A magyar föveny mindig tartogat kellemes meglepetéseket. Bár a lassan már fél évtizedes hagyományokra visszatekintő Hősök Napja Szerepjátékos klub érdemeit nehezen lehetne a véletlen számlájára írni. A tavaly indított őszi táboros programjuk folyamányaként idén is szeretettel és kalandokkal várták a játékra és megmérettetésre vágyó jelentkezőket egy csütörtöktől vasárnapig tartó hosszú hétvége folyamán.
Utolsó simítások az előtte levő éjszaka …
Az idei helyszín névlegesen új föld, hiszen a Szekszárd központú klub egy kisebb település, Alsónána határain belül szervezte meg a recens Hősök Napja(i)t. A helyszín sokban emlékeztetett a tavalyihoz, vadregényes erdő közepén, domb oldalba vájt boros pincék között egy vendéglátásra kivételesen jól felkészült helyszínt ismerhettünk meg, ahová még a közlekedés sem volt nehézkes.
Magam már az első nap hajnalán megérkeztem és amennyit lehetett beleláttam és besegítettem az előkészületekbe, rekrutálásba, anyagszerzésbe. Ezen a „nulladik” napon ugyan még csak páran voltunk (két csapat) de hamarosan (másnapra) elértük a tábor teljes létszámát is, ami a harmincat feszegette és ezzel már meghaladta a tavalyi résztvevők számát.
Tanti jóvoltából lehetőségem volt első nap mesélése által a KÁOSZ szerepjáték élesben való kipróbálására. Ez a megjelenése (2000-2001) óta alulfrekventált rendszer az egyébként kilencvenes évek óta nagy népszerűségnek örvendő és azonos néven futó regényciklus alapján készült, elsősorban azoknak, akiknek Skandar Graun neve mondd valamit. Sohasem hittem volna, hogy fogok ezzel játszani is néhány egykori próbálkozást leszámítva, sem hogy egy egész kalandot, sem hogy ilyen jól.
„- Nem hiszem, hogy jó ötlet egy ilyen démoni megszállottság alatt álló kereskedőnek dolgozni …
– Azt mondta, hogy csak itt szállt meg.
– PATESZ!!!”
Csapatunk hozta a Káosz világának megszokott hektikus összeállítását: Ogg, az ogár, Maron, a beugró szereplő; Kalász, a beszédhibás tündemanó és Gaston, egy drén fokosharcos myhori. Tanti úgy hiszem kiválóan vette az akadályt, hogy egy ennyire ismeretlen rendszerben is élvezetesen mesélt, látszott hogy sokat készült a kalandra és rengeteg easter-egget rejtett el a regények kedvelői számára is. Remélem lesz ereje és kedve begépelni majd egyszer.
Itt kell méltatnom a helyszín egyik legkomolyabb tulajdonságát: a VÉGTELEN ÉTELT. Más táborokban is volt, hogy eljutottunk a hedonizmusunk csúcspontjaira, de itt egészen utolsó pillanatig egy gasztronómiai purgatóriumban lebegtünk kulináris értelemben. Nemcsak minőségben hozták a házi koszt-étterem színvonalat, de mennyiségben is élen jártak. Utolsó este, amikor aggódva tukmálták ránk a konyhából a repetát milánói bordából(!!!) csendesen fordultam le a székből.
Második napról még nem tudtam ébredéskor, hogy egy tökéletes péntek lesz. Hagytam magam elcsábítani némi karakteralkotás után, hogy Lucius a saját maga által megálmodott és fejlesztett sci-fi szerepjátékát kipróbáljam. Nem bántam. Az Age of Akkurazium ugyan hordozza magán a házi rendszerek és világok stigmáit, de a megszokott tantrikus mesélés mellett érdemben idéztünk meg egy igazi Galaxis őrzői hangulatot azt hiszem.
” – Csillagmentét kell viselni az űrben, magyar fejlesztés. Gyártmánynépek dolgoznak a kolóniákon. Amikor a többi állam meglátta, hogy a magyarok hová fejlődtek elfoglalták és elpusztították az erkölcstelen eszközöket és állomásokat …
– Úgy érted, hogy replikánsok is vannak?
