Imhol tudják a táborból hazatérők megosztani véleményeiket és élményeiket a VII. Vándorkrónikák Táborról. Akár korábban tértek haza akár a hosszú hét végén, köszönjük, hogy velünk voltatok ezen a transzcendens utazáson. Találkozunk ősszel, több alkalommal is, mint eddig. 😉

Élménybeszámolók a Vándorkrónikák Táborról
Gulandro Vándorkrónikák 15 hozzászólás

15 thoughts on “Élménybeszámolók a Vándorkrónikák Táborról”

  • Hát a könyhásnéni monnyon le! 🙂
    De aztán a negativumok számomra itt véget is értek, nagyon jó tábor volt, a játékok isteniek, és mivel én most először probálhattam az ujfajta rendszert azt kell mondjam, határozottan jó ujítás volt!
    A csapataimnak köszi a játékokat Tsurva jó volt 😛
    Amund ha találkozol Gulandróval mond meg neki, hogy jövöre 10 napos tábort a népnek! 😀

  • Nos másodikként akkor. 🙂
    A tábor nagyon jó volt, bár kicsit olyan érzésem volt a mai hazajövetelemnél, hogy tulajdonképpen én csak álmodtam ezt az egészet és valójában el se hagytam Budapestet egy héttel ezelőtt, hiszen annyira gyorsan elillant ez az egész. De ez annak a jele, hogy a legjobb emberekkel a legjobb helyen voltam. 🙂
    Minden kaland, és minden mesélő kitett magáért, nagyon élveztem őket, nehéz lenne sorrendet állítani. Örülök a változatos játszópajtásoknak is, Bodri belső monológjai végig kísértek a versenymodulon, annyit szakadtam rajtuk, hogy a végén már kicsit egybe is folyik minden. Örülök Draxnak és Ahrimannak és Zenonak is, nagyon jók voltatok srácok!!! 🙂
    A második napon játszott Hét tengeres mese is egyszerűen zseniális volt, Shala nagyon jól mesélt, és Ket, Phinix, Drax, Zeno, és Messor nagyszerű pajtik voltak a már-már Karib tenger kalózais magasságokba emelte az amúgy is szanaszét pimpelt látványos csatáinkat. 😀 A ruszki alakváltók a legjobbak! 🙂 😀
    A harmadik játékban Phinix borzongatott minket egy igencsak jól összerakott, freak utcai harcos vampire mesével, Ahol a mese és a zenei összeállítások (amire Phinix igencsak sokat készült itthon) valamint a játszópajtik: Ket, Kacat, Komattre, és Shalafi igencsak őrültre és felejthetetlenre vatrázsolták ezt az elborult kalandot. 🙂
    Az utolsó napon NJK Sólomasszonyként röpködtem kát egymással versengő csapat közt a Lagúna című mesében, ami nekem annyira tetszett a tavaszi táborban, hogy újra jó volt alkalmat találni a benne való részvételre. 🙂 Nagyon élveztem a mindent tudó, „mindenható”, fennhéjázó és udvarias ügynök szerepét. 🙂 És persze a játékosoknak és a mesélőknek is egyaránt gratuláció és köszönet, az egyik oldalról, Kacat mesélt Sóginak, Ádámnak, Ahrimannak és Valherunak. A másik oldalon pedig Ket ütötte Shalafit, Draxot, Komattrét és Wiziert. Mindkét csapat nagyon ügyes volt, és nagyon jól szórakoztam velük. 🙂
    A tábornak voltak hátrányai, de úgy érzem ezt a mai estével inkább el is ereszteném, és igyekszem csak a jóra emlékezni. 🙂 A tegnap éjszakai kutyasétáltatás is felvillanyozólag hatott rám, köszönet A’fradnak, amiért nem féltette Rumit odaadni nekem egy sétára. 😀 Köszi Amundnak és Gulandrónak, valamint Phinixnek, hogy ilyen ügyesen összeszervezték tábor hátterét. 🙂 Mindenkinek köszönöm, aki ott volt, sajnálom azokat akik nem jöttek, vagy túl hamar kénytelenek voltak hazamenni. Már most hiányoztok!!!!!

