XIV. Hősök Napja – Szabad játékok

Kedves játékosok, ahogy a tavalyi évben is egy bejegyzés alá kerültek a szabad játékok most is itt olvashatjátok a jelentkezett mesélők beharangozóit!

A szabályok a tavalyi és a nyári jelentkezéshez hasonlatosak ,tehát ez a bejegyzés alatt lehet jelentkezni a játékokra én pedig egyenként fogom frissíteni őket, amikor gépközelben leszek! Mivel nagyon sokan ismerkedéssel és beszélgetéssel szeretnék tölteni az érkezés napját, ezért nem írunk ki csütörtökre játékot, ettől függetlenül, ha valakik úgy érzik, hogy ők szeretnének csak nyugodtan! 🙂 A tovább mögött pedig olvashatjátok a Pénteki napra érkezett kiírásokat.

Abney Park – Adri (Steampunk, Légikalózok) (4/5) (Bea, Cypher, Skarab1, Anna)

Numenera – Shalafi (Sci-fi, Fantasy) (5/5) (Thorunn, Laci, A’frad, MagicHorse, Lazlow)

Szellemírtók – Tanti (Mindenki szégyellje magát aki nem ismeri!) (4/5) (Patesz, Nerva, Kyrg, Khuriboow)

Trudvang – Bodri (Vikingek, Fantasy) (2/4) (Shordanus, Lucius)

Abney Park

Az Abney Park Airship Pirate egy kalandos szerepjáték steampunk rajongóknak, illetve mindenkinek aki szeret lebegő városokban és léghajókon hősködni vagy lenne a földön Mad Maxként száguldani buja dzsungelekben újraélesztett őskori ragadozók között, esetleg vasfegyelemmel őrzött neoviktoriánus városokból megszökni, hogy utána a légi kalózok gondtalan életét élje. Ehhez keresek (legfeljebb) 5 fő bátor jelentkezőt, akik hajlandóak biztosító kötél nélkül fejest ugrani az ismeretlenbe… 😉

Casino Royale – orosz rulett az élet

Az automaton szinte hangtalanul cserélte ki a csonkig égett gyertyákat a díszes kandeláberekben, a tágas dolgozószobában tanácskozóknak fel sem tűnt a jelenléte. Későre járt de a három férfi gondterhelten ráncolta homlokát, miközben fojtott hangon tanácskoztak.

• Meg kell állítanunk azt a nőt Guillaume, mielőtt túl nagy befolyásra tesz szert. Lassacskán már a saját fiamat is ellenem fordítja… – panaszolta kétségbe esve egy kopaszodó, elegáns frakkba öltözött köpcös férfi. Őszes halántékán kidagadtak az erek, ahogy egy levegővel próbálta elhadarni minden sérelmét:
• Az a neobeduin szuka nem az, akinek mondja magát. Még hogy egy törzsfőnök lánya, aki csak érintőlegesen, a kereskedelem révén tud a mi világunkról és egy kalandos szerelem útján pont a Rhiley családba sikerül beházasodnia. Minő véletlen, hogy aztán két évvel később egy csúnya rablótámadás folytán hirtelen megözvegyül, hatalmas vagyont örököl, amit minden gazdasági előképzettség, tudás és tanácsadás nélkül olyan jól forgat, hogy most már majdnem fél Cape Calabria a kezében van.

