karakterek szerintem jól játszottak, a csoporton belüli kisebb karakter összecsapásokat is nagyon jól kezelte. ( A harcművész eltörte a slan kardot a Kőevőn…kicst ideges lett az egyik karakterre… érthető, mert miatta lett dühös a békés kőevő.
Én személy szerint két részt élveztem különösen:
A boszorkánymester kijelenti a barlangban, várjatok meg, hozom a követ…aztán lép kettőt, jönnek az óriások, hirtelen ötlettől vezérelve átalakul egy hatalmas lángoszloppá…mindenki elhűlve, hú milyen erős varázslat, mire az egyik óriás fog egy „hógolyót”…. Ép, dupla sebzés, boszorkánymester sistergő tocsában holtan fekszik…aztán menthettük ki.
A másik: A boszorkánymester fűzi a vándort, adja oda a táskát…én főzőm a vacsorát, és mikor épp fogna a bűbáj, odaszólok: ” hé új fiú, kész a vacsora” ! 🙂 Nagyon ott volt a hangulat.
A vége pedig szerintem zseniális, a ISÉ-t a harcművész egy tőrszúrással elintézi ( előtte leugrott a levitációval a hajóról… ISÉ felrobban 150 méteres körbe a hó megolvad. A követ nem tettük össze, de mint bárd megírtam a kaland balladáját, és Legenda lett a harcművész hőstette. ( Az ő legnagyobb örömére) 🙂
Köszönjük a kalandot
Hellas!!!
Beeblebrox:Nem tudom hány óra van a Borároson,de én kb.8.00-tól kb.8:30-ig vártam a hév végállomáson az ÓRA alatt és a közelemben nem volt senki ez idő tájt, egyetlen társunk kivételével,ki végül csatlakozott hozzám a várakozásban. Kb. 8:47 kor indultunk ketten a találkozó helyszínére,és az órától kb, 15 méterre,a 2-es villamos sínjein találkoztunk Amunddal,aki felénk sietett,majd átvéve a vezetést, és a hatalmas, három fős karaván( 🙂 ) megkezdte útját a célállomás felé. Röviden: tény, Amund nem ért az óra alá,csak annak közelébe,de látott minket ahogy felé indultunk,és nem hagytunk hátra senkit sem.Szóval volt karaván az óra alatt,és onnan el is indult, 8:50 előtt!!!
Köszi:
Valheru
Ui: élveztem a mesélést,remélem lesz rá lehetőségem máskor is. Köszi mindenkinek mindent!!! 🙂
Mesélőként annyi észrevételem volna, hogy máskor, ha lehet (most nem tudom mi volt az oka), ne egy két nappal korábban kapjuk meg a csapatok adatait. Ha nem veszek ki hatodik érzékemnek köszönhetően szabit, hogy 5 órán át olvassam, jegyzeteljem a parti adatait, akkor bíz nem élveztük volna ennyire a dolgot! 😀 Megjegyzem a nap többi részén, pénteken ezerfelé kellett rohannom. A füst szerencsére nem zavart, de legközelebb írjátok ki ide, hogy melyik lesz, hogy az érkezők eleve úgy tudjanak leülni.
A modul 5-ös, mivel végre nem voltak agyon tápolt aquir-démonúr-ereklye-amheramun személyi titkára.kráni 14. típusú találkozások. A tűzsárkány meg… most őszintén! A VÍZ kő egy jéggel teli völgyben van! A sárkány miért épp a JK-kra támad? Mert van náluk kő? Már az elején is támadhatott volna ugyanezért. Mesélő függő, hogy ezt az infót hogyan adagolja. A csapatom simán azt választotta, hogy meglapul, amíg a Császár és emberei lerendezik ISÉ-t, közben persze a fegyvereiket vissza szerzik. Az idő letelt, ISE visszaváltozott, a dartonita paplovag meg jól megtámogatta egy csapással. Lett is tűzkitörés! 🙂 A csapatnak, Kalandozó Kószák, 1000 köszönet! Féltem a vérpityu karakterek miatt, de a játékban kérés nélkül is normálisan alakították őket, semmi vérpistikézés!
