Hegyivadászok, vagy hozzájuk hasonlító harcosok szinte minden vidékén megtalálhatók Ynevnek, ahol magas, nehezen járható hegyeken, vagy amellett élnek emberek, szükségessé téve a szakértelmet és a nehéz terepen mozogni és harcolni tudó egységeket.
Kotariában a hegyivadászok, ha vadászok, hegyjárók formájában is, de egészen a kezdetek óta léteznek. Jelentőségük a Psz. 3207-es Farkasháborúban nőtt meg, ekkor szerveztek belőlük katonai egységeket. Szükségessé tette ezt a központi irányítás, a nagyszámú újonc kiképzése is.
A Farkasháború alatt a hegyivadászok legendás harcosokká váltak a nép szemében, az addig jószerével tehetetlen csapatok sikerei megnőttek. A kis létszámú, gyorsan mozgó egységek mindig a legváratlanabb helyen jelentek meg, gyakorlatilag önellátóak voltak a hegyekben, és megszűnt a folyamatos utánpótlás megoldhatatlan problémája. A hegyvidéken mozgékonyságban felvették a versenyt az orkokkal is. Miután felépítették Farkasfogó várát – és persze ezzel egyidejűleg számos őrposztot, védelmi létesítményt is, az orkok fokozatosan kiszorultak Kotariából, és nem érte már meg nekik betörni a határon.
A hegyivadászok kis, akár csak néhány fős egységekben járják a hegyvidéket, amelyet szinte mindenkinél jobban ismernek. Otthonosan mozognak a sziklafalakon, mások számára megközelíthetetlen leshelyekről őrzik a rájuk bízott területeket. Könnyű fegyverzetűek, előnyüket inkább az időzítéssel, a terep ismeretével szerzik. A hegyi túlélés mesterei, menedékeik a legnagyobb viharban is kitartanak és mindent megszereznek maguk, amire szükségük van. Egy-egy járőr a hegyekben gyakran több hétig is tart.
A kotariai hegyivadász egy különleges terület speciális harcos kasztja. Igazi ízét ott adja, ám érdekes újszerű szereplője lehet bármely csapatnak. Egyrészt érdekes, a sablonos harcostól eltérő alakja, lehetőségei kínálnak élményt, ugyanakkor egyszerű játékot kezdő szerepjátékosok számára is.
Letöltés:
kotariaihegyivadasz(mg)kalandozok
(szerző: Magyar Gergely, forrás: kalandozok.hu)
Tetszetős kaszt remek háttérrel, ráadásul kiváló alap, hogy minimál piszkálással szuper sablon felderítőt alkossunk belőle, amit sajnos a HGB elmulasztott (a toroni elit inkább szegény ember fejvadásza, a sirenarit meg nehéz lenne emberizálni, tekintve, hogy az elf ráért tanulni, az ember meg nem).
Az egyetlen gondom a képzettségek összeállításánál van.
A leírás szerint a hegyivadászok kislétszámú, összeszokott alakulatként operálnak; a hadrendet mégis csak veteránként, sőt, legendás harcosként, 7. szinten kapják meg (összevetés: talán az elit erioni hercegi alakulat is 7. szintű fegyverforgatókkal van feltöltve – forrás bizonytalan).
Ugyanígy fura a 8. szinten kapott herbalizmus alapfok. Már zöldfülű kora óta kint működik a hegyivadász a terepen, a hegyi erdőjárás képzettséggel ismeri a flóra-fauna sokszínűségét, tudja, mely növény az ehető, mérgező, stb. Ez a tudása csak 8. szintre, főtiszt korára nemesedik csak alapvető herbalista tudássá?
A 9. szinten kapott különleges fegyverhasználat pedig nem tudom, mire vonatkozna. A hegymászó jégcsákányra? Annál pont a leírás taglalja, hogy mennyire egyszerű célholmi, mennyire analóg a harci csákányokra… nincs tehát benne igazán semmi „különleges”. Egy légiós skorpióhoz, egy tűzfegyverhez jogos lenne a különleges fvh, de egy szerszámra miért? Vesd össze: a kocsmai verekedés gyakorlatilag 3 kp-ért szakértelmet ad makeshift furkósra, boxerra, bunkókra. Tolvajnak első szintű képzettség.
…szóval szép, hogy van végre egy olyan harcos kaszt, ahol a magasabb szintek is ki vannak dolgozva, de a fenti három eset mind olyan, hogy aki ezt az életformát űzi, annak szinte kötelező a 8/14 kp-ból mihamarabb kipengetni, mert hasznosak… 7-8-9 szinten már az újoncokat kellene tanítania erre a karakternek, nem alap dolgok miatt az iskolapadban ülnie 🙂
Mindettől függetlenül kudos, szép munka!
Ahoy,
távol álljon tőlem, hogy belekotyogjak Magyar Gergely dolgába, mert majd ő megmagyarázza, hogyha idejut, de tudom, hogy ő a saját maga által kidolgozott kasztokat nem elsősorban játékos karakternek, tehát Kalandozónak szánja, hanem sokkal inkább potenciális NJK-nak, akiket olyan igényességgel dolgoz ki, mint az alapkönyvek kasztjait.
Régi (amúgy szórakoztató) vitám vele, hogy szerinte az NJK kasztok, de az újab kasztok is érzésre gyengébben teljesítenek, mint a kalandozónak állt variánsaik, merthogy a világ így működik. Hogy például egy békebeli „orgyilkost” azonos tapasztalati szinten egy igazi telivér „fejvadász” mindig és minden esetben legyőzze.
Szóval anélkül, hogy beleszóljak gondolom én azt, hogy nála ezek az elgondolások tudatosak (aztán ha nem, akkor majd jól felrovom neki). A belefeccölt munkája azonban ebben az anyagban is tetten érhető és részemről tiszteletreméltó. Ez már a sokadik ilyen írása Kotariáról (amiről bevallom nem tudok sokat/eleget és a neve alapján egy kicsit unszimpatikus), de remélem, hogy nem az utolsó.
Magam részéről én nem játszanék a kaszttal a fent taglaltak miatt és mert nekem kicsit vadabb az ynev képem + dolgozok hasonló ötleten (nem hegyivadász, de hasonló). NJK-nak viszont nagyon szívesen szerepeltetnék egy ilyen kidolgozott figurát, rájátszva kicsit a játéktechnikai hiányosságaira (mert gonosz vagyok).
Mindenképp hasznos cucc. A többit is felteszitek? Mintha lenne már egy lovag is…