Árnyak között (harmadik hangulatkeltő novella)

Erion, egy névtelen raktárban, egy nappal az ünnep előtt

…nemsokára beér a hajó, az álmok megmutatták már közelségét, az Árnyékúrnő pedig számít ránk, evilági szolgáira! – végignézett a lelkes amatőrökből álló csapaton, akik hetekkel korábban csupán Noir sokadik áfiumbarlangjának közösségét alkották. Egy ifjú papnő rajongása és lobogó hite viszont változtatott ezen. Amennyiben az előttük álló próbát kiállja, úgy lehet, viszi is valamire a kyr leányka.

Az egybehangzó éljenzés azonban elmaradt. Látszott, hogy elkél a további biztatás, főleg a sarokban feszengő Kliwert-nek. Az elmúlt pár napban nem volt a helyzet magaslatán. – Tekintsetek magatokra kiválasztottként! Szükség van rátok a Lishia és a vele lévő ajándék biztonságos célba juttatásához, mert ellenségeink számosak, a felprédált hajó is ennek jele volt. Az előttetek álló éjszaka eseményei után nevetek nem merül feledésbe a hit újbóli felvirágoztatásával kapcsolatban! Az Úrnőért! – zárta ezzel a beszédét és ezt visszhangozta a terem is. Mivel az öreg Morris látta, hogy elérte a célját, ezért intett és eddigi ülőhelye, egy pár zsák szalmával kényelmesebbé tett láda felé indult.

Egy éve még badarságnak tartotta az egész megújulást, Istennője visszatérésében sem bízott, egy hosszú üldöztetésnek látta az életét, melynek majd az vet véget, ha elkapják. Szerencsére ez megváltozott mikor Gred unszolására Lammoba érkeztek és találkozhatott az Árnyékúrnő új kiválasztottjaival. Itt sem az Első bölcsessége, vagy a fiatal Anyából sugárzó hit győzte meg, hanem a Gyermek tekintete. A szemekben rejtező akarat és erő.

Ahogy leült és pipát gyújtani készült, még egyszer végignézett a készülődőkön. Többségük nagyravágyó kalandozó, akiket megrágott és kiköpött már egyszer a város, most pedig új célt adtak az életüknek, bár a mámorban töltött órák és a köztük fedezetükként használt érmék hajkurászásának ördögi körénél bármi jobb lett volna nekik. Az öreg árnyvadász így is bánta, amit elhallgatott előlük, mert igaz ugyan, hogy az álmok alapján várta a hajót és a siker esetén tényleg beírhatják magukat a hit történetében, ám a sugallatok csak eddig a pontig voltak jól értelmezhetőek. Az éjszaka után a további történések homályosak voltak, vagy teljesen ködbe vesztek. Remélte nem lesz rá szükség, de szerencsére volt kit riasztania, ha valami mégis balul sülne el.

…

Erion, egy elfüggönyözött szobában, egy nappal az ünnep előtt

A lenyugvó nap fénye vörösben fürösztötte az emeleti szobát, kaotikus motívumokkal hintve be a falakat ahol megtört az abadamai síküvegen és utat talált a behúzott függönyök közötti hézagokon. A teremben uralkodó félhomály elleni küzdelmében csupán pár falikaron nyugvó ötödkori kristály volt szövetségese, de együttesen is kevésnek bizonyultak. Nem csoda, hisz az iroda tulajdonosa akarta így, kissé színpadiassá téve beszédét, melyet éppen alkalmazottaihoz intézni szándékozott. Magas támlás byzon bőr foteljében ülve alakja árnyakba a burkolózott, csak gazdagon ékszerezett kezei látszottak a karfákon. Mellette tisztelettudóan állt Vittadora, jobb keze az alvilági ügyletekben. Méreteiben eltúlzott dolgozóasztala előtt egy kisebb, de étellel és itallal gazdagon megrakott asztalt ült körül intézőinek négy főt számláló csapata és serényen pusztította az elé rakott finomságokat. Válogatott szakemberek, akikkel nem szívesen futott volna össze az ember egy sikátorban. Jobbjának egy mozdulatára kettőt koppant a parkettán bizalmasának botja, mire a falatozás abbamaradt és csend lett.

– Örömmel látom, hogy fogatokra való volt az étek, amivel kedveskedtem. Megérdemlitek az eddigi jól végzett munkátokért és a holnapi feladat sikerére. Ehhez szeretném kiemelni Kaarnal hozzájárulását, mert ha Ő nincs a kiváló helyzetfelismerésével, akkor most nem ülnénk itt. – az említett zálogos zavartan vigyorgott. – Más talán részeg nagyzolásnak fogta volna fel a túl nagy tétekkel fogadni akaró kalandozó kijelentéseit, ahogy mindenét pénzzé teszi, de Ő utána ment a dolognak.

– De egy csapat vagyunk, mi több egy kiváló csapat így több dicséretet is ki kell, osszak, például Ublukkának és Szabónak, akik az információk alapján fogást találtak a nyavalyás árnyékkufárok egyik szektásán. Nagyszerű ötlet volt keményebb cuccra szoktatni! – az említettek idegesen nevetgéltek. – Még jobb lett volna ellenőrizni az igazságtartalmát annak, amit egy szétcsúszott alak mond, nemde?

– Nem történt semmi helyrehozhatatlan Főnök… – kezdte volna a Szabóként nevezett egy sötét vigyor kíséretében.

– Ezért is vagytok még itt és nem máshol! Elnézem azt az apróságot, hogy lyukra futottatok és rossz legénység vére szárad a kezeteken. Azt, hogy az ostobaságotok miatt van felbolydulva a városi őrség. – pár szívdobbanásnyi hatásszünetet tartott, hogy az elhangzottakat mindenki felfogja. – Helyes, akkor térjünk a tárgyra. A holnapi akciónál mindenkire számítok, gyorsnak kell lennünk és keménynek. A rajtaütés végére lehetőleg nem akarok túlélőket vagy ránk utaló nyomokat, világos? Úgyhogy menjen minden a terv szerint! Amint megvagytok, útra kell kelnetek az áruval. Addig itt előkészítünk mindent arra, hogy még útközben kipróbáljátok. Bármi gondunk akad, akkor váltunk a B tervre.

– Mi van, ha valaki mégis bekavar Főnök?

– Akkor kicsináljuk, mint eddig mindenkit, aki az utunkba került. – jött a hűvös válasz.

Közben egy halk kopogás után melyre engedélyadás volt a válasz, szőke félelf szolgáló lépett a terembe gyors mozdulatokkal szedve le az asztalt. Szemrevaló teremtés volt, lenge öltözékben és szemfülesek a fültövébe tetovált hűségbélyeget is kiszúrhatták. Amilyen hirtelen jött úgy távozott is, de látszott, még több ilyen körre lesz szüksége. Éhes férfitekintetek követték kifelé menet.

– Eszetekbe se jusson! Közel s távol ez az egyetlen szuke-toroni házasítású konyha a Quiron-tól délre! Aki tönkre vágja a séf hangulatát egy ilyen ballépéssel és tönkreteszi Nekem a helyet az hamar a Nekropolisz lakóinak étlapján találja magát! – a kitörést követő hallgatás mindennél ékesebben szólt az erőviszonyokról.