A Manifesztációt lezáró béke után Gorvik területeit Shadonhoz csatolták perszonálunió révén, mikoris a titokzatos Amanovik házzasságot kötött a Hétarcú országának újdonsült királynőjének és hadseregével felmentette annak amundoktól lerohant földjeit. A Gorviki tartományok egysége elegendő volt ehhez a döntéshez, amely megmentette országukat és névleg megszüntette a Ranagolhoz pártolt shadoni különcük birodalmát. Az igazság azonban az, hogy ez a felállás nem sokban lett másabb, mint az eredeti.
Ranagol hatalmának szakrális meggyengülésével párhuzamosan hullottak el az ország legerősebb papjai, dúlták fel a seregek templomait és így vesztette el a pártfogását a köznép nevében. S valóban hatalmasabbnak bizonyultak azok a hittérítők, akik Shadonból érkezve léptek a Szent Föld területére. A Kosfejes úr hitét azonban vesztette el ennek ellenére sem az ország teljesen, azokban a szegleteiben, melyeket elkerült az amund invázió és a későbbi Szent Légió beavatkozása tovább imádkoztak és áldoztak Ranagol hívei.
Az egyesülés ellen szükségszerűen sok helyen csoportok szerveződtek, amelyek vagy sikeresen vagy sikertelenül vették fel a harcot az idegenek akaratával, amely kihasználható helyzetet teremtett ugyan a folyamatosan kiemelkedettséget hajszoló gorvikiak között, de elejét vette egy lehetséges polgárháborúnak és így vagy úgy, de az ország egységes maradhatott a Birodalomhoz csatolása után is. Ezzel együtt elmondható, hogy a legtöbb kráni kapcsolata az országnak megszűnt, megroggyant, hogy másfajta, új paktumok szülessenek a helyükbe a megváltozott helyzetben.
Az újjászerveződő egyház immáron nem a köznép irányából épült fel, hanem sokkal inkább a nemesség körében, rejtett, titkos összejöveteleken vészelte át a vészterhes időket vagy jól leplezett házi szekták formájában. Magas rangú tagjai voltak ezeknek a zárt körű páholyoknak, sok új felekezet is megjelent hasonló titkos formákban a káosz palástjában befurakodva az országba: a pyarroni hatásra elsősorban Orwella és hívei, a shadoniakkal együtt pedig a rejtett Felice és hívei érkeztek délről, de más démonok is követőkre találtak elkeseredett szerafistáknak köszönhetően, a Hetedik Arc tisztelete pedig elterjedt.
A boszorkányok és boszorkánymesterek rejtőzködő életmódra kényszerültek, sokszor csak egymás feladása árán élhették túl a lelepleződést. Ezzel együtt mellettük szólt, hogy saját, hazai terepen kellett felvenniük a harcot Shadon Inkvizíciójával, akik, hogyha elkaptak egyet-egyet először megpróbálták besorozni őket, hogy velük kerestessék meg pályatársaikat. Remélték így egy idő után a nyomára akadhatnak a magasabb körökben folyó üzelmeknek, amelyekről tudták és sejtették is, hogy léteznek.
A káoszban szerveződő önjelölt Ranagol szekták közül kiemelkedett az Ötven Imádság vagy éppen több szekta munkásságát átfogó néven emlegette a köznép, akik öngyilkos akciókkal próbálták az egyesülésre törekvő shadoniak kedvét elvenni komoly veszteségeket okozó akcióikkal. Hogy ők valóban létező szervezet e, avagy csupán az Inkvizíció találmánya egy arctalan ellenségre, amire hivatkozva lehet kegyetlenebbül fellépni kétséges. Egy idő után minden Shadon elleni cselekedetre rásütötték a bélyegét.
A shadoniakat a helyiek azonban legtöbbször szívesen látták és látják is helyenként, igyekeznek rá, hogy idővel bevonják őket az elitbe. Ilyen módon mutatva a világ felé elköteleződésüket Új-Godon érdekei mellett és elterjesztve saját hitüket a magas körökbe, akár dél felé is terjeszkedve. A Szent Légió és az Inkvizíció sem hajtott végre pusztítást a nemesek körében, nem kobzott el földeket nagy számban, csupán egy-egy renitens ellenállóval statuáltak példát, hogyha nagyon kellett és szükségét érezték Új-Godon érdekében.
