Nem állunk meg, és továbbra is érkeznek a kalandok az Ősök Árnyékában szerepjátékos tábor szabad meséire! Tavalyi sikerén felbuzdulva Gremor (mikor is magát a nevét kapta) most visszatér egy 7tenger kalanddal amihez szolgáltat nekünk egy hangulatkeltőt is!
Valahol a tengeren egy kisváros kocsmájában ül egy öreg kalóz kapitány és egy öreg tengerész parancsnok. Beszélgetnek a régmúlt időkről. Az emberek figyelik őket, várják mikor fognak egymásnak esni. Ám a két fél régi ismerősként tekint egymásra. Amennyire csipkelődnek a másikkal annyira tisztelik is azt. Az asztalnál ülve ezek a mondatok hangoznak el.
-Rég láttalak kapitány. – Mondta a tengerész
-Rég-rég. De talán nem elég régen.
-Mire gondolsz? Csak nem megöregedtél kicsit?
-Én? Öregedni? Hamarabb hagyom, hogy egy tengeri szörny megegye a másik lábam mintsem én megöregedni!
-Akkor mi az, ami miatt ennyire nem örülsz nekem? – Mosolygott rá – Tán megint raboltatok? Nyugodj meg nem ezért jöttem.
-Akkor mégis mi miatt keresne egy vénembert egy ilyen ember, mint te? De ha nem bűneim miatt akkor mi miatt keres fel egy ilyen kalóz ellenes díszes ruhás akárki?
-Igazából csak erre jártam. Gondoltam ihatnánk valamit a régi időkre. Lehet nem látszik, de megöregedtünk. Hagynunk kell a fiatalokat kibontakozni.
-Igazad lehet. Bár én élveztem amíg tartott.
-Arra gondolsz igaz?
-Mi másra gondolnék? – Lassan elővesz egy érmét – Ez egy csodálatos kaland volt. Lehet, hogy a régmúlt történetek mik odavezettek eltűnnek. De ismered a mondást?
-Melyik mondást?
-Jaj, te fiatal. A múlt megismétli önmagát. Mi majd csak figyeljük, hogy válik a világunk újra naggyá. Bármi lesz én a halálomig hordom a szívemen azt az élményt.
Lassan feláll az asztaltól és az ajtó felé tart. Az ajtóban megállva még visszatekint a tengerészre és kéjvágyas vigyorral int neki. A tengerész tudta, de ő is csak nevetni tudott. Majd elgondolkodott. Egy érme, egy kaland.