– Gyártmánynép. Nem robotok … hanem bio. Szóval a raptor kezű lányok …
– Tehát replikánsok …”
Csapatunk igazán színes volt itt is: P1tee, egy szelfigyűrűvel rohangászó örömlény; Jack, az aszterodiák Johnny Depp rajongó űrkalózai közül egy renegát, Öskü fia Botond, egy a kerecsen sólyom és Pataky Attila követő technotáltos, illetve 623, a Nagy Ős Hős, Dudikoff Mihály klónja egy plútói kommandós dinasztiából. Az események krónikásan alakultak és ez az este sem ért véget … majdnem másnap hajnalig.
Szokatlan előnyének kell megjegyeznem még a tábornak, hogy VÉGTELEN ZENE szólt. Napközben a Wi-Fi és HiFi jóvoltából felváltva (vagy egyszerre) ’80-as évek zenéi szóltak és electro swing, de például a péntek esti játékunkat több mint hat órás Cowboy Bebop válogatás (!!!) kísérte végig. Ezek nagyon sokat hozzátettek mind a beleéléshez, mind a jóérzéshez is.
Végül elérkezett a M.A.G.U.S. verseny napja. Kalandmesterünk Király Norbert volt, akit játékostársként már több rendezvényről és találkozóról ismertem. A kalandot a klub tagjai írták a főszervező felügyeletével és jóváhagyásával Lélekút vándorútján címmel. Azóta természetesen bekerült az Ynevi Vándorlások gyűjteményünkbe, ahogy testvérrendezvényünk más kalandjai is az évek során. Kellemes nap volt, kellemes játékkal, jó pillanatokkal.
„- Itt vagyunk egy szörnyekkel és természetimádókkal teli városban, ahol mindenki alszik és bármikor lecsaphat ránk az a szuper-famor-seyian, akit a múltkor felhergeltünk.
– Tehát az volna a szertartás kulcsa, hogy valamelyikőtök feláldozza magát és meghal, hogy kapcsolatba tudjunk lépni Harambe szellemével …
– Mit tényleg csak egy könyvért jöttünk ide … pedig nem is tudok olvasni!”
Csapatunk az egykori Maradék és Ynávrávizs kompániák tagjaiból álló három fejvadász különítménye volt, akik eltérő kultúrákból és neveltetésből érkeztek ugyan, de sorsukat a számkivetettség összekovácsolta és tudták, hogy ezen a világon legalább egymásnak hátat fordíthatnak. Komattre egy mediterrán asziszt, Bahamuth egy északi embervadászt, jómagam pedig Caleb d’Avremet alakítottam (sok év után újra élesben).
Este elnyúltak a játékok és visszafogottabb volt a dínom-dánom. Egyrészt ekkor már többen hazaindultak távolabbi otthonuk felé, másrészt a kaland elég mély volt ahhoz, hogy utána nem rögtön a féktelen bulizásba kezdtünk. Hajnali háromig érleltünk magunkban és a hideg kertben ízlelgettük a töményt a csillagok alatt jó lélekutazók gyanánt. Másnap ugyanis következett a táborzáró és az eredményhirdetés.
A díjak terén ismét kitettek magukért a szervezők, két asztalnyi regényből választhatott magának minden résztvevő egyet az oklevél mellé. Legnagyobb meglepetésemre csapatunk fejvadászcsapatunk érdemelte ki játékával a legjobbnak járó vándorkupát, amit nagy örömmel elfogadtunk a „fordított szivárvány” nevében is. Egyénileg Tomi és Julin érdemelte ki a legjobb szerepjátékosoknak járó különdíjakat.
Kiemelném, hogy a rendezvény díjainak a Kalandozok.hu felajánlott egy példányt Kalandozók Útján modulgyűjteményéből a legjobb szerepjátékosnak, míg a Kronikak.hu képviseletében minden csapatnak vittünk egyet az AranyTenger, avagy az Amundok Könyve kiegészítőnkből, mellyel a fizikai példányok második sorozatának végére értünk. Mindkét honlap csapatából képviseltették magukat többen is játékos és mesélői oldalról, sőt, a Farkasodú szervezői Gyöngyösről és a Dobran Team tagjai is ellátogattak a Keleti Városból.
Emelkedett hangulatban zárult hát a hosszúnál is hosszabb (~végtelen) hétvége Alsónánán és így a VIII. Hősök Napja(i). Ezúton is gratulálok a gárdának a szervezésért, a kitartásért és az eredményért, amit lokálisan és most már nagyobb léptékben is elértek második kampányukkal. A rendezvényről Magyar Gergely és a főszervező, Shalafi del Necro tollából is olvashattok beszámolókat. A következő hasonló alkalomig pedig jó kalandokat kívánunk mindenkinek!