A fejvadászrendeket például legalizálták és hozzácsatolták a maguk kémhálózatához … már amelyik még létezett és amelyiket megtalálták a gorviki közigazgatásban. Ranagol támogatásának elvesztése több szabad klánt is megrendített, mások Kránba vonultak át kapcsolataik révén, de maradtak olyan vértestvériségek, amik mindezek dacára is kitartottak hazájuk mellett és végül csatlakoztak az árnyjárókhoz Új-Godon érdekében. Hűségükről azonban a Birodalomnak folyton folyvást bizonyságot kell szereznie mind a mai napig.
Az új hitek beengedéséről és elfogadásáról már volt szó, hiszen a shadoni nemességgel együtt érkező hölgyek között igen szép számban akadtak Felice követők is, akik remek lehetőségnek érezték az otthon már fenyegetően közeledő inkvizíció lihegését a nyakukban. A helyi nemes feleségek pedig örömmel átvették ezt a hitet és férjeiket is buzdították rá, hiszen kiváló táptalaja volt annak, hogy megtartott Ranagol vallásukat elleplezhessék. Így az a különös helyzet alakulhatott ki, hogy egy tilalmas, üldözött szekta bújtat akaratán kívül egy másik tilalmas és üldözött szektát. Nők.
A közhangulatról elmondható, hogy egy átmeneti állapotról van szó, aminek kifutása még megjósolhatatlan. A polgári engedetlenkedések általánosak és a shadon-pártiak is, hogyha nem halnak meg időben álmukban szomszédjaik által, egyre többet követelnek Új-Godontól a rend helyreállításáért, ami hatalmas energiákat követel meg a Hétarcú szolgáitól. Gyűlölködés a jellemző, pattanásig feszülő helyzetek, lázadások, nyílt merényletek és öngyilkos akciók az Ötven Imádság által.
Érdekes státuszban van például a korábbi Holdkos varázslórend és iskolái Gorvikban: shadoni szemmel elítélendő ugyan tevékenységük és létezésük is, azonban a felső vezetés világosan kinyilvánított akaratát, hogy esélyt kell adni azok számára akik képesek az együttműködésre. Sokan az értelmiségből úgy tekintenek rájuk (és egyébként Gorvik egészére is) hogy kiváló eszköz lehet egy esetlegesen későbbi harcban Kránnal szemben, ami Új-Godon kinyilvánítása után borítékolható is.
Ezzel együtt a kezdeti időben voltak tömeges kivégzések is, körözési plakátok szaporodtak el nevesebb és keresettebb holdkos varázslók, ranagol papok és ranagol paplovagok képeivel. Ezek pár évre visszavetették a gondokat, azonban több mint tíz év telt el a perszonálunió létrejötte óta és bár tény, hogy Gorvik sokat változott ezidő alatt, látszólag elfogadóbb és vendégmarasztalóbb, de Új-Pyarronban csak úgy mondanák, hogy az árnyak visszahúzódtak bizonyos helyekre, ahol az ember, hogyha balszerencséjére odatéved még megtalálhatja azt az eredeti Gorvikot ahová nem vágyott soha.
Az élet menete azonban nem változott sokat: a Szent Légió és a tartományok hadseregei rendet tartanak, lovagok elismerten a tenger mindkét partjáról jobbára bántatlanul parádézhatnak, az élénk kereskedelem hatványozottan megnövelte mindkét ország hatalmát és részben már kereskedelmi monopóliummal fenyegetik a Gályák-tengerének egészét és egyre lelkesebben tekingetnek a független Kereskedő Hercegségekre. Az alvilág vegyes és színes, a Szürkecsuklyások már évek óta csupán árnyékei önmaguknak a magas politikai változások és vezetőik sorozatos elvesztése révén.
Elmondható, hogy Új-Godon összességében egy olyan világ, ahol az ember (vagy másfajú) könnyen megtalálhatja szerencséjét a változások közepette, amikor hatalmas pénzek cserélnek gazdát nap mint nap. Ugyanúgy pedig vesztét is meglelheti, hogyha óvatlanul egy kígyófészekbe (vagy macskaalomba) tenyerel. Kalandozók számára a délvidéken jelenleg a második legtermékenyebb vidék Új-Pyarron zsoldja mellett és ritka lehetőség, hogy a kultúra iránt érdeklődök még utoljára bejárást engedhessenek a lassan elvesző Gorvik világából viszonylagos biztonságban.
(A’frad gondolatait fűzte össze fogalmazássá Amund)
Jó összefoglaló. Ez alapján Shadorvik sokkal játszhatóbbnak tűnik random külsős karakternek (nem helyinek) mint amilyen a két anyaállam valaha is volt.