A legemlékezetesebb pillanatok:
– A Tolvaj-fejvadász váltott kasztú fickó a 110%-os ugrásával egy jégtűről az Égi hajóra veti magát. Módosító -15%, mert csúszik a jég és mozog a hajó. A dobás 97. 20 láb zuhanás, sima jégre. Esés dobás éppen csak tompítja a nagyját.
– Káosz jellemű bárd (MÉG nem az űrkő hatása alatt) elkószál a vadonban, mert alap üldözési mániája és néhány nem szándékos megnyilvánulás a többi JK-tól (zseniálisan beépítve a bárd viselkedésébe) meggyőzi róla, hogy jobb, ha lelép. Szerencsére egy kisebb farkasfalka feltartja, míg a korg hegyivezető érte megy.
– Arel papja kap egy jelet istennőjétől egy, veszélyes szurdoktól távolodó sólyomtól. A pap úgy dönt, le kell mennie. 😀 A pap az űrkő miatt megkapta a bárd paranoiáját is, és az addig törpegyűlölő fickó új, törpe hegyivezetőjüket már-már keblére ölelve a parti ellen fordul.
– Végezetül, a dartonita paplovag sem volt rossz! Végig totál érdektelennek bizonyult az elemek kövei iránt, aztán, a tűzkő megszerzésével hirtelen az egész parti ellen fordul (sajna az idő végessége miatt, felgyorsítottam az eseményeket, így össze tudták rakni a kulcsot, és megnyílt az átjáró). Végig a tűz kellett neki! 🙂 A másik húzása, hogy a jellemváltozás miatt a Rend Halálból Káosz Élet lett, és a wier paplovag megsiratta az elhullt és szenvedő jégóriásokat, a halál kegyetlenségén merengve! 😀
Szóval köszi a JK-imnak, és a modul írójának és a szervezőknek is a jó szórakozást! 🙂
Pár szó a vérpistikről: A legtöbben azért jönnek „kémcső-karival”, mert hozzászoktak az olyan modulokhoz, ami Tier-nan-okat követel. Ha a későbbiekben mindenki által játszható sztorik lesznek (mint ez volt), valamint a mesélők is észben tartják, hogy a cél nem a parti szivatása, akkor sokkal többen lesznek elégedettebbek! No és jó volna, ha mások is megpróbálnának mesélni, hogy a mesélők is játszhassanak! 🙂
Sziasztok!
Köszönöm én is a szervezést, és az egész napos játékot! A hullajelöltek csapatának meséltem. A nevükhöz híven sajnos elhaláloztak. A barbár nem volt hajlandó taktikai visszavonulásra. 🙂 (természetesen)
A csapat jó volt, és élveztem nekik mesélni. Voltak vicces helyzetek, de nem ment komolytalanságba. Nem összeszokott karakterekkel játszottak, jellembeli ellebtétekkel. (Rend, és káosz) Ezér sokat vitáztak, hogy mit is tegyenek. Lassan haladtunk, de élveztük.
Sok vicces jelenet közül a barlangi lángfutók maradtak meg leginkább. A játékosok brutál pajzsaikat nem tudták átlőni, de a játékosok sem tudtak mit kezdeni velük. 😀
És a kőevőkkel való tárgyalás is érdekes volt. 😉
Szép napot!
Kornél. (goblin)
„Phinix hozzászólása:
2012/02/19 – 12:33
Viii
Nyilván,ahogy talán te is gondoltad, nem lehet mindenkinek személyre szabni a történést egy versenymodul során. Ha elolvasod a kalandot, akkor rájössz hogy 2 nagy gyenge pontja is volt az említett lénynek, ergo itt sztem semmi scripteltség nincs… mire rájöttem minek a rövidítése ez a tpk…
Megjegyzem volt olyan aki pedig az NJK-k gyengusságát emelte ki.
De ellenben, ha valóban jól éreztétek magatokat akkor örülünk, legközelebb is szívesen látunk ”
Semmi gond 🙂 Én a modult nem olvastam, a sárkánynak pedig csak egy gyenge pontját láttuk: nem rezisztens a rohamozó törpe mitril csatabárdjára 🙂
Természetesen valóban remekül éreztük magunkat, így semmi pénzért nem hagynánk ki a köv alkalma(ka)t!