Mielőtt a panaszáradat címzettje bármit is reagálhatott volna egy kimért hang vette át a beszélgetés fonalát:

• Nyugodj meg Marcus, semmi értelme hogy felizgasd magad. Kétségtelen, hogy Ms. Quinn megosztó jelenség a városban, de hidd el vizsgáltuk az ügyet, elég sokáig és sokféleképpen, pont annyira ártatlan a nő mint bármelyik másik befolyásos üzletember a városban. – és itt megeresztett egy fél ragadozómosolyt a felháborodott köpcös felé. Savanyú elutasítás volt rá a válasz.
• Nyilvánvaló, hogy a nő érdekből ment hozzá Casey Rhileyhoz, de az hogy köze lenne a halálához az egyáltalán nem állja meg a helyét. Valóban rablótámadás történt és ha Casey nem lett volna az a kalandor, hősködő típus mint amilyen mindig is volt, még akár túl is élhette volna…
• Na és a kaszinó? – szurkálódott tovább fanyalogva a köpcös.
• A kaszinó – sóhajtott fáradtan Bowman kapitány – ügyesen a szürke zónában mozog. A szükséges szabályokat betartják, eddig minden egyes razziánk mindössze apróbb, jelentéktelen szabálytalanságokat talált csak. Viszont nem gondolod Marcus, hogy egy idő után gyanús lesz Ms. Quinnek, hogy az embereim minden harmadik héten megjelennek nála névtelen bejelentésre hivatkozva és felforgatják az egész kócerájt?! Azt hiszed nem jött már régen rá, hogy mi folyik ellene…? – mindez azonban egyáltalán nem hatotta meg az elfojtott idegességtől most már verejtékben úszó Marcus von Bernsteint, Cape Calabria egyik legnagyobb kereskedőházának urát. Elvörösödő fejjel tört ki belőle:
• Guillaume, az a nő múlt héten megvette az öreg Bill Parker egyik legnagyobb műszerész és javító hangárját! Semmi köze a gépészethez, most mégis a kisebb kereskedőházak mind hozzá fogják hordani a léghajóikat, mert lenyomta az árakat…

• Elég legyen Marcus! – csattant fel a széles mahagóni asztal szemben lévő oldalán ülő borostás arcú férfi. A negyvenes éveihez közeledő, jóképű, cserzett barna bőrű és vállig érő szőke hajú férfi szemei köré mély szarkalábakat vájtak az elmúlt, gondterhelt hónapok. Régóta vezette már a várost, pontosan ismerte az erőviszonyokat, amelyeket nem kis fáradság árán tartott érzékeny egyensúlyban és mindezt most egy csapásra komoly veszély fenyegette. Három évvel ezelőtt a semmiből került ide ez a gyönyörű és feltűnő „neobeduin szuka”: Tyra Quinn és mindent felforgatott, amit fel lehetett… Társadalmi életet, üzleteket, férfiszíveket. Kétségtelenül a nő benne is megmozdított valami rég elfeledett érzést, viszont Guillaume Deschamps státuszánál és pozíciójánál fogva eddig igyekezett kívülállóként szemlélni az eseményeket és nem közbe avatkozni. A háttérből, szürke eminenciásként természetesen megpróbálta kontroll alatt tartani a történéseket, de egyre inkább kezdte úgy érezni, hogy kicsúszik a kezéből az irányítás és szépen, lassan káoszba fog fulladni Cape Calabria belső politikai egyensúlya – az pedig nagyon gyorsan rá fogja nyomni a bélyegét az értékes külkapcsolatokra is. Ez pedig módfelett zavarta. Megérett benne az elhatározás, hogy mélyebben belenyúljon a darázsfészekbe, csak egyelőre még azt latolgatta hogyan kerülhetné el a legfájdalmasabb csípéseket…
• Az üzleti életben nyílt titok, hogy kartellezel Parkerrel, így legalább Ms. Quinn némiképp tisztára mossa a nevedet.

Marcus von Bernstein szeme összeszűkült erre a nem várt reakcióra, kipirult malacfejét kritikusan vizslatóan oldalra biccentette, mint amikor alkudozás előtt méregeti az eladásra kínált portékát és azt latolgatja, hogy mennyivel ígérjen alá, hogy a vételár végül pont annyiban álljon meg, mint amennyit ő hajlandó fizetni érte.

