Kedves játékosok, itt a hajrá, csupán 1 hét van vissza a jelentkezésből. Emlékeztetőűl, akkor teljes egy csapat jelentkezése amikor a részvételi díj és az előtörténetek is beérkeznek. Az április 7 éjfélt követő jelentkezéseket sajnos nem tudjuk már elfogadni, de addig még van egy hét, és ha brámilyen kérdés van a szokásos módokon el tudtok minket érni!
Szintén emlékeztetőűl, arra kérünk mindenkit, hogy a csapatok előtörténete Erigowban érjen véget, hiszen ott indul a kaland. Valamint fontos, hogy a karakterek ne ápoljanak ellenséges viszont az északi szövetség országaival.
Mindenkinek jó készülődést és a továbbiakban álljon a második hangulatkeltő novella Levi tollából.
A nap már fél órája eltűnt a horizontról, ő mégis kint maradt a szabadban és csak bámult a messzeségbe. Pedig már a sötétség órái vártak rá, amikor bármi megtörténhet, de most nem akart a babonákkal foglalkozni. Sokkal komolyabb gondok gyötörték. Habár még alig múlt el 30 esztendős, nagyon sok csatát megélt már, nem először ütközik problémába. De ez most más. Kalandozó évei alatt gyakran csak önmagának volt felelős és annak a néhány társának, akik azóta külön utakon járnak. Viszont ezúttal már több száz, több ezer ember sorsa a tét. Nem hibázhat, mert komoly dogok forognak kockán. Mégis kezd úgy tűnni, hogy kicsúszik a lába alól a talaj. Gondolatai a régi szép idők emlékei felé terelődnének minduntalan, de nem teheti meg, hogy elkalandozzon a figyelme. Sürgősen megoldást kell találnia.
Az emberei már fél napja nem jelentkeztek. Az egyikük bizonyosan meg is halt. Eddig telepátia útján tartották a kapcsolatot, de egy ideje valamiért nem tudja elérni őket. És ez aggasztó… Még Dair sem tudott segíteni, pedig ő Ranil kegyelméből meg kellett volna, hogy találja őket, viszont kudarcot vallott. Nem is az életükért aggódott. Katonaember lévén tudja, hogy vészterhes időkben az ember csak fogyóeszköz. Ezt ők is jól tudták, amikor vállalták a küldetést. Viszont az információk, amik a birtokaikban vannak, sok ember életét menthetik meg, ezért mindenképpen a nyomukra kell bukkanni, mielőtt nem lesz késő. De hogyan….?
- Uram! – váratlanul kizökkentette egy ismerős hang az elmélkedésből.
- Mondjad! – hangjából fölényesség és határozottság áradt, nem mutathatta még a legapróbb jelét sem a bizonytalanságának.
- Utazók érkeztek, Uram! Északról érkezhettek, nem igazán beszélik az itteni nyelvet. Közös és erv nyelven próbáltak mondani valamit.
- És mit akartak!? – kérdezte kissé feldúltan katonáját, aki meg sem lepődött ura reakcióján, kiismerte őt hamar.
- Szállást kerestek éjszakára, illetve valami helyet, ahol beszédet tarthatnak holnap, ha jól értettük.
- Mégis miféle beszédet!?
- Azt nem értettük pontosan….csak, hogy mindenképpen beszédet akarnak tartani.
- Kisebb gondom is nagyobb ezeknél a bohócoknál… Jól van. Üzend meg nekik, hogy holnap fogadom őket reggel. Beszélem a nyelvüket. Majd aztán eldöntöm, hogy beszédet tarthatnak-e vagy sem. Most pedig tedd a dolgod! Nem érünk rá egész este, holnap hosszú napunk lesz! – parancsolt rá emberére, aki főt hajtva már el is sietett a dolgára.
A vár ura pedig visszavonult lakhelyére, ahol továbbra is csak a megoldandó problémáira tudott fókuszálni, hogy megpróbálja megoldani az eddigi legnagyobb feladatot, amit Ranil elé állított. Tudta, szüksége lesz még néhány imára, hogy ura átsegítse ezeken a gondterhes időkön!
