SZÉTSZAKADT BIRODALOM (Keleti Legendák hangulatkeltő)

Shigeki amatu gyűlésre hívta a szigetek leghatalmasabb családjainak fejeit, a harcos iskolák vezetőit, a papi rendeket, de még a tolvajokat is, ezért kellett Shiba Okutának az út mellett magasodó fa egyik ágán az árnyékban meghúzódnia. A találkozónak titokban kellett maradnia sem Toron, sem más nem tudhat róla, még nem jött el az ideje. A toroniak természetesen megérezték, hogy valami nincs rendben, nem hiába sok éven keresztül sajátították el az ármány és fortélyoskodás művészetét, kémeik behálózták az egész birodalmat. De a szukék gyorsan tanulnak és a shenar klánok kiálltak Shigeki mellett, így a leprás számíthatott az enoszukei és jó néhány niarei shenar segítségére is.

A toroni mestersége egyik kiváló képviselője volt, az egyszerű bámészkodó, de még a képzett őrszem sem vehette volna észre, ahogy az úttól nem túl távol, 20-25 lábnyira suhant célja felé. Haladásának vonalát egy-egy fűszál megbillenése jelezte csak, szinte teljesen hangtalanul közlekedett… szinte. Minden bizonnyal valami fontos információ lehetett a birtokában, ha ennyire sietett. Shiba gyorsan felmérte célpontját, átlagos magasságú, vékonytestalkatú férfi, egy pár éve súlyosan megsérülhetett a jobb lába, ami mára szinte teljesen meggyógyult. Ez utóbbi sokat elmondott a kémről, tehetséges ugyan, de nem a legmagasabb körökbe való, azért nem gyógyult meg teljesen a sebe, mert nem használtak mágiát a gyógyításához, a legmegbecsültebb és leghalálosabb kémek és gyilkosok értéke viszont súlyos szekérnyi aranyakban volt mérhető egy hegedő sebet nem volt ideje megvárni a megbízóknak. Fegyverei sem voltak túl meggyőzőek, két tőr az egyik az övén a másik gondosan elrejtve az ingujjában. Ha célba érne, minden bizonnyal előrébb lépne a ranglétrán, talán a lábát is meggyógyítanák és minden bizonnyal kiválóbb fegyverekhez is juthatna. Ezek a megfigyelések elegendőek volta Okutának, hogy cselekvésre szánja el magát.

Kiszámította a kém várható útvonalát, majd tekintetét végighordozva a köztük elterülő erdőn felmérte a legmegfelelőbb útvonalat saját magának, amellyel keresztezheti célpontja útját. Ezt követően az egyszerű ember számára varázslatnak tűnő gyorsasággal és ügyességgel megindult a faágakon az ütközési pont irányába. Különleges öltözéke teljes álcát adott neki amikor mozdulatlan volt, de ügyességének és tapasztalatának hála mozgásban is képes volt fenntartani a láthatatlanságát. Egy hópárducot meghazudtolóan csapott le áldozatára, pengéjével a kém gyengébbik lábát vette célba. A férfi az utolsó pillanatban vette észre a felé közeledő veszélyt, de ahhoz már nem volt elég reakció ideje, hogy védekezhessen is a hirtelen támadás ellen. A combjába nyilalló éles fájdalom hatására egy pillanatra elsötétült előtte a világ, de kezével már tőrei után kutatott. A vágás miatt egyensúlyát is elvesztette, de szemével követte támadóját, aki földet érést követően, olyan sebességgel pördült meg a tengelye körül, ami egyértelművé tette számára, hogy nem maradt esélye. Sérült lábbal egy gyorsabb, felkészültebb harcossal szemben nem vehette fel a versenyt, ez nem az ő területe volt, sikátorokban emberek hátba szúrása, megmérgezése ezek voltak az ő kvalitásai. Másodpercekkel ezelőtt még azon gondolkodott mennyi mindent vehet majd a jutalomból, amit feletteseitől kap, hónapokig élhetett volna kiskirályként, minden nőt megkaphatott volna, akit csak megkívánt.

Véletlenül akadt össze az egyik ivóban egy nagyszájú szolgával, aki miután kellően leitta magát beszámolt arról, hogy ura és még több másik úr a vidékről elindult a Shigeki klán palotájába, valamiféle idézésnek eleget téve. Ez fontos információ volt, olyan, amelyről mihamarabb értesíteni kellett Toront, de ez most csupán távoli eshetőségnek tűnt. Talán ha itt lett volna nyílpuskája, akkor lett volna még némi esélye, de azt otthagyta bérelt szálláshelyén, mivel az információ fontossága indokolta az elérhető legnagyobb sebességet, ilyen az istenek humora. Ki gondolta volna, hogy őrszemek hálózzák be ezt az elhagyott vidéket, mert biztos, hogy nem csak ez a magányos alak lapult itt a sötétben. Ez a gondolat még inkább megerősítette gyanúját az információ fontosságát illetően. Mi másért vigyáznák ennyire az utakat, és csapnának le kérdés nélkül egy toronira aki az erdőben sietve halad a Csillagerőd felé? Csak egy magyarázat volt…