Tanti: Cthulhu Macedón hívása

A nyomozókat a helyszínen fogjuk megalkotni a magyar nyelvű szabálykönyv és a 1920’s Investigators’ Companion Volume II. alapján. A leendő játékosaim ezúttal I. világháborús angol katonákat fognak alakítani. Az alkalomra 3-4 jelentkezőt várok.

A karakterek értékeinek kidobása, kiszámolása:

ERŐ, FIZIKUM, AKARATERŐ, ÜGYESSÉG: MEGJELENÉS: 3d6

MÉRET, INTELLIGENCIA: 2d6+6

MŰVELTSÉG: 3d6+3

Szerencse: AKARATERŐx5

Tudás: MŰVELTSÉGx5

Ötlet: INTELLIGENCIAx5

Épelme, Épelme-pont: AKARATERŐx5

A többivel, a sebzésbónusszal és az életerővel majd a helyszínen fogunk törődni.
Pontot csúsztatni engedek, elvégre elég lelombozó, ha az ember egy szikár és sármos magándetektívvel akar játszani, de egy hájasat és rondát dob ki. A Cthulhu Hívása képzettségrendszere százalékos és mindenkinek választania kell egy foglalkozást, amihez különböző alapképzettségek is tartoznak (egy rendőrnél pl. a Pisztoly és a Jog). Ezen képzettségek alapértékéhez a MŰVELTSÉG 20-szorosa adódik és egészen 89%-ig lehet menni. A többi, szabadon választható képzettségre az INTELLIGENCIA 10-szereséből osztható pont. Ezek bármik lehetnek (pl. Hőlégballon vezetése is) csak meg kell indokolni a felvételüket. A képzettségek mindegyikének van egy alapszázaléka, ami 00-tól MŰVx5-ig terjedhet, szóval még ne osztogassatok, mert könnyen lehet, hogy 89 fölé mentek! A képzettségek listája a Könyvtárhasználattól a Géppuskán és a Hallgatózáson át egészen a Kémiáig terjed. Mivel a modul szereplői katonák, az értékeik és a származásuk befolyásolják a rendfokozataikat és a kiképzés során kapott plusz százalékpontjaikat. A magas MŰVELTSÉGŰ (15 vagy afelett) és/vagy jó családból származó nyomozókból hadnagyok lesznek, az alacsonyabb származásúakból közlegények. A plusz százalékpontokat az Ötletből kell kiszámolni, mégpedig úgy, hogy a számot elosztjuk tízzel és felfelé kerekítünk. Az így kapott eredmény mutatja, hány kockával dobhat a nyomozó és hány plusz pontot költhet katonai képzettségekre (Mászás, Puska, Pisztoly, Szurony, Elsősegély, Tájékozódás, Hajítás, Elrejtés, stb.).

A következő Cthulhu Hívása kalandom egy kevéssé ismert I. világháborús hadszíntéren, Macedóniában fog játszódni. Az időpont 1917. április 18-a, egy szerdai nap. A nyomozók a Brit Szalonikai Hadsereg 22. hadosztályának 66. dandárában szolgáló királyi Shropshire-i könnyűgyalogezred (King’s Shropshire Light Infantry) 8. zászlóaljának önkéntesei, akiket az anyaországi kiképzés befejezte és némi franciaországi tartózkodás után a Balkánra vezényeltek, hogy térdre kényszerítsék Bulgáriát, a „Berlini Bestia” szövetségesét.

***

Ezúttal nem akartam hangulatkeltőt írni, mert lelőné a poént, viszont van egy haditudósítás egy bizonyos Harold Lake tollából, aminek Hadseregünkkel Szalonikában a címe. Ebből választottam ki és fordítottam le egy részletet. Jó olvasást!

„Van egy domb, amely Ambarkoj kicsiny és csúf falujától északra emelkedik, mely szintén északra, 12 mérföldre van Szalonikától. Nem különösebben figyelemreméltó domb, de tetejéről jó kilátás nyílik az vidékre, mérföldekre ellátni, ezért megmásztam, holott az összegabalyodott örökzöld tölgyek, a sziklák durva élei és a szederbozótosok roppant kényelmetlenséget jelentettek számomra. A csúcson aztán rábukkantam mindarra, amit a macedón madarak, vadak, nap és szél hagytak egy férfiból, aki ama félig elfeledett háborúk egyikében eshetett el, amik a területet gyötörték. Szétszórt csontok hevertek előttem, a ruhafoszlányokat beborította a föld. Egy kéznyújtásnyira néhány tölténytár mutatta, hogy ütközetben esett el. A tányérsapkája maradéka és egy gomb alapján derült csak ki, hogy bolgár volt. Puskáját elvették, de minden mást otthagytak, kiszolgáltatva az éveknek, annak a vidéknek a jelképeként, ami ezeket az emberi maradványokat körülvette.