Egy kérdés: az idei, jövőbeni KK eseményeken ez a történetszál folytatódik?
Üdvözlet!
A Dombérozók nevében köszönet a szervezésért és a modulért, és mesélőnknek a modul számunkra is megoldhatóvá tételéért! Először sikerült végigérni egy versenykalandon, ami tényleg jó élmény volt, jól éreztük magunkat, köszi! Reméljük, lesz folytatás (akármilyen formában), szeretnénk újra csatasorba állni!
Darton irgalmazzon!
Halihó!
nem kötözködés céljából mondom, de a hozzászólások között rengetegszer láttam már az ilyen „rohamozó barbár szétcsapta csatabárddal” típusú megoldásokat, főleg a boss-harcoknál.
lehet, hogy csak én vagyok ilyen beállítottságú, de szerintem a legtöbb esetben ez nem így, sőt egyáltalán nem működne.
például:
tűzsárkány 1 szegmens alatt, ami a dobófegyverek támadásával egy gyorsaságú feltolhatott volna magára egy 25E-s tűzaurát. vagy lefújja hasonló csóvával a partit. vagy akár lebeghetne mondjuk 3 méter magasan, és hajrá minden barbárnak.
vagy volt még annó egy vámpír-csatamágus-varázsló-űbertáposság. ott is emlékszem a hasonló megoldásra. kérem szépen, a szentemnek 150 manája volt, és nem volt rajta valami elemi erő aura? nálunk tudom, hogy volt azt hiszem egy 30E-s.
bocsánat, ha valakiknek a lelkébe gázolok ezáltal, de szerintem kicsit megöli a játékot, és elveszi a történet tetőpontját, ha az ilyen végső összecsapások mind a „roham-psziroham” kombóval kerülnek megoldásra.
na, csak sikerült idén is egy negatív hozzászólást írnom, de tényleg csak konstruktív kritikának számon.
üdv!
válasz saját magamra, hogy tényleg konstruktív legyek:
például szerintem sokkal izgalmasabb, ha mondjuk a varázsló varázspárbajt vív a sárkánnyal. legalább a vízmágiákat is használja valamikor az ember. nálunk addigra volt egy 20E-s okozással feltöltött akvamarin, kb az mentette meg a csapatot, meg a maradék 50 manája a varázslónak. nameg az, hogy a következő körben legyőzte a víz kövének EGO-ját, így onnantól kezdve mehetett az igazi epic varázspárbaj, míg a többiek félholtan le nem szedték a sárkányt, mivel mindig semlegesítve volt a tüze.
persze nincs minden csapatban varázsló (szerencsére), de szerintem akkor is, az ellenfeleknek ki kellene használniuk az adottságaikat. nyugodtan fújják azokat a hatalmas tűzcsóvákat, és ha a mesélő korrekt, akkor így is van lehetőség a harcra. például a sárkány repül, így nem a teljes erősség éri el őket. vagy mehetnek fedezékből fedezékbe, hogy végül megközelítsék a szörnyet. komolyan mondom, még a „láthatatlansággal hátába megyek, és kinyírom” is hihetőbb, mint az ész nélküli roham.
csak annyit tennék még hozzá, hogy ez az én véleményem. az utóbbi időben olyan játékot játszunk, ahol nagyon oda kell figyelnünk, hogy mit csinálunk, mivel nagyon könnyű meghalni, és akkor nincs tovább. személyes tapasztalatom, hogy ha a játékos érzi, hogy vannak tétek, következmények, sokkal jobb a szórakozás.
ismét csak sikerül OFF-topic mennem, de remélem valaki azért egyetért…
most már tényleg üdv
edwardfmo:
A tűzsárkány ne msárkány volt, hanem a tűzvarázslói varázslat tűzsárkánya.
Nem volt MP-ja, pszije, OD-ja, de még anyagi teste sem.
