Végül megcsináltam. A kérdés pedig nem az, hogy hogyan, hanem az, hogy miért.
Először azt gondoltam, hogy nem fogom megcsinálni.
Végtelen tavaszt hordott épp az év Syburrban, a syburri tavaszok mintájára. Az egyre rövidebb, de illatos éjszakákhoz nappalra friss zöldbe lobbanó erődket mutatott eredeti virágmintával, és érő kalászokat, meg madárdalt húzott hozzá. Éknek némi elszórt határvillongást választott, felgyújtott falvakkal, meg fergetegként száguldó nomádokkal, de ez sem volt újszerű vagy szokatlan.
Amikor atyám, a Herceg, kitalálta, hogy méltó utódjaként, – helyesebben olyan utódként, aki méltó szeretne lenni a trónra – , csináljam meg a Pusztulat Próbáját először kinevettem, majd végtelenül felháborodtam és elmentem inni. Teljesen őszintén, kinek van kedve huszonévesen kísértetlakta puszttákon kóricálni, meg démonidézó nomádokkal tusakodni, amikor a városi leányokkal is töltheti az idejét. Mert pedig Krad tanítása, hogy a választás szabad, nos én ez utóbbit választottam gondolkodás nélkül. Legalább három napig tartott a mulatság – az éjbe nyúló, borillatú táncokat mindig nagyon szerettem – mire atyám küldöttei utólértek. Legalábbis hecegi küldöttnek mondták magukat, de első ránézésre látszott, hogy garabonciások.
Aztán arra gondoltam, hogy elindulok velük, de majd otthagyom őket.
Az első úton töltött nap pokoli volt. A fejem hasogatott, émelyegtem és egyáltalán nem volt kedvem kimenni a város hívogatóan hűs falai – és végképp hívogatóan kedves és puha női karjai – közül a szeles és kopár fennsíkra. Szoktam én bírni a másnapot. Ágyban és párnák között, ahogyan illik, ahol mindig van egy megmentésemre elkötelezett dáma. Nem nyeregben, a világ söpredékének társaságában. Ők persze kalandozóknak hívták magukat.
Az első este megpróbáltam megpattanni, de már a lovak nyihogására talpon volt mindenki. Hogyan lehet így élni? Aztán tettem egy kísérletet arra, hogy a kiszáradt vízesésnél lemaradjak. De belebotlottam pár kelletlen élőhalottba, és a csetepaté hangjaira visszafordultak. ( sose vallanám be magamnak, hogy nem vették be a zseniális “ csak megigazítom a nyergem” szöveget ) Ha őszinte akarok lenni, akkor pórul jártam volna, ha nem sietnek a segítségemre. Már két csontáz is átszúrta a lábam, mire társaim elértek, és vérveszteségtől kábán omlottam a lábuk elé a csata végeztével.
Aztán pedig arra, hogy csakazért is megmutatom ezeknek. Elvégre én származom nemesi vérből.
Úton Syburr felé (Sorel „Szellem” Loudon-féle hangulatkeltő/romboló novella )
Szenvedek. Határozottan szenvedek. Legszívesebben elsírnám magam a valaki vállán. Sajnos, csak a saját vállam áll rendelkezésre, és az is mindjárt kiugrik a helyéből.
Syburr! Már a hangzása is rettenetes. Syyyyburrrr… tudjátok, felénk mit hívnak így? A pásztorkutyákat. Syburr, kerítsd! Syburr, mard meg! Boldogtalan anyám…
Miért nem ér véget a világ Erionnál? Vagy… legkésőbb Ordannál? Ott a dicsőséges Észak! A civilizációival! A vívmányaival! A mézes-áfonyás pitével! Miért nem elég az nekünk? Ezt a büdös nagy pusztát meg odaadni a földfoglalóknak, a Sheralt kihúzni a tengerpartig, és sose halljunk többet felőlük.