  • Az idei nyári tábornak ugyanaz a roppant súlyos, szinte kritikus hibája volt, mint a tavalyinak: túl hamar lett vége 😀
    Ezt leszámítva kiválóan éreztem magam elejétől végéig; köszöntet a mesélőknek, amiért bírták a dilijeimet, az arénás csapatomnak, amiért debütáló mesélőként bizalmat szavaztak nekem, a szervezőknek az egészért, a Hotel Antiszoci legénységének pedig rugalmasságukért és vendégszeretetükért 😉

    Remélem, mihamarabb találkozunk, kis gólyák; addig is

    http://www.youtube.com/watch?v=RiSQ_fpbsTc

  • Csak csatlakozni tudok az előttem szólókhoz 🙂 A tábor legyen 10 napos, a konyhásnéni mongyon le és sajnos nagyon hamar vége lett a tábornak… (bár a konyhásnéni védelmére legyen mondva, hogy nekem elsírta bánatát, miszerint ekkora gyereksereggel nem bírnak)
    Köszönet a szervezőknek, a mesélőknek és minden résztvevőnek, hogy idén is sikerült ilyen jó játékot és tábort összehozni. Örülök, hogy számomra új játékostársakkal és mesélőkkel játszhattam, jó volt játszani mindenkivel és tetszettek a kalandok is 🙂
    Azt sajnálom, hogy nem tudtam mindegyik játékot kipróbálni, mert szerettem volna megnézni a Hét tengert kalandjait vagy a Vampire hangulatát is. Node majd legközelebb 🙂

    Remélem mihamarabb folytathatjuk a táborozást, addig is a rágót a kukába a tányérról és lávcsi 😀

  • Úgy érzem, hogy hangulatilag talán az egyik legjobb tábor volt eddig, hogy valami nagyobb jónak voltam része, egy barátokból álló szerepjátékos családnak. Mintha álmodtam volna, s most sajnos felébredtem.
    Köszönöm Shalafinak a mesét, a jámborokat, meg a tyrrano-fattyat (a törpémnek nagy királyság volt. ;)), Bodrinak a Mass Effectet és a monológokat, Amundnak a krogant az Atlas mechben és a kaszinót a goblinnak, 4D4MK4-nak a salarian tűzfedezetet a tankban ;), Sóginak a karakteralkotási tanácsokat, Valherunak a labitúrást és a vámpír lordot, Ahrimannak a szénásszekeret, Ketnek a goblin istent, minden csapattársamnak a remek játékot, a résztvevőknek a „karaokit” az uccsó este, s mindenkinek a sok vidámságot, a nagy beszélgetéseket, a baráti gesztusokat és az egész tábort.
    Remélem így folytatódnak majd kalandjaink, mindenképp várom a következő epizódot! 😉

  • Ahoy,

    a jó tábor ismérve szerintem is az, hogy a végén nehezen szedi össze, hogy melyik nap tulajdonképpen mit is csinált. Kavarognak benne a gondolatok, féltucat világ és játékrendszer szabályszerűségei, nem is beszélve a rengeteg történetről és élményről amit megélt. Ilyen érzésem volt nekem is a tábor utáni napokban. Tehát jó tábor volt. 😀

    Ahogy lenni szokott, a kalandot, amit „írtam” megint nem mesélhettem. De Gulandro remekül adta vissza a pre-japán hangulatot (vizimanó sushi for the winner!). A csapat barátságos barbárokból és „igazzy” félelfből állt, akik jó kis trippet jártak be azt hiszem. Én élveztem a hátsó ülésről a kalandjaikat.

    Félig-meddig már én is játszhattam a Bodri féle Mass Effectet, ami igazán kellemes meglepetés volt. A mesélő remek stílusán felül a szerepjátékos közeg is nagyon jót tett az általam nem túl sokra tartott ME miliőnek. Talán kicsit komolyabban vettem a sörétes-teknőst, de ez előfordul részemről.

    Sajnos Gulandro-nak a rákövetkező napon el kellett mennie, de mivel aznap „csak” HeroQuest volt terítéken, így azt hiszem jól boldogultam a rámszakadt szervezői feladatokkal. Ismét a hatodik kalandig jutottunk, egy lépésre a rekordtól egy nap alatt. A csapat tapasztalt, veterán Odalent-es révén tudta mi a dörgés. „Just loot it!”

    Ezután jött a Hosszú álom, melyet két napon és két csapatnak mesélhettem. G kalandja igazán remek alap egy támadódobás nélküli történet levezénylésére, bár ehhez egy olyan csapat is kell, akik értékelik az ilyesmit. Szerencsére most kettő is akadt, az első alkalom kellemes meglepetés volt, remek karakterekkel és jó csapatmunkával.

    Az utolsó kaland pedig a ebben a történetben egészen kivételes volt. Reggel tíztől hajnali négyig tartó maratoni „egynapos” kaland a legjobb emlékeimet invokálták erről a hobbiről és valahogy azt érte el nálam, amit a versenymodul előszavában fogalmaztam meg. Köszönöm játékosaimnak is, hogy az elmúlt tíz év legjobb szerepjátékos élményét kaphattam általuk. Transzcendens volt.

