„Legendákra vadászó szerencsevadász vagy? Nyughatatlan lelkű kalandor talán? Ó, rengeteg történetem van hozzád hasonló hősökről akik a halálos veszedelem képébe nevettek, de végül mégis győztesen tértek vissza a gonoszság fészkeiből. Azt hihetnéd, hogy ezek az idők elmúltak, ma már nem teremnek valódi bajnokok minden bokorban. De ez nem így vagy.
Minden alkalommal mikor egy heves vérű fiú kiássa apja békeidőre elrejtett kardját, amikor egy szamuráj elveszíti mesterét és saját ösvényére lép és amikor egy keresztény pap új hívek keresésére indul a kolostorévei végén … akkor a magamfajta krónikás egy új lapot kezd a legendáriumában hiszen maga sem sejti merre vezetnek a sorsfonalak tovább.
A számodra is van egy történetem éppen. Akkor kezdődött amikor Gillan, a varázslatok városának főmagisztere megelégelte Qular, a törpe birodalom erőszakos terjeszkedését és hadüzenetet küldött a hegymélyi királyságba. A háború elfajult a határvidéken és az alatta fúrt tárnákban is. A xet hatalom mágusai méltó ellenfelükre találtak a mokány harcosnép gyermekeiben. Qular uralkodója pedig végső elhatározásra szánta el magát …
Egy legendát követve elhajózott leghőségesebb híveivel egy partoktól távol eső misztikus szigetre, ahol a romok között kutatva az Örökkévalóság Gyűrűjének hatalmát akarta megszerezni, hogy végső fegyverként használhassa fel a mágusok elleni háborúban. A kutatás elhúzódott, ezért szoros törpe tengeralattjáró-blokáddal vette körül a szigetet, de már egy hónapja nem hallani róla.
Gillan vezetői aggódva figyelték a sziget felől érkező híreket, egészen addig, ameddig minden kapcsolatuk megszakadt a kémükkel. Ekkor sokan kétségbe estek, mások felvetették, hogy béreljenek fel qwill, a mágia sötét útját járó, magisztereket. A legéletképesebb felvetés azonban az volt, hogy magas jutalmazás fejében egy kis csapat kalandort juttassanak át a hajózáron és azok járjanak utána mi is folyik a szigeten tulajdonképpen.
Látom neked is eszedbe jutott, hogy elfogadd a mágusok aranyát. Helyes, nem te vagy az első kalandor akinek elregéltem ezt a történetet, de ha még sietsz beérheted őket a Gillanba vezető úton. Ne aggódj, nem kérek ellenszolgáltatást ezért, annyit viszont igen, hogy amikor visszatérsz keress fel és regéld el nekem történetedet, hogy én is továbbadhassam mindenkinek, akivel csak találkozom. … Mármint, hogyha túl is éled. Nem véletlenül nevezik a halásznépek azt a helyet a Vissza-nem-térés Szigetének … ó, ezt már biztosan nem hallotta.”
A tábor második szerepjátékos napján egy békebeli játékalkalomra invitálnám az ilyesmire fogékony kalandorokat. Az idén bemutatott Aqlonia szerepjáték keretei között mesélném le ezt a klasszikus hagyományokra épülő/kard és varázslat/heroikusabb/”dungeon crawler” történetet maximum 5 játékosnak. A karaktereket ott helyben a játék előtt fogjuk kidobni az „alapkönyv” szerint. Elöljáróban annyit kérnék a kíváncsi játékosoktól, hogy egy kasztot válasszanak ki és azt osszák meg velem és én egy oldalas előtörténetet kerekítek nekik válaszul (kihagyva a személyesebb információkat, mint például név, haj- és szemszín). Erre vonatkozólag is elfogadok természetesen kéréseket, iránymutatásokat (jellem, élettörténet s.t.b.). Halkan jegyzem meg, hogy ez lesz a világ első Aqlonia szerepjátékos alkalma … 🙂
Nagyon hangulatos a hangulatkeltő 😛