Abban igazat adok, hogy rohamozó gyalogos nem érhette volna el, mert elvileg 20 láb magasan repül, és köpköd. Nem is gyengén. De nem volt legyőzhetettlen. Főleg, ha megszerezték a víz elemi kövét, és elkezdték használni azt.
Üdv.
K.
Ahoy,
a szervezéssel nagyon elégedett voltam. Minden flottul ment, volt terünk kényelmesen mesélni és játszani. A kaja továbbra is egy nagyon jó pont, kávéznom sem kellett, ami igazából a csapatomat minősíti pozitívan.
Az Ajipók kompánia azért került hozzám, mert már az előtörténetük figyelemfelkeltő volt. Ahogy valaki fogalmazott, a kalandmesterek Piszkos Harry-je kellett ehhez. Én azonban kiolvastam az előtörténetből, hogy alapvetően jó szándékú csapatról van szó, akiknek a lelkes varázslója csak a kaszt számtalan bugjainak egyikébe futott bele.
Az előtörténetük egyébként önmagában olyan példaértékű, hogy a játékosok hozzájárulását is kértem, hogy később a honlapon megjelentethessük. Nagyon értékeltem, ahogyan az előnyöket és hátrányokat kezelték, én magam nem keserítettem feleslegesen az életüket vele (by the way, a Senki bolondja film most 300 Ft-ért kapható több helyen is).
Maga a csapat ynev világában nem volt veterán és sokszor visszahúzta a játékukat a rendszer felőli megközelítés, de azon alkalmakkor, amikor ezen felül tudtak emelkedni egészen meglepően csillogtak a szerepjátékos képességeik. A kaland főellenségét például egy kockadobás nélkül fegyverezték le, igazán megható körülmények között.
Bár a játék során olykor fűbe-hóba haraptak az inkább az ádáz kockadobásoknak volt köszönhető. Ennek ellenére is időben végeztünk a kalanddal és volt alkalmunk utána megbeszélni azt … és sok minden mást is. A kalandról inkább majd ott írok, amikor kikerül a honlapra is, de ezúton köszönöm Phinixnek, hogy minden ellenkezésem dacára kitartott a saját elképzeléseinél. Emlékezetes, remek kaland született általa.
A szervezésben is nagy köszönet illeti őt, hiszen nagyon nyugodt körülményeket tudott teremteni. Ennek az lett az „ára”, hogy ő nem tudta befejezni a csapatával, ami a modulíró-mesélők örök átka. Külön köszönet Sheyenne áldásos munkáját, amivel egy újabb, az előzőeknél szebb emléklappal távozhattam a rendezvényről.
Ezúton is köszönöm minden játékosnak, hogy megtisztelte jelenlétével a rendezvényt, minden mesélőnek elvállalta ezt a tisztet ezen a „régen várt ünnepélyen” és mindenkinek aki kicsit is hozzájárult ehhez az emlékezetes Kalandorkrónikákhoz. A folytatás még a jövő jótékony homályába vész, de lesz.
lol:)
akkor nálunk kicsit máshogy nézett ki a dolog, de a modult elhagytam, így megnézni sem tudom, mi volt hivatalosan.
nálunk volt teste is, és körönként kétszer 25E-s tűzvarázslatot tudott csinálni. a ti verziótokban tényleg kicsit könnyebben hal:)
a véleményem többi részét attól még tartom:)
üdv!
Sziasztok!
A WANTED csapatnak nagyon tetszett a kaland!
Még egyszer elnézést kérek a KM-től a 3 db 00 dobásért :)), sajnos Ise testvér és a Császár bánta a kockáim és a kardjaim szeszélyességét. Sajnálom, hogy 1 támadásig sem tudtak kibontakozni :))
Üdv!
