Levi: Halott vagy reggelre!

A tábor 6. napján egy Evil Dead játékot fogok mesélni az érdeklődőknek (3-4 játékos). A játék világa az Evil Dead filmek és sorozat világára fog épülni, az lesz központi szerepben. Aki ismeri, annak nem kell bemutatni, aki nem hallott róla, annak elöljáróban annyit, hogy ebben a világban a horror és a komédia keveredik egymással, amiből meglehetősen morbid és groteszk dolgok szoktak születni. Ja, és persze rengeteg vér is folyik! Úgyhogy, aki egy horror történetre vágyik, de mellette szeretné néhány poénnal oldani a feszültséget, az ne habozzon, keressen engem bizalommal! Háttér információnak még annyit, hogy a GURPS Lite rendszert használom, némi kiegészítéssel. A karaktereket majd a helyszínen fogjuk megalkotni ez alapján. A helyszín az USA keleti partvidékén lesz. Illetve, ami még fontos: az 1988-as esztendőben játszunk.

Halott vagy reggelre!

Este van. Zihálva futsz fel a lépcsőn. Szíved a torkodban, nem tudod, hogy mi tévő legyél. Amint az emeletre érsz, rögtön bevetődsz az első szobába. Az ajtót bezárod, és csak reménykedsz abban, hogy az a valami, ami az anyádnak adta ki magát, nem fog utánad jönni! Homályos minden, annyira gyorsan történt az egész. Képtelen vagy feldolgozni az elmúlt percek történéseit. Egyszerűen az, ami lent történt, az lehetetlen, ILYEN NEM LÉTEZIK! Tudod, hogy most fújnod kell egy kicsit és átgondolni, mi is történt. „Hol is vagyok egyáltalán?” – teszed fel magadnak a kérdést. Rögtön az első szobába bemenekültél. Akkor ez Suzy szobája. „Suzy…!” Amikor eszedbe jut a kishúgod neve, összeszorul a szíved és könny szökik a szemedbe. Csak abban reménykedsz, hogy álmodtad az egészet és az a szörny nem ölte meg szeretett testvéred! „Fel kell kapcsolnom a villanyt!” – arra gondolsz, hogy talán a világosban össze tudod szedni magad, és védekezni is könnyebb lesz az ellen, ha idejön, sötétben esélytelen vagy… Tétova mozdulattal keresed a kapcsolót, de sikerül megtalálnod. DURRANÁS!!

• Baszd ki!!!! – sikítasz fel.

Ilyen nincs, de mégis van. Pont most égett ki az égő és hatalmasat durrant. Mint egy rossz horror filmben! Ekkor viszont furcsa hang üti meg a füledet. Mintha valaki sírna. De ez lehetetlen! Vagy talán mégsem!? Lehet tényleg csak képzelted az egészet és Suzynak semmi baja sincs? De akkor miért sír? A sötétben semmit nem látsz, csak a holdfény szűrődik be kicsit az ablakon. Azért megpróbálsz néhány óvatos lépést tenni az ágy felé, mintha onnan jönne a sírás.

• Suzy, te vagy az? – kérdezed remegő hanggal és csak reménykedsz abban, hogy ő legyen!
• Te vagy? – jön a válasz. Igen, ő az. Ezer közül is megismernéd a hangját. Nagy kő esik le a szívedről, mert megbizonyosodtál róla, hogy a húgod még mindig él.
• Suzy, miért sírsz? Mi történt? Mi volt ez az egész? – hitetlenkedve teszed fel a kérdéseket, mert most már teljesen össze vagy zavarodva. Viszont azt veszed észre, hogy nem jutottál közelebb. Egyszerűen nem mersz közelebb menni hozzá, mintha egy láthatatlan erő visszatartana. Ösztön. Rettegsz.
• Nem tudom! Csak arra emlékszem, hogy Anya tekintete teljesen eltorzult és nekem esett egy késsel! Megvágott és elfutottam! Féltem, hogy bántani fog! Kérlek, gyere ide és segíts!!! – a végét már zokogva mondja, de látod a körvonalait, amint felkel az ágyról és feléd indul. Ösztönösen hátra lépsz egyet, nem tudod miért. Pedig most segítened kéne neki és átölelned, de egyszerűen nem megy!
• Én is láttam, hogy mit tett az a valami, de hidd el az nem az anyánk!!! De azt hittem meghaltál, hiszen a torkodat vágta át! És mikor értél fel? Hogy lehet, hogy előbb értél fel nálam? – tele vagy kételyekkel. Már nem tudod mi a képzelet és a valóság.
• Hááát, mindig is lassabb voltál nálam. – a választól megfagy a vér az ereidben. De nem attól, amit mondott, hanem ahogy! Már nem sírt, sokkal magabiztosabb volt és játékos. „Mi a franc ez az egész!?” Ekkor eszedbe jut, hogy van egy öngyújtó a zsebedben, amit rögtön elő is veszel és meggyújtasz. Bár ne tetted volna…

A gyenge láng fényében meglátod húgod eltorzult arcát és tejfehér szemeit. Arcán eszelős vigyor és vér van. Átvágott torkából még mindig ömlik a vér. Kezében kés van, azt emeli a magasba, ahogy feléd tart. És csak röhög, röhög és röhög. Tudod, itt a vég! Arra gondolsz, hogy jobb lett volna hazafele menet elfogadni azt a gyanús eredetű cigit attól a félszemű csövestől a sikátorban és ott maradni vele betépni.