Mi az, hogy ne legyek negatív? Láttad a bohózatot az erioni színházakban Piálóról és Sótlanról, a két állástalan birkapásztorról meg a 13 hegyibunkóról? Hehe, még mindig röhögök a vicceken… azt mondja: „tudod, miért vetették máglyára a kisbabát Shadoban? Nem? Mert azt gügyögte, ‘ba-ba-boo’ és az inkvizítor úgy értette, ‘ra-na-gol’ … ” Ez kéééész, hahaha! Jól van, nem fickándozok… vagy a másik: „miért mentek vissza csalódottan az elf harcosok a piacról Elfendelbe? Mert a kiskorú fiú rabszolgákat mind megvették a Domvik-papok!” Bwahhahehehee… ne parázz, nem ejtem el, csak csináld már, mert lerajzolom a bokámat…
Hogy fogjam be, vagy majd egy bajvívó fogja be? Ne már… én vagyok a Szellem! Engem senki se üt meg! A Dal Havában, Alborne úrnő tiszteletére egy amanoviki corga-bajnokkal és egy nyolcdanos shien su mesterrel töröltem fel a haonwelli Csillag padlóját, megerősítve tavalyi bajnoki címemet egy ideivel… igen, mindketten rojtosra szeletelték körülöttem a levegőt… akkor ezek a déli fogpiszkáló-suhogtatók a földre hullanak előttem… vagy ha nem, akkor megmutatom a totyak délnek, miért félik Haonwelltől Abasziszig, Tiadlantól Erionig a Szellem védjegyét, a „hazamész anyádhoz” befejező stílusfogást!
Tartom, ne izélgess…
Syburr, hogy a pék rakná tele…
Egyáltalán, mi van ott? Egy rakat vár zsoldosokkal. Erenben ugyanez van, csak már hússzor ott lennénk, ha ilyesmit akarnánk látni. Hogy ott megkergetnek a fülem miatt? Á-á, tavasz óta haonwelli báró vagyok, Jorgen cimbinek köszönhetően… a kékköpenyes tetűpásztorok szépen belecsókolhatnak a lábam nyomába. Jorgen cimbiről meséltem? Hogy felvett egy bazári maszkot, és kelkáposztává változtatta a várát? Na _az_ jó buli volt!
Hogy ez is az lesz? Jah, gondolom… „jaú napot, derík éjszaki kalandorok, segíccsék má meg a bajba jutott szegíny dáélit, e. Hájszen a kráni harci goblinok betörtek a tyúkólamba, és elvitték a syburri nehézvértes versenycsirkéimet, el e. Nem sajnánék egy fél víka gyesznósajtot attó, aki visszaja tereli nekem a kis drájgaságaimat, e.”
Miért ne morogjak?! Ha az az anyszomorító fatty bahrada nem egy _syburri_ svindlis kereskedőháznak dolgozik, akik ÉPP az én _syburri_ párosharc partneremet csináltatják ki Erionban, akkor SIMÁN megnyerjük a Torozon Tombolása ’12 párosharcát és jutalmul egy hónapos belépőt nyerek Ellana szentélyébe… vágod? Egyhónaposatvágod?!!!!
Ez az egész Darton rossz tréfája. Syburrháténkészvagyok…
Dehogy vagyok előítéletes. Tényeket közlök. Dél pocsék. Ennyi.
Most _olvasol_ miközben én megszakadok, ahogy tartom ezt a &@{&ˇ^˘!!!-t?! Hogyhogy az erőmunka a gladiátor dolga? Én nem koszos abaszsiszi gödörbunyós vagyok! Én NERTON vagyok, hivatalos haonwelli sportszórakoztatási előadó, Alborne úrnő kegyeltje!
Mi ez a zöld könyv amúgy? Útikönyv? Hogy? Ezt az utolsó két sort még egyszer! Ha?
„Syburr… a nők alacsonyabbak és teltebbek… hajuk sötétszőke vagy -barna, bőrük sötétebb árnyalatú… mmm… brokát, igen, férfiruházat, ki izgat, igen, folytasd! …a nők hosszú, derékban szűk, a kebleknél mélyen kivágott ruhákat viselnek, és nem vetik meg a fűzőt sem…” Hhhhh
Siess már! Hozd már azt a kereket! Már mióta tartom itt a hintót a tengelyénél! Már rég úton kellene lennünk Syburr felé!
Syburr… micsoda doromboló, varázslatos csengésű név… kebleknél mélyen kivágott, és a fűzőt sem vetik meg… Syburrrr… szinte énekel az ember nyelvén a szó! Syburr… készülj, te ígéret földje, itt jön… a Szellem!
🙂 Like
Üdv!
Hangulatos lett a bevezető. Alig várom, hogy kiderüljön mi dolga akad pár élőhalottnak a nomád sztyeppevilágon, nameg a Pusztulat fennsíkja erős dunga feelinget vetít előre! Felcsigáztál!
Vii : fantasy stand up! Nagyon jó volt 😀
Viii: Ez nagyon üdítő volt, köszönet érte 😉 !