edwardfmo:
Azt hiszem meg lettem szólítva, lévén az enyém volt a mithrill csatabárd, ami megcsapta a sárkányt. 🙂
A mi sárkányunk lent volt a földön, nem mi tettük le. 1 szegmensnyi felkészülésünk volt a 20k6-os lehelete előtt. Szerinted mit csinálhattunk volna? Krónikásunk az aquamarinnal megidézett egy „bébi” vízelementált, a kis Bubit, a Tooma pap láthatatlanságot nyomott rám, én belső időbe mentem, a bajvívó fedezékbe próbált ugrani, a varázsló aktivált egy 20 E-s elemi erő aurát. Aztán jött a 70-es sebzés, 4-enként ÉP-be. Varázsló, Tooma pap, bajvívó elesett, krónikás kis Bubi varázslata mögé bújva megmaradt, én belső időben kitértem, s lerohantam. Szerinted 2 szegmens alatt mi mást lehetett volna tenni? A helyzet totálisan csapat és mesélőfüggő, kéretik nem elsőre ítélni! 😉 Az meg, hogy ki hogy és mire tudta használni a köveket, megint helyzetfüggő, nálunk nem volt jó semmire, pláne nem 1 sec alatt. 😛 Azt hiszem a helyzetből kihoztuk a maximumot. Persze repülhetett is volna, meg 25 E-s tűzaurát is nyomhatott volna, de lehetett volna gyorstüzelő közerkölcsgátló gépágyúja és világpusztító lábszaga is, de nem volt. 😛
Nekem kedvenc momentumom:
Csapat krónikása a Császárhoz: Fényességes nagyúr, csinálhatjuk úgy, hogy egyenlő felekhez méltóan a protokoll szerint leülünk szépen egyezkedni, vagy úgy, hogy varázsló társam letöri elméd védelmét egy pillanat alatt, s én rabszolgámmá alázlak.
A Császárt ez nem hatotta meg. Krónikásunk rácsettintett mindenkire, hogy jöhet a durva megoldás. Szerafista démoni nyelven beszólva a 16 E-s generált félelem mozaikkal lezavarta a felesleges plebejusokat a hajóról, a varázsló letörte a Császár pszi pajzsait, a krónikás engedelmesség varázslatot nyomott rá, a Tooma pap a kalapácsával meg 12 ÉP-t fejre. 🙂 Lett egy hajónk 🙂
Szerintem nem szerencsés mások játékstílusát becsmérelni, hallomásból különösen nem. Szóval ezt érdemes abbahagyni, mielőtt elkezdődne ténylegesen. Köszönöm.
sajnálom, ha minden megnyilvánulásom becsmérlésnek tűnik, nem az a célom. tényleg csak konstruktív gondolatébresztőknek szánom őket.
legjobbakat!
edwardfmo: a gondolatébresztésnek és vitaindításnak is van helye. Sok energiát fektetünk bele, hogy kalandok különböző szituációit többféleképpen is megoldhassák a játékosok. A karakterektől függően így a frontális roham és a párbeszéd is ugyanolyan hatásos lehet adott esetben. Ahogy a kiírásokban is felhívjuk rá mindig a figyelmet, a kalandok minden kaszt, minden szintjén teljesíthetőek. A nehézséget is minden mesélő a kalandban megfogalmazott határok között igazíthatja a csapathoz. Ennek a résznek a kiértékelése (is) szerintem inkább a kalandmodul ismeretével lehet csak elképzelhető, ami ha igaz, még a mai napon felkerül a honlapra is. Az eltérő játékstílusokról szerintem mindenkinek megvan a maga elképzelés és a véleménye is, ezeket meg is lehet osztani, csak olyan módon, hogy azzal másokat ne sértsünk meg teljesen feleslegesen.
Modul meglesve. Nekem tetszik…
Jól éreztem magam, igaz ennyire még sosem kívántam megkéselni egy csapattársamat sem 🙂 de jól szórakoztunk 🙂
Mellesleg meg említeném, hogy a végső nagy Final Batle-t karcolás nélkül megúsztam… pedig csak egy csóri tolvaj voltam 😉 Azért be kell vallanom, hogy túlélésünk csupán Sixy nagybecsű ajándéka volt 😛 vagy a Jet kőé 🙂
Sziasztok!
Nagyon jól éreztem magam a találkozón. A csapat kiváló volt, szerencsére volt varázsló is, így hihető véget lehetett vetni a szerzetes fellángolásának 😀
Kritikusabb üzemmódban néhány gondolat:
I. A kalandról:
Történet: 8/10.
Dinamika: 4/10.
Hangulat: 9/10.