    Ezen felül is köszönöm mindenkinek a segítségeket, a türelmet, a zsebkendőket, a cigitöltéseket és mindazt, ami hozzá tartozik egy ilyen teljes értékű nyári táborhoz. Mikor már én is a vonaton ülve szaladtam hazafelé, büszkén feszült rajtam a táboros póló. Remélem, hogy ti is így éreztetek és köszönöm mindenkinek, hogy hozzájárult a teljességéhez.

    Ezt a dalt küldeném nektek és egyben választanám magamnak a profilos videóhoz: https://www.youtube.com/watch?v=ii-iwzoJh2k

    A tábor versenymodulját szerdán publikáljuk majd itt, pénteken pedig egy Aqlonia szintű M* kiegészítőre számíthattok majd. 😉 Egyébként pedig jövőre most már tényleg lemesélem az A* kalandot. Vagy nem, de közben azért bújtogatom G-t, hogy a Hosszú álmot is írja meg olyan vázlatos formában, mint a tavaly duplázott kalandját.

  • Béke, én is köszönöm a szervezést meg az egész tábort. Sajnos hamar meg kellett válnom a remek társaságtól, amit igencsak sajnálok, jövőre mindenképpen végig leszek 🙂

    Köszönöm a versenymodult és a társaimat, és hogy senki nem koncolt fel off character a belső monológjaimért, illetve a visszatérő szeppukura való felhívásokért, a mesélőnk remek volt és immáron a tavaszi tábor után másodjára tapasztaltam meg, hogy kellő alkohol mennyire egy hullámhosszra hoz minket Phinix kollégával :).

    Lelkesen várom az őszi happeninget.

  • Most már hogy kicsit leülepedett a dolog, és volt időm rápihenni is, büszkén mondhatom, hogy minden apró-cseprő zavaró tényező ellenére, jól éreztem magam, és az idei táborra is erős nosztalgia érzéssel gondolok vissza. A Hotel Anyádmari-ról csak annyit, hogy jó volt, szép volt, köszönöm, ennyi. Többet egy szót sem érdemel. Cserébe a társaság, a hangulat, és a játékok ármádiája kárpótolt mindenért.
    Be kell vallanom az utolsó napon azt gondoltam, hogy most kicsit sok ez az egy hét, és bár ki is merültem kissé a végére, visszagondolva már kevés volt 🙂
    Örömmel vettem hogy tokkal-vonóval, minden feltűnő-eltűnő emberkével együtt, határozottan gyarapodni látszik, az elmúlt évek résztvevőinek a száma. Ennek ellenére sajnálatos, hogy többeknek idejekorán el kellett pályázniuk, de majd legközelebb remélhetőleg bepótolják.
    Idén sikerült szinte rekordmennyiségűt játszanom (összesen 4 mesét, ebből kétszer Km-ként), ezenközben pedig sikerült a Hét Tengert még inkább megkedvelni, a Vampire-hez pedig újra kedvet kapni. Nem mellesleg, a kalandmesterünk szavaival élve, miénk volt a legHosszabb Álom! Kemény menet volt, de valóban nem mindennapi Magus-os élmény. Köszönöm mindenkinek akivel együtt játszhattam, bármilyen formában is! A rengetek seppuku felkérésről már nem is beszélve ;).
    Sokakkal sikerült kellemes beszélgetésekbe elegyednem, és sok jó pohár ital lefolyt a Dunán is… Márpedig ha jóemberek kínálnak, azt nem illik vissza utasítani ( erről mindig ez jut az eszembe: https://www.youtube.com/watch?v=5vU8_-KS5gs :D).
    A Társasos nap személy szerint nekem hiányozott, jövőre igyekszem jobban figyelni, egy ilyen megfelelő felkészítésére. De így legalább nem hiányzott annyira az Arkham Horror távolléte, mert tudom hogy úgysem lett volna időm kipróbálni. Ahogy a Mechwarriort is nélkülöznöm kellett sajnos. Noh de majd ezeknek is eljön az ideje.

    A legközelebbi viszont látásra, addig is hajrá kisgólyák, jólét mindannyiótoknak!

