Fantasy Játékszemle 2013

Elmondhatjuk, hogy a játék fogalma évről-évre terebélyesedik azzal a gyakorlatilag végtelen számú művel, ami elérhető a számunkra. Hiszen lehetne akár társasokat is felvenni a listára teljes joggal, vagy új szerepjátékokat is. Éves listánk célpontjai azonban még mindig kitartóan a számítógépes és videojátékok a 2013-as esztendőből.

Az év nem kezdett kegyesen, amikor egy nyugati újraértelmezést kapott a klasszikus japán széria a  DmC: Devil May Cry képében.  Volt akinek még így is tetszett és igaz, ami igaz … csapkodni lehetett vele.  Másfajta horror terén lépett a ringbe a Dead Space 3, ami immáron rajzfilmes átkötés nélkül jelent  meg. Nem azt mondom, hogy „csak” emiatt, de végül nagyon az elvárások alatt teljesített, mint horror.

A sátán egyik leányvállalata szállította a BioShock Infinite programot, ami igen rövid idő alatt igen nagy népszerűségre tett szert. Van benne fantázia, de a végső függöny lehulltakor is marad egy kis hiányérzet az emberben. Dragon’s Dogma: Dark Arisen, a tavalyi csoda, miszerint japánok egy értékelhető nyugati játékot tettek le az asztalra folytatódott ezzel a kiegészítővel, amiben a nehézség viszont már a felkelő nap országának megszokott szintjéhez hasonlított.

Az igazi pokol konyhájából érkezett a stratégiai játékok szerelmeseit hónapokra elveszejtő StarCraft II: Heart of the Swarm, ami nem csak a lassan harmadik évtizede pöndörödő történetet folytatta, de a három részre szakított program második felvonása is volt egyben. Nagyon más hát az üzletpolitikájuk, mint a Dungeons & Dragons: Chronicles of Mystara esetében a Capcom-nak, ami két klasszikus árkádjátékát szabadította fel, de sajnos csak letölthető formában … pedig akkoris: négyfős kooperatív kalandozás egy non-lineáris beat-em-up során.

Ha már D&D, akkor elmondhatjuk, hogy az újabb MMO-val Neverwinter városába repülhetünk az alaposan megváltozott Elfeledett Birodalmakba. Ez is egy út, de egy másik inkább visszavezet minket a cyberpunk aranykorába a Shadowrun Returns képében. Az eredeti alkotóktól egy instant klasszikus a második kiadású szerepjátékkönyvek világán … értékeltem.

Konzolokra nem lettünk eleresztve túl sok szerepjátékkal … klasszikussal végképp nem. A Tales of Xillia tényleg a legjobb pillanataiban is csak arra emlékeztet, hogy az előző résszel játszanék szívesebben, pedig benne is van lehetőség és lélek elég. Azonban a Diablo III megjelenésével konzolokra sejthettük, hogy egészen más irányt vesznek majd a dolgok errefelé (Sacred 3?).

Horror terén ismét keményítenek a személyi számítógépek és az Amnesia: A Machine for Pigs kifejezetten kellemes borzongást és agymunkát igényel meg, mire kirakjuk a nem mindennapi történetét magunkban. A Shadow Warrior etéren is inkább a mérleg másik serpenyője és egy régi klasszikust igyekszik „újraértelmezni” annyi trágársággal és vérrel, amennyivel csak lehet.

Ha valaki még ugrálna és bugrálna kicsit, akkor idén jobbat, mint a Rayman Legends úgysem találhat. Pihentető, megmozgató, szórakoztató és aranyos … mint régen a játékok többsége. Ajánlom, mert már a különböző pályák és világok jó hatással lehetnek a fantáziánkra és képzelőerőnkre. Ha létezne képzeletbeli ezüst joystick a második helyért, biztosan ő kapná idén.

Újabb és újabb köröket fut a „német-M*” a The Dark Eye: Demonicon játékkal a rajongók kegyeiért. Kivételes helyzetben vannak, hogy az ő nemzeti világukból ennyi minden készül (több igen jó is). Egyszer szívesen megismerném az eredeti művet is. Egészen az év végén jelent meg a népszerű táblás játék adaptációja, a Space Hulk, ami a még népszerűbb W40k univerzum rajongóit boldogíthatta. Sajnos nem olyan minőségben, mint a legtöbben reméltük volna az elmúlt évek pletykái és hírei után.

Izgalmas évet zártunk hát ismételten: régi sorozatok folytatódtak, újak kezdődtek el, beköszöntött az utolsó konzolgeneráció és már alig-alig emlékszünk arra, hogy régen hogyan is játszottunk PC-n (segítek: lemez, floppy; helyettük: Steam és GOG).  Amíg lehet tartjuk az áradattal az iramot … amíg lehet. Addig bejelentjük az elmúlt esztendő legjobb játékát és így a Mithrill Joystick 2013-as díjazottját:

SHADOWRUN RETURNS

Az a játék, ami megjelenésekor napokra kikapcsolt a való világból. Az a játék, ami mert szembe menni korunk ijesztő tendenciáival és a rajongók kedvéért, a rajongók által olyan lett, amilyennek szerettük volna. Az a játék, ami ebben a pillanatban is gyarapodik csak, mert újabb és újabb rajongói missziók válnak letölthetővé és az alapjátékkal egyenértékű hosszúságú hivatalos kiegészítés várható még az év elején. Az a játék, ami olyan érzést keltett bennem, mintha maguk a Shadowrun világának és rendszerének kitalálói meséltek volna nekem egy privátot, pedig nem fizettem érte nekik annyit Kickstarteren …

Részletes ismertetőnket (ömlengésünket) itt olvashatod a játékról.