Szerepjáték lehetőségek: 10/10.
Időhorizont: 10/10.
Ami tetszett: sok lehetőséget adott a játékosok személyiségének, szerepjátékának kibontakoztatására.
Különösen jó ötletnek tartottam a karakter jellemének hiányosságait kidomborítandó részeket, az űr kristály munkája nyomán. Kihagyhatatlan volt. A csapatnál, akiknek meséltem, ebben mindenki partner volt. Leírtam egy cetlire pár jellem/személyiségvonás változást, és varázsütésre, mintha egy 100E-s operációt hajtottam volna végre, a játékosok azonnal leképezték a dolgot. Iszonyatos hangulata volt.
Az Njk-k kidolgozottsága megfelelő volt, a lényeges adatok ott voltak, a többit meg mindenki egyénileg, ha egy picit foglalkozott a modullal, a saját stílusára, vagy előtörténetek birtokában a csapatra igazíthatta.
Amiben kicsit sótlan volt:
A modul maga elég lineáris volt, kevés opcióval, leginkább egy spirituális úthoz hasonlított.
Ez könnyen kezelhetővé tette mesélői szempontból, bár kellett hozzá egy csapat motiváció is, hogy ne akarjanak nagyon másfelé keveredni.
A labirintusos részt egy az egyben kihagytam, (my bad) de úgy gondoltam, hogy egy természeti tájról, hegyekkel szabdalt jeges mezőkkel tarkított képbe nem illik bele. Helyette kis térképet rajzoltam, meg felbővítettem opciókkal, hogy a csapat érezze a választás szabadságát.
A főellenfél: Erős volt. Lehet agyalni rajta, mennyire reális, mik a gyengéi, de mindenkinek azt javaslom, hogy a játék alap gondolatát vegyétek elő! Szórakozni, és szórakoztatni.
Szerencsétlen szerzetes (IZÉ-ről ÍCÉ-re neveztük át) nem igazán értette, mi történik vele. Megszállta egy szörny.
Itt volt a legnagyobb segítség a nem tápos csapatoknak: küzdött a lény ellen. Egy hegyvidékes terepen rengeteg búvóhely akad. Nem kell mindennek nekirohanni frontból. Láthatatlan köpeny sincs mindenkin.
A hó kis konvertálással víz, a főellenfél meg tűzből állt, ráadásul csak 10 E. 10 vödör víz.
Nem feltétlenül harccal kellett megoldani a dolgot.
Mondjuk, pont nálunk epikus megoldás született: A varázsló pont legyőzte a víz kövének egóját. Varázspárbajban használta a tárgyat, így a sárkány körönkénti 20-25E-nyi tűzvarázsából fixen 20-at semlegesíteni tudott. A harcos karakterek meg 3 kör alatt legyőzték a lényt, úgy, hogy körönként 2-őt támadott a lény.
Időhorizontra tökéletesen megfelelt a kaland. Kényelmesen be lehetett fejezni, még a jutalmazást is be tudtam iktatni.
II. A karakteralkotási rendszerről:
A rendszer elég sok variációt biztosít, így össze lehet hozni átlag hősöket, éppúgy, mint hardcore-elit scream egységeket. Sajnos a magus sok olyan kasztot ismer, ami alapjában felrúgja a teljes játékegyensúlyt, mindezt teszi úgy, hogy legfeljebb 5-6. szintig legyen élvezetes a rendszer.
Elég, ha csak a varázslóra gondolunk, meg a kismillió alkotható tárgyra.
Szerintem a negatív hátterek kihasználása egy rövid kalandban nem igazán lehetséges, ezért mindenki beír fűt-fát ellenségnek, mert úgysem jönnek szembe.
Általánosságban csökkenteni kellene a negatív ellenségekért adható előny pontokat, és bevezetni egy tulajdonság szűrőt is. Mindenki számára ismerős aki mesélt már: 19, 20, 21, 18, 17, 8, 15, 14, 14, 14 csak, hogy ne legyen tápos…
Lehetne a 16 feletti értékeket büntető pontokkal hátráltatni
pl.:
Tul. Ár
3-16 3-16
17 18
18 20
19 23
20 24
A másik a varázstárgyak kérdése. Ha van varázsló, 7. szintű, akkor van Mély tarisznya, varázsbot, Rúnagönc mindenkinek, köpeny, fegyverzet, lábbelik, stb. Kb. ingyen.