• Érdekesen látod a polgármesteri székből az üzleti élet szabályait Guillaume fiam. Mintha rád nem lenne hatással, annak ellenére hogy az unokahúgomat vetted feleségül és hogy a von Bernstein család mindig is készségesen támogatta minden politikai törekvésed… – majd gúnyosan parolás meghajlással zárta drámai monológját. Guillaume már fel volt készülve „az unokahúgom férje vagy és ugye tudod mennyit köszönhetsz a von Bernstein családnak” kártya kijátszására, rendszeresen szembesítette ezzel Marcus ha mindenáron el akart érni valamit. Rutinosan, behízelgő hangon csak ennyit felelt:
• Marcus bácsi, egy dúsgazdag és sikeres özvegyasszonyt akarsz társadalmi és üzleti téren meghurcolni, karakter-gyilkosság áldozatává tenni, ahelyett hogy kihasználnád a kínálkozó piaci rést… – az önelégült mosoly egyből lefagyott a von Bernstein családfő arcáról és a helyét őszintén értetlen, kérdő vonások vették át. – A fiad, Andreas az egyik legnépszerűbb aranyifjú a városban…

Nem kellett tovább folytatnia, rutinos vén róka volt Marcus von Bernstein egyből összekapcsolta a fejében a keresletet a kínálattal. Pár percig latolgatta a fejében a pro és kontra érveket, de végül megengedett magának egy halovány félmosolyt, jelezvén hogy pozitívra jött ki az üzleti mérleg.

• Nos Guillaume fiam, lehet mégis érdemes lenne személyesen is megismerkednem ezzel a tehetséges üzletasszonnyal…

Numenera

 

Numenera egy olyan világban játszódik ami ugyan a föld, de már kissé nehéz ráismerni ugyanis kb. ezer millió évvel a jövőben játszódik. Jelenleg egy fiatal új civilizáció lakja, de annyit tudni, hogy 8 civilizáció már felragyogott és lehanyatlott az elmúlt évmilliók alatt. Ez most a Kilencedik Világ.

A jól ismert föld teljesen megváltozott, az élővilágra nem ismerni, rá egy nap 28 órából áll és tele van minden a régi világok relikviáival, ezek a Numenérák.

Te egy olyan embert játszol aki ezeket a Numenérákat kutatja ősi csarnokokban, romokban ahol nem csak csodák de borzalmak is várnak rád. Szükséged lesz a többiekre, hogy túléld ezt a kalandot legyél egy erős Penge (Glieve) aki fegyverével vívott ki mindent amit bírtokol, legyél Nano, aki a világot beterítő miniatűr robotok segítségével képes már-már mágikus hatásokat létrehozni, vagy egy Jack, aki mindenhez ért minden szituációban feltalálja magát!

Szabálykönyvet ITT lehet elérni, de természetesen segítek majd a karakteralkotásban akár a szokásos elérhetőségeken, vagy a helyszínen!

„Any sufficiently advanced technology is indistinguishable from magic!”

(„Bármely kellően fejlett technológia, megkülönböztethetetlen a mágiától!”)

Arthur C. Clarke

Szellemírtók

Protonágyúkat bekapcsolni! Játékosok kellenek a pénteki, rémisztően vicces, retró Szellemirtók mesémhez, maximum öt fő. 1986-ban játszunk majd, tehát két évvel a pusztító Gozer megfékezése után. A fiúk vállalkozása kirobbanó siker, ezért úgy döntenek, franchise-zá válnak, és a nyugati parton lévő San Franciscót szemelik ki a következő csapat főhadiszállásául. A rendszer a klasszikus Star Wars szerepjáték D6-os rendszerének elődje, a „karakterlap” pedig a legkisebb, amit valaha láttam. Összedobtam egy rövid hangulatkeltőt, de mindenképp nézzétek meg az első filmet is!

 

https://www.youtube.com/watch?v=Fe93CLbHjxQ

 

Íme a karakterlap:

Terjeszkedés

 

A fáradt, ovális arcú, sötét hajú férfi megigazította a szemüvegét, és a felfoghatatlan rendeltetésű elektronikai kütyükkel teli konyhaasztalon árválkodó M&M’s-es tálkáért nyúlt.