Nehéz ennél jobb helyen kezdeni ezt a beszámolót ama helyről, mellyel most több tízezer katonánk köt közelebbi ismeretséget, illetve az ő nehézségeikről, szenvedéseikről és teljesítményükről. Erről a magaslatról látni lehet azokat a különböző tájakat, melyek Macedóniát alkotják, és fel lehet idézni azokat a gondokat, amiket a hegy, völgy és sík jelentenek. És azok az elfeledett csontok szemtanúi voltak a vidék történetének, a viszonyaiba való múltbéli beavatkozásoknak, a szokásainak és a lakói viselkedésének – mindama dolgoknak, melyek közvetlen hatást gyakorolnak mostani életünkre. Úgy tűnik, nincs különbség a háromezer mérföldre lévő dombtetőn fekvő halott bolgár és a cukor angliai piaci ára között, holott van és később ki is lesz fejtve.

Ha ott állna most, ahol én és északra fordítaná arcát, a baloldalán egy hatalmas síkság terülne el, ami nyugaton távoli hegyek kék falával találkozik. Közvetlenül ön előtt, de mégis kicsivel balra fák vonala és növényzet zöldje látszódna, mely víz és alkalomadtán néhány láp jelenlétére utal. Északi irányban és jobbra végig dombok lennének, némelyik sima és lankás, némelyik nagy szürke hegy. Ezek között apró völgyekre és olykor emberi településekre bukkanhatna.

Van egy völgy, melyet kiemelnék a többi közül. Azon domb lábánál fekszik, mely elzárja a déli végét. A domb az örökzöld tölgyes vonalának határától néhány mérföldön át egy szelíd lankában folytatódik, amíg el nem érkezik egy kis faluhoz, ami a keleti lejtője lábánál áll. Mindkát oldalról tekintélyes dombok határolják. Mogorván és ijesztően hajolnak föléje. Egyik irányból sem könnyű megközelíteni, és valószínűleg ezért mutatja a bőség és a kényelem jeleit. A föld művelés alatt áll. Tágas kukoricaföldeket és nagy dohányültetvényeket látni. Egy helyen telkek egész sorozatára bukkantam mulatságos kis növényekkel, amik segítségével először ismertem fel, hogy a paradicsom és a zöldségek belseje mennyire hasonló. A legelők is bőségesek. Két fehéres, négyszögletű torony is van, amik forrásokat jelölnek, de a talaj alapján bárhol vízre bukkanhat az ember, ha legalább 20 lábnyira leás és fúr egy kutat. A házaknak lakott, állandó külsejük van, nem úgy, mint Ambarkoj ócska vályogfalas putrijainak. Oly helynek tűnik, ahol a nemzedékek békében követték egymást, ami Macedóniában felettébb szokatlan. A halott bolgár csontjai megmondják, miért; e falu boldogságának okait az azt oltalmazó dombokban kell keresni.

Ez a bűbájos völgy képe megmutatja, hogy Macedónia milyen lehetne, és egyben emlékeztetőül is szolgál, hogy egyáltalán nem ilyen. Még az emberek is különbözőek. Egy utam alkalmával két nőt és egy férfit találtam, akik a földjüket művelték, miközben két termetes fekete sertés ugrándozott, viháncolt körülöttük, mint egy pár terrier. Megkérdeztem tőlük, hol találok vizet, ők pedig felálltak és igyekeztek a lehető legjobban válaszolni, őszinték és udvariasak voltak. Másnap megpróbáltam néhány tojást vásárolni egy a dombok túloldalán lévő síksági faluban, mely 3 mérföldre nyugatra feküdt, és csak komor hallgatásba, lesütött tekintetekbe és csukott ajtókba ütköztem. Ezek síkvidéki emberek voltak, akiknek az otthonai védtelenek; olyanok, akik hozzászoktak a háborúhoz.

A dombok faluja ugyanúgy Macedóniát jelenti, ahogy Karadzsa Kádi, a síkság faluja is. Egy olyan település, mely ismeri és aláveti magát a háború sújtotta föld törvényeinek. Lakóinak házai szegényes, hitvány épületek a szépség és a biztonság legcsekélyebb nyoma nélkül. Ha felégetnék és elpusztítanák őket, akkor sem lenne nagy a veszteség, mert könnyen újjá lehetne építeni őket. Körös-körül termékeny földek húzódnak, de csak apró parcellákat művelnek. A faluba vezető út akár jó és biztonságos is lehetne, de inkább meghagyják nyomorult, félig elenyészett csapásnak, melyet minden esőzéskor elönt a sár és a víz.

Ez Macedónia törvénye, ne építs magadnak biztonságos és költséges otthont, amit az ellenség bármikor elpusztíthat vagy elfoglalhat; ne gondozz kiterjedt szántóföldeket, csak amit feltétlenül szükséges, mert az ellenfél jöhet és betakaríthatja a bő termésed; ne építs könnyen járható utat a hajlékodhoz, mert az ellenség gyorsan elhozza rajt a pusztulásod. Jobb és biztonságosabb, ha olyan házad van, amit nem éri meg felégetni, olyan kicsi termésed, amit nem éri meg learatni, olyan fájdalmas utad, amin nem éri meg közlekedni. A halott bolgár magyarázta el mindezt. Csontjainak silány halma szemtanúja volt annak, hogy ezt a földet mindig háború dúlta, nem ismert békét, hogy a népe nem merte körbevenni magát mindama állandó dolgokkal, amik a boldogabb országok jelei.”