Ami még esetleg segítség lehet, hogy a csapat számhoz kéne egy fejkvótát megállapítani.
3 fő esetében 12.000/fő
4 fő esetében 11.000/fő
5 fő estében 10.500/fő
stb.
Tudom, a Km mindent meg tud oldani, és lehet ezek a dolgok feleslegesek, de az egyensúlyt jobban ki lehet hozni.
III. játékrendszer (magus)
Sajnos olyan, amilyen. A pszi roham, roham mindent visz egy jobb dobással, amit meg nem, azt amúgy sem nagyon lehet legyőzni. Kicsit hiányolom a harcban legatyásodik a csapat, és féltárral ér el a bossig, ahol épphogy csak megoldják a harcot.
A papok, meg a varázslók mágiahasználatát meg kaland szinten korlátoznám, mondjuk 3 tár töltetre. Iszonyat táposak, főként a varázsló.
Hopsz, most látom csak elszaladt velem a ló kissé. Ha hülyeségeket írtam, ne foglalkozzatok vele 😀
Összességében nem csalódtam a találkozóban, jól szórakoztam, alig várom a következőt!
A varázstárgyak kérdését meg lehet oldani (becsületből) úgy (ahogy mi tettük), hogy mindennek megnézed szépen az árát, és levonod a tp-k után kapott pénzmennyiségből (így csak 2-3 hp poti, meg egy mászókesztyű jutott nekem, a varázsló viszont abbitacél rúnapáncélban+láthatatlanság köpenyében rohangált (viszont nem tudta kihasználni))
a tápos csapatot meg meg lehet szorongatni, sátorból előbújó +3 szerzetessel/hirtelen pszi-használattal/ellenfelet támogató városőrökkel-városiakkal-kocsmavendégekkel stb
Heyho!
Kicsit megkésve, de eljutottam ide is. Én a helyszínen már akivel beszéltem annak elmondtam a véleményem, de most leírom ide is:
1. A Kaland
– Érdekes volt, s nem az átlagosan megszokott helyszínekkel voltunk körbevéve, bár a csapat ezt egyhangúan megoldotta, mert a lényeg az volt, hogy legyen bordélyház. Szóval én örültem neki, hogy csak egy kis szekértábor volt található az említett helyen, valamint a mesélőnknek köszönhetően rendkívül színessé tette ezt az egyszerű helyet is. Szépen lassan haladtunk, megpróbáltuk kijátszani a kőevőket, s megkaparintani a kincseiket. Ez a rész is vicces volt, nem volt még ehhez fogható eddig, ha az emlékeim nem csalnak. Ezután eljutottunk a jégóriásokhoz egy labirintuson keresztül. Hát őszintén szólva talán, ha két percig szórakoztunk vele, főleg miután a Dartonita paplovag úgy döntött, hogy ezt áttudja törni… Ezután jött a niarei bárka a kínkeserves harc és a hatalmas becsapódás (a pókember fejvadász elvéti a célpontját).
Nem átlagos öljük le a rosszat és mentsük meg a világot kaland volt és ezt értékeltem.
Viszont:
Számtalan olyan helyzet volt mikor az egész csapatot kirántotta a M* környezetéből az ilyenek, hogy „drágaságom”, vagy „ez olyan, mint a Harry Potter”, „na ez most meg az Avatar?”, így ez kicsit fájdalmas volt akkor. A kalandban tényleg voltak olyan helyzetek amikor egyszerűen úgy éreztük, hogy a filmekből összevágott keverékben vagyunk.
Összegezve: 5-ös skálán 4 pontra értékelném az egyetlen „igazi” negatívumom alapján. Köszönjük a kalandot Phinix.
