Ástam egy lyukat a földbe

Ástam egy lyukat a földbe,

és meghaltam benne.

Minden mozdulat végén néztem

körben ki lát, mit csinálok.

 

Ástam egy lyukat a földbe,

nagyobbat, hogy beleférjek,

de kisebbett, hogy élhessek benne

nem jött megkérdezni senki, hogy miért

 

Ástam egy lyukat a földbe,

de az égből egy atyai kéz

atyáskodva lapátolta vissza

a földet, csorgott vissza mint a mész

 

Súlyos esővel folyt vissza a föld

a lyukba, amiben vagy álltam

vagy csak néztem ahogy megtelik

vízzel és lassan kiszárad körülöttem.

 

Ástam egy lyukat a földbe, pedig

eltörött az ásóm amivel, de nem baj

volt két kezem, amivel folytattam

és fent a nap, a nap tűzött rám

 

Ástam egy lyukat a földben,

hangokat hallottam már, másokét.

Odajöttek és nézték, de nem kérdeztek

csak egymás között beszélték a dolgot

 

Ástam egy lyukat a földben,

beleállva nem láttam a napot,

a széléről pedig az alját,

ekkor végre körbenéztem.

 

Ástam egy lyukat a földbe,

de úgy látszik, hogy mindenki ásott,

amerre csak a szemem ellátott

embernagyságú vakondtúrások.

 

Ástam egy lyukat a földbe,

beleöregedtem és belefásultam,

de azza nyugtattam magamat,

hogy körülöttem mindenki azt csinálta.

 

Ástam egy lyukat a földbe,

olyan mint másé, de ez az enyém,

Ástam egy lyukat a földbe,

és meghaltam benne.