… nem tudom. Extatikus állapotban jöttem ki a moziteremből joe csatatestvéremmel és még másnap is a film milyenségén pörögtem, jó értelemben. Le kell szögeznem: az első rész is nagyon tetszett, de ez a második, a remek előzetesei ellenére, másként tesz jó benyomást az emberre. Pedig már az első résznek sem volt könnyű dolga, az mégis tökéletesen hozta egy fröccsöntött játék katonával játszó felnőtt-gyerek álmai megvalósulását.
A második rész nem ilyen és hamar tisztázza is ezt a nézővel: az első rész szereplőgárdája foghíjasan tünedezik csak fel és azokat is különös kegyetlenséggel darálják le a vászonról torokszorító gyorsasággal. Felocsúdni sem marad időnk mikorra a hangvétel- és témaváltás után kikristályosodik, hogy ennek a filmnek főszereplője tulajdonképpen ROCK lesz. Ez egyébként sohasem árt egy filmnek és örömmel vettem. A Skorpiókirály és a Rohanás óta nagy kedvencem.
A kontinuitás terén a film nagyon érdekes képet mutat. Tudniillik új rendező és új mindenki a bagázsban, az első részt komoly kritikák érték, a játékadaptáció egy közvetlen folytatás volt és a filmet is egy teljes évre visszatartották és ugye ott van több évtizednyi képregényes kánon, hogy a rajzfilmsorozatot ne is említsem, amin tulajdonképpen felnőttem a korosztályommal egyetemben. Hogy mindezen buktatókat a film könnyeden veszi, az tulajdonképpen egy filmtörténeti mérföldkő, sokkal jobban, mint mondjuk a Bosszúállók.
Szóval a film komolyan veszi az előzményeit és arra alapoz. Az előző rész közvetlen folytatása, de nem zárja ki, hogy a játék is ott lehessen (tudom, ez csak nekem számít), a képregények komolyságát és háttértörténeteit veszi alapul, de a rajzfilmsorozat cselekményéből is merít, tökéletesen idézi meg vizuálisan az akciófigurák küllemét és sajátosságait, miközben még tisztelegni is marad ideje és ereje az eredeti G.I.Joe koncepció előtt (amik II. világháborús, nagy méretű darabok voltak még).
Tegyük ezt most félre. Mert mindez mit sem érne, hogyha a film nem volna jó önmagában, nem igaz? A G.I.Joe megmaradt tagjai elindulnak újjászervezni magukat és segítséget kérni az eredeti Joe-tól, John McClain-től, izé, Bruce Willistől, na, Joe Coltontól. Ez különösen vicces, hogyha az ember a Sugárba nézi a filmet és előtte a mozi állandó felvezető filmjében is látja a bevillanó Bruce-t. Hozzá kell tegyem Az utolsó két Die Hard-ban nem volt ennyire szórakoztató, bár a RED-ben nagyot alakított.
Eközben Rock háttértörténetét is megismerjük, ami ugyan nem túl mély, nem túl komoly, de ROCK. De mivel érezték, hogy ez kevés lehet, ezért a filmben feltűnő új Cobra karaktert, Firefly-t állították vele párba, amolyan modern akciófilmesen, Feláldozhatók stílusban. Firefly-t pedig másik kedvencem Ray Stevenson (Megtorló, Róma sorozat) játssza, így végeredményben egy nagyon értékes párharcot ismerhetünk meg. Nem, senki sem ölte meg a másik családját és rúgta szét a homokvárát gyerekkorában, de van szikra a két karakter között.
Párhuzamosan velük egy másik párharc is dúl, illetve révbe ér, ami nem kevésbé kedves a gonosz és tüskés szívemnek: NINDZSÁK! Storm Shadow fantasztikus belépője (mert él és kész, kuss) indítja el tulajdonképpen az események láncolatát, míg az a legendás pálfordulásáig vezet látványos harci jeleneteken keresztül és újabb feudális japán orgyilkos karakterekkel (pl. Jinx). Itt is lehetne kekeckedni apróságokkal technika és filmművészeti téren, de hagyjuk már …
Érdekes adalék, hogy Snake Eyes karaktere önmagában értéktelen is volna, hiszen néma és arctalan, így KELL neki egy olyan szereplő, akin keresztül őt értelmezhetjük. Eddig ez volt ősellensége, így tudhattuk, hogy ő pedig annak tökéletes ellentéte. Most azonban ez felborul és a végjátékra, ahol a két főszál tulajdonképpen összetalálkozik Storm Shadow dominálja is a nindzsa szekciót rendesen, kérdéseket vetve fel a folytatással kapcsolatban, de ez még a jövő zenéje.
Az összhatás olyan, mintha egy Birodalom visszavágja lenne ez a G.I.Joe trilógiának(?). Tulajdonképpen MOST érjük el azt, hogy vannak már amerikai hőseink és egy Cobra szervezetünk, akik a szabad világra törnek. Nagyon sok hordalékot kell tudnunk lehámozni a műről (modern háborúk, észak-koreai kikacsintások, videojátékos sallang) mielőtt még a tulajdonképpen tartalomhoz jutnánk … ami meg ugye akciófigurák hús-vér manifesztálása, de lélekkel. Szerintem ez a kulcsa ennek a filmnek.
Nem tudok végső ítéletet mondani. Ha majd ezt is megveszem DVD-n és rongyosra nézem, majd akkor tudom milyen is ez a film valójában. Most csak értem, de még nem érzem. Nem tudom, hogy lesz e folytatása, nem tudom, hogy ez a csapat viszi e majd tovább. Nem tudom, hogy mennyire jó ötlet az elszállt rajzfilmes látványt felcserélni hamis realizmusra … de azt tudom, hogy emelkedett hangulatban jöttem ki a moziból és a mai napig izgalomban tart.