Egy karakternyi álom – III. rész – Bran Matori

Egy karakternyi álom

3.rész

Bran Matori

Elérkezett az idő, hogy a hősök krónikáit feljegyző szerzetesek asztaláról, egy újabb tekercset terítsünk elétek.

Egy hosszabb kihagyás után új résszel, és előtörténettel jelentkezünk. Az elmúlt időszak a nyári táborról, és az arra való készülődésről szólt, ám hogy pótoljuk némileg az az utána maradt űrt, foglalkozzunk újra egy karakternyi álommal. Továbbra is köszönjük a lelkes követőknek, akik elküldik előtörténeteiket, igyekszünk mindet a közösség elé tárni, de ezentúl is várjuk a kedvenc, vagy érdekes előtörténeteket. Köszönjük a figyelmet, és tartsatok velünk a továbbiakban is.

Ezúttal egy, az előzőhöz hasonló alkotást szeretnénk bemutatni, pont azért mert ugyanazt a stílussal, más jellemzőit mutatja be a karakternek. A stílus nem az a tipikus leíró próza, hanem annak egy eszköze, mégpedig a párbeszéd. A karakter pontos hátterét ezzel a megoldással nem tudjuk meg, így ennek a stílusnak megvan az a veszélye, hogy a Km információ szűkébe kerül, a karaktert illetően. Ez esetben azonban az alkotónak sikerült a megfelelő mennyiségű adatot belecsempésznie a szóváltásba. A karakter,  M.A.G.U.S. játékra, Ynev világára  készült, és ahogyan az majd kiderül, egy a titokzatos Niaréböl származó harcművész, ki az elveinek, és önmaga csiszolásáért vette nyakába a világot. Mondhatjuk, hogy ez a klasszikus harcművész koncepció, azonban mégis ritkán sikerül megragadniuk az embereknek, azt az elmélyült harcost, aki a tökéletesség útján jár. Ezen karakter esetében egy könnyítő megoldást használ a játékos, a bölcsesség követésére, mégpedig a pontos elv megnevezését mely a karakter eszmeiségét az általános magasztosság helyett, egy erkölcsi rendszerre alapozza. Ezt jeleníti meg a párbeszédben a karakter megnyilvánulásán keresztül is, melyet támogat az írás rövidsége. Míg megszemléljük, hogyan reagál egy hétköznapi helyzetben, bölcselő tanító jellemével, felkelti az érdeklődést a karakter iránt, majd le is zárja mielőtt túl sok mindent tudnánk meg róla, így kíváncsiak maradunk. Az előtörténet sokkal inkább hangulatkeltő, mint részletes mű, s a karakter életének egyetlen jelenetéből kapunk utalást, viselkedésének okára, így ez is egy rendhagyó előtörténetnek mondható.

Továbbiakban beszéljen az előtörténet megalkotója Magyar „Gremor” Dániel, saját művéről.

Egy olyan előtörténetet szerettem volna felmutatni, amiben a karakter jelleme megnyilvánul. Bemutatni a beszéd stílusát és viselkedését az emberekkel. Maga a karakter összetett és próbáltam ezt átadni.

A karakter az északi városállamok szülötte. Apja niare-ből menekült, emiatt sokat szekálták a karaktert. Célja tovább vinni apja elvét addig amíg le nem telepszik. A karaktert egyfajta megtorlónak látom. Amennyire nemes eszmét lát el annyira kegyetlen is tud lenni. Városban nevelkedett ezért nincs meg neki az a gátlás, hogy nem ismeri a világot. Apjához híven kaoraku-ban hisz.

– Hé, te ott a sarokban!
– Én?
– Nem, a léc az oldalfalból. Hát persze hogy te! – Mondta egy iszákos öreg kedvesen
– Mondja öreg uram, mi kínja lenne velem? – Mondtam illedelmesen
– Nekem biz semmi, hiszen én már elég öreg vagyok. No, de hallottam híreket és szeretem a jó történeteket.
– Mire gondol?
– Úgy hallottam, te vagy akinek az apja elpusztított egy dojo-t niare-ben.
– Nem csak egy dojo-t. A saját tanítványait.
– Melyik szörnyeteg az, aki megöli sajátjait?
– Az a szörny, aki nem tűri, ha valaki visszaél erejével.
– Mire célzol?
– A tanítványok visszaéltek apám tanításával és a gyengébb szipolyozására használták erejüket.
– Ez önmagában nem tűnik szokatlannak. Folytasd kérlek.
– Ha valaki én tudom milyen az, ha elnyomnak. Ha az elnyomók átlépnek egy határt, akkor nincs kegyelem.
– Mi számít elnyomásnak?
– Képzeld el azt a jelenetet, ha most összevernélek. A kocsma legtöbb embere hagyná. Ez nekem csak erődemonstrálásra lenne jó, de mi értelme lenne. Amikor az útonálló lecsap a zsákmányra az az ő saját vagyonának gyarapítására szolgál, ám ennél sokkal fontosabb a tisztelet.
– Kezdem érteni. De mesélj magadról. Hallottam öltél orkokat. Ez igaz?
– Igaz. Ork hordák garázdálkodnak északon kik a zászlóháborúból maradtak meg és fosztogatnak a falvakban arról nem is beszélve, hogy félelemben tartják a lakosokat.
– Elhatároztad, hogy megváltod a világot a gonosztól?
– Nem így mondanám. Inkább azt mondanám, ott segítek, ahol csak tudok.

Lucius un Draco