Új információkkal jelentkezünk a december 8-ai II. Regélő Főnix szerepjátékos találkozóról:
A fent nevezett napon mindenkit sok szeretettel várunk a tavalyi évben már megismert 4025 Debrecen Simonffy utca 21. szám alatt a debreceni Ifjúsági Ház galéria termében. Idei évben is a rendezvény helyszíne mellett lévő vendéglátó ipari egység fogja tudni szolgáltatni részünkre a rágcsálnivalót és az italokat.
Ne feledjétek, hogy a jelentkezési határidő egyre csak fogy, és jelezni szeretnénk nektek, hogy a rendelkezésünkre álló hely okán az első 10 csapat jelentkezését tudjuk elfogadni. Természetesen a helyek beteléséről tájékozatni fogunk titeket.
Jelentkezni a regelo.fonix@gmail.com e-mail címen tudtok.
Addig is fogadjátok szeretettel az első hangulatkeltő novellát, amiből talán majd kiderül néhány információ a kalanddal kapcsolatban!
Találkozunk Decemberben, Debrecenben!
***
A Fekete Hadúr is ember (hangulatkeltő novella)
Hubar dal Raszisz Otlokir király gondterhelten rótta köreit a trónteremben. Máskor fölényességet árasztó zászlói és trófeái nem adtak neki erőt az elmúlt hónapok eseményeit megemészteni és félő, kevés lesz mindahhoz, ami még előtte áll. Pedig a napja a tervek szerint telt el eddig. Délelőtt a Ligák tanácskozásán vett részt és ebéd után, ami kivételesen jól esett most, a boszorkánymesterek acsargó bizottsága székelt a palotában a vezénylete alatt.
Mulattatta pattanásig feszült indulatuk, hogy legszívesebben ott helyben ugrottak volna egymás torkának és áldozták volna helyben egymást a hatodkor óta kiveszett a kimondhatatlan nevű isteneiknek, de nem tehették meg: az ülés felett ugyanis nem csupán személye, hanem az ahhoz kötődő Fekete Hadúri Lobogó is uralkodott. Még ahhoz is volt ereje és kedve, hogy egy fenyegetésnek beillő viccel zárja az ülésüket: hogyha nem engedelmeskednek megfontolja, hogy kötelezővé teszi a színes, nem fekete csuklyák viselését. Ez általános döbbenetet okozott és a kelmefestők Céhe is nagyon örülne a megrendeléseknek.
Mindezek sem tudták általános kedélyét elterelni az eseményekről: hogy udvari Noir papja egy hete árnyakat kezdett el okádni és fennakadt szemekkel szorongatja csak félig lehunyt udzs szemet mintázó szimbólumát a lakosztályában, hogy toroni ügynökei zavaros, egymásnak ellentmondó híreket továbbítottak, hogy a szomszédos Városállamokban szinte egyszerre állt be valamiféle fagyos diplomáciai csend.
Feltekintett a csarnoka magasában lebegő, éjközépi tengerhez hasonlatosan hullámzó kelmére. Az arany hímzések mint egy-egy korallszirt tűnt fel olykor, de a teljes alakzatot nem engedte láttatni és IV. Hubar dal Raszisz Otlokir király tudta már hosszú ideje tartó közös kapcsolatukból, hogy ez rossz ómen, kiszámíthatatlan és megzabolázhatatlan idők eljövetelére int.
Pedig ő maga is éppúgy osztozott a nép kaján örömében amikor először hallott pletykát a toroniak távolnyugati flottatámaszpontjának pusztulásáról. A sebezhetetlen és győzhetetlen, kyr örökségek fölött istenként őrködő Birodalom vérzett … és ami vérzik … azt meg is lehet ölni. Nem egy tanácsadója javasolta, hogy ideje lenne újratárgyaltatni a Concordiát a császárral.
De minden jel türelemre intette, kivárásra. Mintha hatalmi űr képződött volna a világban anélkül, hogy koronás fők tűntek volna el. Persze, a keleti barbárok új Fekete Hadúra toroni földön született és ez új körülményeket teremt, de attól még … lehetséges lenne. Anyja betegsége, felesége különös viselkedése az utóbbi időben azonban tétlenné tette a karjait és magának vagy a Lobogónak vallotta csak be, hogy a vállára nehezedő történelmi súly nehezebb most, mint annak előtte. Nem hibázhat, nem hamarkodhat el semmit.
Úgyhogy inkább elindult a szeretőjéhez … rajta nem fog a Lobogó hatalma, őt nem nyűgözi le világi rangja és olykor a fiatal szemeiben annak látja magát, aminek a viharos, reménytelen éjszakákon a legszívesebben képzeli magát: férfinek, népe vezetőjének és csalhatatlan vezérnek, aki nem fél az első sorban kiélvezni a harcot mert mindig hisz az elkerülhetetlen diadalban. Remélte ezen az estén is vigaszt talál majd az álomfogókkal tarkított tornyának hűvösében. Vagy legalább kiadja magából a gőzt.