  • Mivel lényegében semmilyen új és hasznos gondolattal nem tudom gyarapítani az előttem szólók által leírtakat, így én is csak a tábor okozta örömömnek szeretnék hangot adni. Minden kaland, amelyben játszottam kiváló volt, mind a mesélők, mind a játékostársak részéről, s az ilyen alkalmak mindig újra visszaadják a szerepjáték iránti lelkesedésem. Jó volt ismét együtt lenni veletek 🙂

    Ami a helyszínt illeti, a tapasztalatok azt mutatják, hogy talán mindannyian nehezebben viseljük már a gyerektáborok okozta kellemetlenségeket. Reményeink szerint jövőre újra nyit a Kapitány, ha pedig mégsem, úgy mindenképp szeretnénk valamilyen alternatívabb és megfelelőbb környezetet találni.

    Egy szó mint száz, az általatok is említett kellemetlenségek eltörpülnek a tábor okozta élmények mellett. Köszönet minden résztvevőnek, találkozunk ősszel! 😉

  • Egy munkával töltött nyár után jól esett végre egy „hosszú álom”, amikor is felszabadulhattam és jól érezhettem magam.
    Felejthetetlen élmény marad, az egész tábor számomra, főleg, hogy én tényleg „kis gólya” voltam. 🙂
    Egy kicsit meglepett, de annál jobban örültem neki, hogy már a második nap úgy éreztem, mintha mindenkit ismernék ezer éve, mintha csak visszatértem volna, egy jól megszokott csapatba aminek én is tagja volnék.
    A kalandok remekek voltak, jobbnál-jobb mesélői erényekkel megtűzdelve, hangulatosabbnál- hangulatosabb csapatokkal végig küzdve.
    E remek egy hét alatt, voltam időutazó egy „jogilag” remek csapatban a seppuku-t valahogy elkerülve, hajóztam a hét tenger kalózaként, ahol a falról elrugaszkodva nem lehetetlen pankrátorként, embereket hajigálva, egyszerre négy ellenfelet is kiiktatni (még ha ez a nemes jelenet konkrétan nem is az én nevemhez főződött), jártam a szétzilált enoszuke földjén, egy remek kalandban, egy rendkívül hangulatos csapattal, és végül de természetesen nem utolsó sorban, a szellemek előtt tisztelegve, hódítottuk meg a lagúna szigeteit.
    A lényeg a lényeg, remek tábor volt, hatalmas élmény!

  • Hellasz.

    Nos határozottan vége a tábornak 🙂 A mókus kerék újra pörög, benne a mókus fáradtan tötymörög.

    Köszönet a táborért a szervezőknek, a Hotel Annamarinak s stábjának, a Km-eknek, játékos társaknak, a Balatonnak s édesanyámnak…

    Köszönet a versenymodulban barbárkodó barbár társaimnak…

    A Mass Efect élményért Bodrinak s a többieknek… igaz itt közel jártam, hogy a mesterlövész puskám le teamkillelje a civilizálatlan Krogan bajtársunkat…

    Viii-nek a remek (alaposan kidolgozott, mind összefüggéseiben, mind … mind minden egyéb téren) kalandért, melyben végül igen fair végkifejletet sikerült össze hozni, ami a korrekt csapatot dícséri…
    Hidd el Viii tényleg jó volt ,)

    A táras élményért Gulandronak s a társaknak… ami kifejezetten tetszett s lehetővé tette olyan fogalmak megszületését mint a Loot Elf 🙂

    És végül Kacatnak, aki át kalauzolta Szent őrült Elfem s életunt védelmezőjét, valamint a két marcona harcosunkat a szigetvileg rejtélyein s veszedelmein, még, ha 5 morális szabályt is kellett hozzá bedobnom a közösbe 😛 Ó… és köszönet Ketnek a mókusért, melynek alakítása oly megható volt, hogy sérelmeit muszály volt szárnyaink alá vennünk 🙂

    És köszönet minden másért s másnak (aki hiányolta volna a megemlítését ezen a ponton volt megemlítve ;))!

    Remélem a Kapitány virágzó tengerpartot zsákmányol magának s ott folytatódhat az éves ökörködés jövőre 🙂

    Jó létet mindnyájunkra.

    ui.: Külön megemlíteném még Valerhu bajtársat, aki remélem még szinesíteni fogja a humorával s személyiségével a társaságot az elkövetkezőekben is 🙂 köszönet Darton könnyeiért ,)

  • Az előttem szólok mindent leírtak, így igen rövidre fogom: köszönöm, hogy vagytok, és köszönöm, hogy közétek tartozhatok!

    p.s.: „Akkor tűzgejzír, b+'” 😛

  • ööö… bár nem voltam ott, de kíváncsi vagyok és érdeklődő… 😛 mikorra lehet számítani a profilos videóra?

Vélemény, hozzászólás?