A sötét tréfák urának minden halott lelkénél kedvesebbek azok, akik kitüntették magukat hitének legnagyobb ütközeteiben. Ezen hívének biztos helye lehet mellette, személyes síkján vagy holta után angyalaként szolgálni tovább magas rangú papjai és paplovagjai hívására válaszul. Ezért azok, akik ilyen csatában vettek már részt, arra igyekeznek felhívni hittársaik figyelmét találkozásaik során.
Ez nem jelent rangban való eltérést feltétlenül, de az biztos, hogy összeverődött kompániákban magától értetődően ragadják magukhoz azok a lovagok a hangot és a vezetést, akik bírnak egy vagy több ilyen „Sötét Trófeával”. Ezeket ugyan nem kapják kitüntetésként a maremiták, hanem magukat ékesítik fel velük, de senki sem merészelne jog nélkül bírni egy ilyen jelvényt.
Ritka az, hogy valaki kettőnél többet bírjon ezek közül, az pedig, hogy esetleg mindet, az pedig lehetetlen. Ezért is van, hogy már egy-egy ilyen trófea kiemelkedést biztosít a dartonita lovagok körében. Ez azonban folyamatos feszültséget is kelthet közöttük és aki így ál egy csapat élére, az számíthat rá, hogy párviadalra hívják hittársai. Kevés nagyobb dicsősége lehet egy fiatal maremitának, minthogy elmondhassa magának jobbnak bizonyult egy sötét trófeát viselőnél.
Az egyik legismertebb ilyen trófea a Dúlás veteránjai közül kikerülő dartonitáké. Ők Ó-Pyarron pusztulása után öncsonkítás révén tettek szert arra a „mosolyra”, amiről sokan felismerik őket. Az Államszövetség felszabadulásáig nyílt sebként viselték, csak azután varrhatták be, ápolhatták. Bár sebük évek alatt begyógyul, de a heg mindörökre hirdeti elhivatottságukat Krán bérenceivel szemben. Kegyetlen arcsebüket maguk és a világ is úgy ismerte, mint Darton mosolyát.
A második kitüntetés a sorból a 14. Zászlóháború alkalmával Vinali-csata túlélőinek a sajátja, akik a Sötét Próféta oldalán változtatták meg a csata kimenetelét és egyszer, s mindenkorra tették le a voksukat az Északi Szövetség mellett a Toroni Birodalommal szemben. Azok a lovagok, akik büszkén emlékeznek meg erről vértjükre egy Fehér Nap szimbólumot festettek fel a mellvértjükre. Az ilyen dartonitákat még a nyakas dwoonok is szívesen látják otthonukban.
A következő már Darton szent földjéért ontott vérrel kiérdemelhető: Rowon városállamának védelmében, majd felszabadításában való részvételért jár. A környező mocsárt a sajátjuknak valló folyami kalóztestvériség zargatta nyughatatlanul a Próféta híveit és az őslakókat, ameddig néhány tucat lovag fel nem vette velük a harcot és egészen a Quiron-tengerig pusztította a szervezetet. Innen ered, hogy ezen lovagok vértjükre kötözte a Cápák Kendőjét. Az eredetik valóban megölt kalózok fejkendőjéből lett trófeák.
A maremiták ezután minden nagyobb konfliktusból kivették a részüket, akár csak Kalandozóként is. Így jutottak el a Manifesztációs Háborúba is, annak második felében Isidor de Sedierta legendás Légiójával. A hadjárat végére több veterán is a halántékukra tetoválta a szemüket körbevevő Fogyó Kék Hold szimbólumát. Nem tisztázott, hogy ellenségeiktől vették ezt át vagy egy készséges bennszülöttek szokása terjedt el ilyen formán. Mindannyian a jobb szemük köré készíttették el ezt a tetoválást.
A Sötét Próféta utazásainak egyik legfontosabb állomása volt a Déli-Városállamokban Darton szent tárgyának, az Első Varjúereklye megtalálása. Azok a lovagok, akik a küldetésében magára maradt Prófétát segítették ebben és egy hittársuk várát védelmezték (a legenda szerint egy ideig Aurin ellenében is), azok vértjükre egy Varjúcsőr motívumát kovácsoltatták, amelyben Szent Szimbólumukat illeszthették ezentúl. Mondják, hogy ezt a praktikus megoldást más pyar nehézvértes paplovagok is előszeretettel alkalmazzák, persze varjúcsőr nélkül.
Aurin al Marem vadászata más ereklyékre kis híján balul végződött Kránban. Leghűségesebb hívei azonban sereggé szerveződtek és megcselekedték a lehetetlent: betörtek a Fekete Határ mögötti Birodalomba urukért. Fehér orkok és sötét vértes lovagok vállt-vállnak vetve mérték össze erejüket a kráni csatamágusokkal és szabados seregekkel. Erről a hősi helytállásról emlékeznek meg vértjeiken fehér alapon fekete Törött Szarvú Kos festésével. A trófea elterjedése után több kráni fejvadászrend fogadott bosszút mindezen lovagok (és orkok) megölésére. Utóbbiak egyébként bundájukba vágatták a mintát, illetve savval maratta a bőrébe.
A Sötét Trófeák persze csak kiegészítői azoknak a legendáknak, amik Darton híveit övezik. Más küzdelmeiknek is ismeretesek trófeáik Erionban is. Fentebb csak a leghíresebb „kitűntetéseiket” említettük meg. A Nekropolisz békéjének fenntartásáért éppúgy érdemelnek ki hasonlóakat, mint a Kard Testvériséggel szembeni harcaikban. Tetteiket hírnevükön kívül a Kalandozók között híres krónikások és neves bárdok is szívesen feljegyzik és járnak nyomukban, mert abban biztosak lehetnek, hogy érdemes történeteket ismerhetnek meg ezáltal.