Ötödik fejezetéhez érkezett a népszerű játéksorozathoz megjelenő regények folyama. Az évek óta hömpölygő történet már eddig is olyan mérföldköveket hagyott maga mögött itthon, amiket egyetlen korábbi hasonló sorozat sem, de úgy tűnik a lendülete töretlen és eközben a legvérmesebb ellenzői is a témának okkal húzhatják fel a szemöldöküket a láttán.
A harmadik színhez érkeztünk ebben a történelmi történetben: az amerikai forradalom és szabadságharc (ejtsd: Függetlenségi Háború) újabb lehetőségeket és körítést hozott a játéksorozat menetébe és a hozzá tartozó könyvek is érdekes fejlődésen mentek keresztül mostanra. Látványosan is, egyébként.
A harmadik számozott játék alcím nélküli lévén lett ezen kötet az átívelő téma után Árulás (gondolom, mert az eredeti címe Forsaken). Aki tudja, hogy a játékban egy nem mindennapi csavarral indul be a valódi cselekmény is az első óra után, az már sejtheti, hogy a könyv is több kell legyen egy „egyszerű” végigjátszás krónikájánál. Ebben az esetben így is van.
Már a külalak terén mellbevágó lehet az élmény, minekután egy drabális könyvet emelünk le a polcot a kötet képében. Félezer oldalas kötet, ami azonban magán viseli a korábbi részek szép küllemét és kellemes külsőségeit, melyek mind a Fumax kiadónál jelentek meg (ami komoly fegyvertény, mert hazánkban szinte hagyománya van a sorozatok ide-oda vándorlásának kiadók között és a végén minden kiadás hülyén néz ki a polcon).
Tartalom és belbecs terén látszólag nem akkor a változás (betűk vannak benne még mindig), de már az első oldalon szembeötlik, hogy mi itt bizony egy személyes naplót tartunk a kezünkben, a játék egyik prominens szereplőjéét: Haytham Kenway emlékiratait. Így már értelmet nyerhetnek azok a jelenetek a végigjátszásból, mikor az ’öreg’ memoárjai felé görnyedve ír és mi is felkiálthatunk, hogy „ÁHÁ!” és én is csak annyit fűzök hozzá, hogy „Bárcsak fiatalabb lennék ilyenkor!”.
Annak idején rajongtam az ilyen összekapcsolásokért, miszerint egy médium világából kiemelve tarthatok a kezemben egy hiteles tárgyat. Bár a gyűjtői verziók szerelmeseinek gondolom nem kell bemutatnom ezt az érzést, hiszen ők ezért (is) fizetnek egy játékért háromszoros, négyszeres árat adott esetben. Itt pedig jóval kevesebbért juthatunk jóval több plusz tartalomhoz, információhoz.
Persze, hogyha akarunk és már miért ne akarnánk: a nevezetes fordulat után a játékban minden apró morzsát szívesen veszünk, hogy mi hogyan és miért alakult úgy ahogyan. Így bár a borítón a játékhoz hasonlóan Connor, a félvér indián pózol, a tartalom lényegében az ő apjának személyes élettörténete gyerekkorától, lényegében a játék végéig.
Így módunk van ugyan a már ismert jeleneteket újra átélni, de más perspektívából, de eddig nem látott párbeszédeket és mozzanatokat is megismerni az eseményekből. Ami mindig jó. Az oldalak gyorsan fogynak és bár van egy kis papír íze a narrációnak (ami gondolom az archaizáló napló jellegéből fakad) az akciójelenetekhez érve azért az író is inkább egy recensebb nyelvezettel szórakoztat minket.
Kicsit nehéz a lényegi történetről komoly spoilerek nélkül írni. Ezért sem akarok, persze mindenki okkal gondolhatja, hogy a NAGY amerikai történelemformáló figurák feltűnése várható (az), de én személy szerint sokkal fontosabbnak éreztem azt, ahogyan Haytham a személyes jóbarátjaival intézi a dolgokat, együtt tervezgetnek, megvalósítanak … aztán az ifjonti lelkesedés elmúltával egymásra is vadásznak.
Mindennek a hátterében persze ott lebeg az egész sorozatot átlengő Orgyilkosok és Templomosok közötti konfliktus, az emberi sorsokat befolyásoló hatalmak játszmája és ez a része a könyvsorozatnak ennek egy kiváló példázata. Meg merem kockáztatni, hogy a játéksorozat nélkül is érthető, sőt, szórakoztató, de persze hogyha előtte vagy utána tervez az ember játszani a harmadik részével a játéknak ahhoz is meglepően jól jön.
Bár szerintem közben az igazi, remélem egyszer lesznek olyan instrukciók is az ilyen könyvekben, hogy „na most akkor játszd végig eddig és eddig AZTÁN folytasd a könyvet a következő fejezettel”. Talán majd egyszer. Bowden bár tényleg sokat fejlődött az első rész óta is, itt egy kicsit, mert valami egészen újszerűt tett le az asztalra (ergo új fába vágta a fejszéjét) nem minden lehetőséget tudott kihasználni.
Még így is a sorozat egyik legjobb része lett az Árulás. Nagyon értékeltem, hogy ezt a kort nem kellett három külön kötetből összeollóznom és egyben benne van minden, amit az ember a Függetlenségi Háborúról Bowden és a játék alkotói szerint tudni érdemes. Hogy az elég vagy sem, azt minden önjelölt történelem tanár személyes megítélésére bízom.