„Ami tűzzel kezdődött el
nem mindig kell, hogy
hamvakkal folytatódjon.
Szél repíti a füstöt és mese a lelket.”
Ezen bejegyzés alatt várjuk beszámolóitokat a legutóbbi keleti városi rendezvényről. A Regélő Főnix kitárta szárnyait és röpte többeket is elért az ég alatt. Későbbiekben a találkozó kalandmodulját és az ott készült képeket is megosztjuk majd a honlapon és a facebook oldalon. A legközelebbi hasonló megmozdulásig mindenkinek jó pihenést, még jobb kalandokat és a lehető legjobb ünnepeket kívánunk.
Vélemények a Regélő Főnix Szerepjátékos Találkozóról
Hölgyek és Urak!
Remekül éreztem magam a találkozón, köszönet a Krumpligolyóknak, hogy remek játékukkal bearanyozták a napot. Rendkívül elfáradtam a nap végére hiszen elszoktam az ilyen hosszú játék alkalmaktól. Remélem méltón tértem vissza a jeles napra. Köszönet illeti a szervezőket köztük is Andornak aki megteremtette a modult. Köszönet illeti a támogatókat, hogy nemes ügy mellé álltak remélem tetszet nekik is 🙂 Külön öröm, hogy végre a szülőföldem is méltó rendezvényt kapott 🙂
Szar volt.
Na jó, kifejezetten bravúros volt. 😀 Mindenképp új élmény volt számomra, mert még sosem jártam a Tiszántúlon – remélem, nem ez lesz az utolsó alkalom. Örültem, hogy az új nemzedékhez tartozó játékosoknak mesélhettem le ezt a klasszikus ízű modult, amit kicsit a magaménak is érzek, hiszen – mint ahogy azt az általam igen nagyra tartott író-szervező-barát is elmondta – az összes változatát hallottam. Elismerésem, mind nagyon ügyesek voltatok, skacok! Bevallom, eleinte kicsit furcsa volt, hogy bele-belehallgatnak a mesémbe, de gyorsan megszoktam. A helyszín is nagyon baró volt, illetve a takarmányra sem lehetett panaszkodni, Dottya kitett magáért, amiért pusszantás illeti. Nagy meglepetésemre könyvet is választhattam, úgyhogy hazafelé elmerülhettem egy gyilkos méhekről szóló katasztrófaregényben. Mivel néhány rég nem látott cimborával is találkoztam, a rendezvényt követő kocsmázás, majd a hazautat megelőző közös zabálás sem maradhatott el. Jó volt látni titeket! 🙂
Megjártuk a Keleti végeket. Ittunk, harcoltunk és büszkévé tettük őseinket! Csak gratulálni tudok a szervezéshez, a kivitelezéshez és a kalandhoz is.
A legfontosabb, a produktum, tehát a kaland. Kimondottan egy igazán retro hangulatu történetet kaptunk a kezünkbe. Rengeteg apró részlet ki volt dolgozva benne amire oda kellett figyelni, mindemellett alapvetően a kaland megadta azt a szabadságot mind a játékosoknak mind a mesélőnek amire szükség van. Rengeteg módon meg lehetett oldani a felmerülő problémákat, lehetett csellel, ésszel de akár erővel is. Igazából a kaland 3-4 miniküldetésből állt, amit egy közös szál kötött össze, minden kisebb küldetés végén lehetséges jutalmakkal, hogy segítse a játékosokat. A kaland klasszikuságához az is tartozott, hogy elsősorban a tényleg pozitivabb világszemléletű kalandozók számára volt könnyen mesélhető, én szerencsére egy Pyarron hú csapatot kaptam, akik kisebb nagyobb unszolásra de csak belevetették magukat a romvárost benőt erdőben kutakodók megmentésébe. A hangulatos NJK-kon felül hangulatos helyszínekkel volt megtöltve amiből a mesélő nem igazán akart kihagyni egyet sem, így talán majdnem szűkösre sikeredett idővel, még nekem is! 🙂
Remélem még sok alkalommal ellátogathatunk Debrecen újra lángoló városába 😉
Különleges élmény volt ilyen messze játszani az otthonomtól, de ennek ellenére, mégsem éreztem idegennek magam a környezetben. Ez köszönhető volt a remek helyválasztásnak, a kiváló szervezésnek, ismerős arcoknak, és a végtelen lelkesedésnek, mellyel fogadtak minket a Főnixek. A Mikulás korán jött számomra, minden kívánságom teljesült a rendezvényen. Értékes embereket ismertem meg, egy rég tervezett karaktert játszhattam, egy kedves barát tollából cseppent kalandban, egy olyan mesélő prezentálásában, akivel már rég szerettem volna játszani versenymodult. A kaland könnyed szórakozást nyújtott, a benne felsorakozó helyszínek mind-mind gyöngyszemként tündököltek, a háttértörténet pedig pofán vágott egy márvány epictáblával. Méltó kísérője lett csapatom, és szerintem mindannyiunk szórakozásának. Játékosként voltam jelen, de mégis egy picit mesélővé válhattam a játék alatt, ezért szeretném megköszönni itt is a csapat minden tagjának, hogy kibírták velem ezt a pár órát, mely életem egyik meghatározó szerepjátékos élményévé vált. Köszönöm a profi szervezést, kiváló kalandot, emlékezetes mesélést. Remélem még lesz alkalmunk együtt játszani a Regélő Főnix szárnyai alatt.
Nagyszerű hétvége volt! Gratulálni tudok csak a szervezőknek a lelkiismeretes és színvonalas munkáért, minek köszönhetően olyan körülményeket teremtettek, az északkeleti puszták fővárosában, melyeknek köszönhetően csupán a felhőtlen szórakozással, és játékkal kellett foglalkoznunk. Mindehhez egy klasszikus hangulatú kalanddal sikerült megkoronázni, amitől kissé tartottam hisz kockázatosnak tűnt az ötlet, mikor hetekkel ezelőtt vázolta nekem a kaland írója, hisz a klisék használata nem véletlenül klisé, azonban mindennek sikerült a jó oldalát megfogni, és úgy illett a km kézre mint egy kesztyű, szóval egyszerű volt lemesélni. Meglepetésemre sikerült kb. időre befejeznem úgy h nem kellett kihagyjak fontos részeket. A csapatom 2/3-a abszolút kezdő volt, és nagyon jó élmény volt látni ahogy ösztönösen alakítják a karaktereiket, nem volt szükség arra, hogy végig erőltessem őket a kalandon hisz maguktól motiváltak voltak, és olykor maguknak alakították, mesélték a kalandot. Köszönöm a páratlan páros csapatának, nagyon jót szórakoztam. Az egész rendezvény színvonalával csak annyi a baj, hogy ezek után nem lehet abbahagyni, és nemcsak remélem, el is várom hogy az ország leg westerneb városában tovább magasztalja a regélő főnix csapata a hobbink hírnevét.