2017. április 22-én került megrendezésre Jászfényszaru szép városkájában a jubileumi X. Lumina Cornu Asztali Torna és a II. Kalandozók Napja asztali szerepjáték találkozó. Az esemény Magyarország két nagy szerepjátékos klubja által került megrendezésére, a Lumina Cornu Ifjúsági Szerepjáték és Hagyományőrző Történelmi Klub és a Kalandozok.hu egyaránt megdolgozott az esemény létrejöttéért. Ez a kooperáció személy szerint engem nagy örömmel töltött el mivel mind a két csapatot régóta követem és felüdítő volt látni, hogy két ilyen nagy csapat együtt rak le valamit az asztalra a rengeteg önálló tevékenység után.
Az esemény helyszínéül a Petőfi Művelődési ház adott helyet a részünkre ahol számomra meglepő volt, hogy mennyi helyünk volt arra, hogy játszunk egy nagyot. Minden csapat asztalán már előre ki volt készítve mindenkinek rogyásig a rágcsálnivalók és az üdítők. Összességében igényes volt minden körülmény már első látásra is.
Mi két csapattal érkeztünk a rendezvényre volt, aki kocsival és volt, aki vonattal. Mondanom se kell nagyon korán kellett indulni, de az izgatottság mindünket nagyon felpörgetett. Sok új ember próbált szerencsét.
Kifejezetten jó hangulatú megnyitó után bele is kezdtünk a játékba ami Rowon városába kalauzolt el bennünket és árulás színhelyére és a karakterek maguk is belecsöppentek akarva akaratlanul az események sűrűjébe. Volt minden, amit csak el lehetett képzelni és az egy négyzetméterre eső Tharr papok száma meghaladta azt a mennyiséget, amit én magam tolerálni tudod, úgyhogy meg volt az ambíció. Főleg, hogy a városvezető szerepét is egy a démonistennek felkent ember töltötte be. Bár a modul címéből már előre sejthető volt, hogy mindenkinek törni kell majd a fejét az ügy felgöngyölítéséért mivel az Árulás címet viselte a kaland. Ahogy a leírtakból kiderült egy régebbi korba lettünk el kalauzolva méghozzá Psz. 3688-ba, amikor még Darton jótékony kezeit még nem tette rá a városállamra. Merész volt az elképzelés szerintem, de összességében jól sült el a játék. Még úgy is, hogy a csapatunk szerette volna klasszikusokhoz hűen elrabolni a hercegkisasszonyt. Ennek sikerességéről nem nyilatkoznék, mert oldalakat írhatnék róla. Talán csak annyit, hogy friss játékosokkal játszani kifejezetten érdekes volt és látni, hogy ők, hogy reagálnak a veszélyhelyzetre (sose hittem volna, hogy látok olyan, hogy a tolvaj a betörés közben ráköszön az éppen járőröző fejvadászra).
Na, de legyen elég ennyi, nagyon izgalmas és fordulatos volt a kaland Lorin mesélésében, aki mindent megtett, hogy a zöldfülűek is élvezzék a játékos és megértség ezt a kusza világot, amit mi Ynev-nek ismerünk. (Ezt utólag köszönöm is neki 😉 )
Még egy igen fontos és az élményt csak fokozó tényező is ösztönzött minket, hogy három igencsak ismert író is köztünk volt és oda-odaült hozzánk, hogy elbírálják játékunk. Volt, hogy együtt nevettek velünk és volt, hogy csak tátották a szájukat, hogy mire nem képes az emberi fantázia. Ők Raoul Renier, Jan van den Boomen és John J. Sherwood voltak.
Az sajnálatos vége a történeteknek 17:00 kor volt mi sajnos nem tudtuk befejezni a játékot, mert a kalandmesterek gyűlése, a megbeszélés és az értékelés következett, ami kb. egy órát vett igénybe.
Végül az eredményhirdetés következett ahol mindenki izgulhatott a fejleményekért és a sok értékes és dedikált jutalomért. A jutalmak között volt néhány igen értékes könyv, mint például a 2016-ban debütált Bosszúangyal vagy éppen a Kígyószív és a Kronikak.hu felajánlásával egy Arany Tenger, azaz az Amundok Könyve és az első három csapat kapott egy-egy üveg bort. Ezt követően, ami nekem külön tetszett a legjobb szerepjátékos nem mást nyert el mint egy igen értékes kesztyűt ami nem más mint az Erő kesztyűje ami méltó helyre emelte őt az „istenek fegyverzetének” viselői közé.
Nagyon büszke vagyok az első helyezett csapatra mivel együtt érkeztük és korábban is volt alkalmam már velük játszani és nagyon életre való humoros kis csapat. Gratulálok mindenkinek!
Elhangzott viszont egy igencsak érdekes információ. Ez a kooperáció az első volt, ugyan de nem az utolsó és ősszel várhatunk még egy rendezvényt, ami várhatóan még nagyobb siker lesz, mint a mostani. Minden esetre mi biztos ott leszünk, és nagyon várjuk.
Majd végül mindenkit marasztaltak egy találkozó utáni beszélgetős, ismerkedős „afterre” és ahogy hallottam egy Asztal Alatti Torna is megrendezésre került immáron 5. alkalommal. Nem derült ki számomra mi lehet az, de az alkohol jelenlétében biztos vagyok az elhangzottak alapján. Sajnálatos módon mi nem tudtunk maradni, mert hosszú volt az út hazafelé és igen eseménnyel teli, de épségben hazaértünk sok élményekkel és új ismerősökkel.
Ishidu