– Beszámolnál a hetetekről, Ray?

– Egy durrdefekt és egy kettes osztályú kísértetláb a Downing Stadionban, ami rendszeresen szabotálta a meccseket. Egy hármas osztályú rikkancsszellem a Times Square-en. Majd egy ötös osztályú, helyhez kötött, megszállásra képes entitás Queensben. Belém akart költözni! Srácok, lenyűgöző volt! Bár a kliens még nem fizetett, mert a kiszállás során sajnos összetört az antik komódja – válaszolt Stantz doktor, kis időre felhagyva a vezetékek forrasztásával.

– Családi örökség, még Németországból hozták a vén szatyor nagyszülei. Azt mondta, külön jegyet vettek neki, ezért a gyerekeik fele a következő hajóval kellett, hogy jöjjön. De úgyis be fogom hajtani. Aranyos a néni, azt mondta, hasonlítok az unokájára, akit egy alaszkai katonai iskolára küldtek – vigyorgott Peter Venkman.

A lestrapált Winston töltött egy kávét, majd meggyújtott egy cigarettát. Összeráncolt homlokú, bajuszos, fekete arca kékes füstbe burkolózott.

– Váó, de sajnálom! Az én őseim még a kedvenc ágyékkötőjüket sem pakolhatták be.

– Meséljetek, milyen volt Frisco? – kérdezte Peter.

– A motel, ahol szobákat foglaltál nekünk, egy igazi szeméttelep volt, egy tekepálya és egy diszkó között. A kiképző őrmestereim halkabbak voltak. Sokkal. Egyedül Egonnek tetszett.

– Hat nyugati parton honos fajjal bővíthettem a penészgyűjteményem – reagált Spengler doktor a kérdő tekintetekre, miközben a színes cukorkákat ropogtatta. – A leendő újoncok jó benyomást keltettek, széles látókörűek, motiváltak, továbbá az intellektusuk is megfelel az elvárásainknak. A PKE-mérő adatai alapján pedig tényleg szélsőséges méreteket ölt a városban fellelhető pszichokinetikus turbulencia.

– Lefénymásoltad nekik Tobin kísértetkalauzát, Egon? – kérdezte Ray, miközben elkérte Winston öngyújtóját.

– Igen. Egyelőre azzal a példánnyal kell majd beérniük, mert manapság szinte beszerezhetetlen. Egyébként a felszerelést is beható tesztelésnek vetettük alá.

– Aha – mondta Venkman, majd elvigyorodott. – Hallom, nő is akad köztük. Jó bőr?

– Megfelel a hagyományos női szépségideálnak, Venkman – válaszolt Egon, míg Winston egy homokóraalakot rajzolt a levegőbe.

– Csodálatos. A héten költözöm. Szükségük van egy vezetőre.

– Mit tudsz te San Franciscóról? – kérdezte Winston.

– Hát, haver, elmondanám neked, hogy kis pisiskoromban a Kaliforniaiak volt az egyik kedvenc sorozatom!

– Peter, az egy western volt… Szerintem amúgy nincs szükségük ránk. Két éve még mi is kezdők voltunk, de látod, hova jutottunk – vágott közbe Ray, és a bekeretezett város kulcsára mutatott a falon.

– Éééés? Majd megnézek valami mást is! Nem hagyhatjuk őt… őket magukra! Mi van, ha Ivo Shandor minden nyáron odajárt, hogy meglovagoljon néhány baró hullámot, vagy ilyesmi? Neked is jót tenne egy kis napsütés, Ray. Olyan fehér vagy, mint egy lepedő. Figyeld meg, egyszer véletlenül majd téged fogunk befogni!

– A te szerencséddel lehet, hogy egy olyan leszbikus – röhögött Winston.