2. A Mesélő
– Személyesen a helyszínen is mondtam már neki, hogy agyon élveztem az egészet, szépen gondosan átnézte a karaktereinket az alatt az öt óra alatt amíg volt rá ideje és ezáltal gördülékenyebben ment a kaland. Az NJK-k elég kevesen voltak, de amelyeket lehetett azokat kijátszotta, sőt volt egy-két plusz alacsony-növésű NJK is akivel érdekes vitát hozott nekünk. („-Jönnek velünk a törpék!” „-Micsoda?! Semmikép ne jöjjenek a törpék…”)
– A helyszíneket is szépen lemesélte és ügyelt minden részletre egészen környezeti hőhatásokig.
– Végül pedig a Bárka és a problémák. Na a mi verziónkban a bárkán a balliszták is fent voltak melyek szépen soroztak minket, de szerencsére egy se talált. Én egy íjjal viszonoztam a tüzet hasonló sikerrel, míg a paplovag bujkált, s a másik kettő megpróbált feljutni a hajóra. A láthatatlan bárdnak sikerült is és eljutott egészen a hajó közepéig ahol egy légmágussal ütközött össze… Eredmény az lett, hogy én már a végén megadtam magam, mert három társam el lett fogva.
Következő fontos kép:
– A bárka zuhan, s közben mi mind Vilminus hangját halljuk elménkben, mindenkinek elmond egy-két fontos dolgot hálája jeléül, hogy mindvégig segíteni akartunk neki… Ez nagyon jó volt ugyanis a mesélőnk teljességgel felkészülve az előtörténetünkre további löketet adott a jövő felé. Nagyon tetszett ez a dolog ilyen még más mesélőnél nem igazán volt…
– Ezután lezuhantunk felszerelést visszaszereztük közben még, s ott áll előttünk „Ise testvér”, aki ekkora már lenyugodott, s a halálért könyörgött. A Darton Paplovag megadta neki. Hát nem tudom ki volt olyan helyzetben, hogy felrobbant egy Tűzvarázsló a képében, de elárulom nem kellemes érzés. De várható volt. 😀
– Jó a kövek megvannak. Mivel a találkozó a vége felé járt, így lerendeztük azzal, hogy egyesítjük a köveket. A bárd és a fejvadász átlépett a kapun, míg az Arel Pap és a Darton Paplovag szent küldetésüknél fogva folytatják útjukat Yneven…
Összegezve: 5-ös skálán 6-ost érdemelsz Airyku, s köszönjük a csodás mesét.
Elég sokat írtam, de remélem nem badarságokat. Ezek az én öntörvényű véleményeim a csapatom nevében is, mely a Kalandozó Kószák névre hallgatott.
Örülök, hogy egy újabb jó kis találkozón lehettem ott, s várom, hogy mikor jön a következő. 😉
Üdv. Shiffer
Shiffer
Most már akkor csak arra lennék kíváncsi, hogy a Hárry Puttár az hogy jött , vagy hogyan/hol éreztétek ezt? Mert a másik kettőt azt aláírom – bár megjegyzem hogy a „drágaságom” kifejezés egyetlen egyszer szerepel a modulban, az is csak amolyan viccességként – de a Potter?? Te komolyan, én nem éreztem benne, pedig elolvastam egyszer-kétszer 🙂
Őszintén már magam sem tudom pontosan, hogy mikortól jött az a hasonlat is, de sokat segített a dolgon a két jégóriás ami őrizte a „bölcsek kövét”… Meg lehet, hogy a lebegő bárka is megerőltette kicsit a képzelő világom 😀 Na már most ez már csak a felsorolás része, de igazából ez volt a legkevesebb, a másik viszont a „drágaságom” idézet az már csak később derült ki nekünk, hogy modulban is volt ez írva, de nálunk elégé kiérződött a helyzet, már az elején. 🙂 Ha véletlen bármi bántó megjegyzésem lett volna, akkor elnézést, nem azt a célt szolgálja csupán véleménymegosztást…
Két jégóriás és a bölcsek köve… hüm, érdekes hasonlat. A különböző mechanikus szerkezeteket pedig, lehet hogy csak én(mi) szeretjük ilyen fanatizmussal 😉 . Mindenesetre semmi probléma, amíg azt mondod jólérezted magad , és tetszett addig nagy baj nem lehet.