– Szeretem a kihívásokat. Mindenesetre jobban hangzik, mint az itteni helyz… Mögöttem áll, ugye?

Ekkor érezte meg a nyakába öntött kávé langyosságát.

– Venkman doktor! – csattant fel a titkárnő, Janine Melnitz éles anyóshangja, melybe jó adag elégedettség is vegyült. – Mrs. Hufnagel dühös ügyvédje ácsorog odalent, azonnal beszélni akar a Szellemirtók vezetőjével. Gondolom, még mindig maga az.

Trudvang

„Hjolflund mindig szeretettel gondolt Fjolgryn apjának falvára, a tenger közelsége és a nyugati szél mindig felderítette, ha arra járt vendégségben, no meg persze a helyiek jó erős mézsöre, ami messze földön híres volt. Usvarda hosszú évek óta békében fejlődött, azt beszélték időnként még elfeket is láttak a környéken, akik a falu népeivel kereskedtek.

Hjolflund három esztendővel ezelőtt járt először erre, azóta egy évben kétszer-háromszor is megfordult itt. A helyiek szinte már maguk közül valónak gondolták, és az őt rendkívül boldoggá tette. Saját falujában sosem járt neki az a megbecsülés, amit az usvardaiaktól kapott. A megbecsüléshez pedig nem kellett semmi különöset tennie, az első alkalommal, amikor erre járt heves esőzések voltak és az út szélén látta, hogy az öreg Thorun (akit akkor még nem ismert) szekere szügyig a sárban rostokol. Se előre, se hátra. Hjolflund mindig is markos legény volt, szerette is az erőpróbákat így amikor látta az alkalmat, végigsimított legényszakállán és nekiveselkedett. Az öreggel jó egy órán keresztül húzták-vonták a szekeret mire sikerült kimozdítaniuk végre, azt követően Thorun ragaszkodott hozzá, hogy a megmentője vele tartson falujába. Amikor Thorun bevezette őt a jarl csarnokába, majdnem összeütközött az épp kifelé tartó Fjolgrynnal. Szerelem volt első látásra, a körülöttük lévő világ csak háttér lett számukra és ez azóta is így maradt. De Fjolgryn még nem volt eladósorban és atyja sem látta még jónak az egybekelést, így Hjolflund kitartóan járt vissza a faluba, hogy addig is láthassa szerelmét.

A falu javasasszonya Hagbolda is örült Hjolflundnak, amikor a fiú a faluban volt, mindig kitisztult a látása, a való világra és arra is, ami mögötte van. Sok hasznot hozott a falunak az istenek ezen áldása, segítségével mindig tudták mikor mit vessenek, hol arassanak, a halászok hol vessék be hálóikat, mikor óvakodjanak a tengertől, azonban idősebb korára kezdett elhalványulni Hagbolda ezen képessége. Ez változott meg akkor amikor Hjolflund először betette a lábát a jarl csarnokába és azóta is mindig megérezte ha közeledik az ifjú, hiszen látása egy-kettőre megjavult.

Mostanság különös látomások nyugtalanították Hagboldát, amelyeket nem tudott megmagyarázni, remélte, hogy azoknak semmi köze az által úgy megkedvelt fiatalok kézfogójához és a közelgő falu ünnephez.”

A tábor első napján mesélnék le egy kis bemutató kalandot a Trudvan Chronicles játékban. https://www.riotminds.se/games/trudvang-chronicles/ A karaktereket helyben is elkészíthetjük de előre is elkészíthetitek. 400 pontos karakterek lennének, annyi megkötés lenne, hogy elfszabású karaktert ne hozzatok. Legfeljebb négy játékost várnék erre kis északi hangulatú kalandozásra.

Egyeztetni a részletekről Facebookon, vagy a zoltanherce kukac gmail.com címen tudunk.

Egy kis hangulatkeltő muzsika:

https://www.youtube.com/watch?v=G8ceyoPWtZ8