III. Regélő Főnix – Hangulatkeltő

Megérkezett rendezvényünk hangulatkeltő novellája, amelyből több információ napvilágot láthat. Fogadjátok szeretettel így az ünnepek előtt!

Jó készülődést és olvasást, valamint Kellemes Ünnepeket kívánunk mindenkinek!

Seregszemle

– Hogy nem tudtam én erről? – Kiáltásnak hatott kérdése, pedig csak a megszokott hangszínével beszélt.

– Uram, az előjelek alapján a lehető legjobban felkészültünk. – A díszes vértben lévő lovag magát kihúzva, a legnagyobb tisztelettel válaszolt.

– Mennyi időnk lehet, amíg megérkeznek?

– Nem tudni Uram, néhány felderítőn kívül másra nem alapozhatunk még.

– Mit sikerült kideríteni?

– Az utóbbi két évben nem volt véletlen, hogy a nomádok hordája ostrom alá vonta Sempyert. Napról napra egyre több törzs gyűlt össze, és úgy látszik, nem a Hamis Szikla volt az igazi célpont!

– Fen Restter herceg miért nem kért segítséget, vagy legalább miért nem tájékoztatta a Három Paizsot? – tette fel a kérdést a Nagymester, de inkább magának, mintsem a teremben lévő lovagoknak.

– Ilyenről semmi információval nem rendelkezünk Uram – válaszolt a lovag szinte érzelemmentesen.

Meralof din Pagben, az Oroszlányszív lovagok nagymestere, felállt asztalától, és intett a teremben lévő lovagoknak, hogy kövessék, ahogy távozott a vasalt fa kapun keresztül. Még utoljára kinézett a díszes ablakán a szorosra. Valamilyen megmagyarázhatatlan rossz érzés töltötte el, egyfajta rossz előérzet. A két terriad és kísérőik szó nélkül követték a végtelen lépcsősoron lefelé, ahogy a Déli Bástya termeit és tornyait sietve hagyták el.

– Visszahívták a Rendház vezetőket? – törte meg feszülten a csendet a Nagymester.

– Délről az összesből, Erion rendházából, Északról 13 területről és természetesen Erigowból érkezett válaszüzenet, és majdnem mind jó hírekről számolt be.

– A falak állapota? – hangzott el a kérdés szinte azonnal.

– Kifogástalan, mint mindig Uram!

– A Védelmezők?

– Mindenki várja a parancsot, és készek fegyvert ragadni, Uram!

Közben megérkeztek a gigászi építmény legalsó szintjére. Din Pagben egy hatalmas kulcsot vett elő övéről, amellyel a központi teremben lévő vaskaput bírta rá, hogy feltárja a mögötte megbúvó, ritkán használt folyosót. A lovagok kérdés nélkül, gyújtott fáklyákkal követték.

– A Megtörhetetlenről van hír?

– A Gondolini nemzetség nem adta jelét, hogy mozgolódott volna, de fel vannak készülve, hogy bármikor felébredhet.

Ismét egy nagyobb, díszes acél ajtóhoz értek, amelyen oroszlánok pofái acsarogtak a velük szemben állókra. Mintha elijeszteni kívánnák az ide tévedőket. Halkan kattant a zár, ahogy a régi kulcs elfordult. A Nagy Levéltár bizalmas információk tárháza volt, ami jogossá tette, hogy kevés ember léphetett csak be ide. Állítólag még a Dúlás után a Papi Szék áttelepülésével sok régi iratot hoztak ide, amelyek a feledésbe merültek, vagy sose kerültek át Új-Pyarron falai közé ismeretlen okokból. Din Pagben utoljára két éve járt itt, azon a különös napon. Kalandozók kérték meg, hogy jöjjön ide, hogy megkereshessenek egy hatalmas kincset. Akkor úgy gondolta, hogy egy régen elfeledett vagyon nem okozhat nagy problémát. Előtört benne ugyanaz a rossz érzés, mint a szobájánál, ha lehet még erősebben. A baljóslatú gondolat szépen lassan kezdett elhatalmasodni rajta. Megállt a mennyezetig érő polcok előtt, az elmúlt idők titkos ügyleteit igazoló papírosok és a bürokráciának áldozott papírtekercsek között. Maga sem tudta miért pont itt, talán megerősítésre volt szüksége, hogy akkor jó döntést hozott, amikor átadta a levelet. Vajon mi történt volna, ha azok a kalandozók nem bolygatják a múltat, vajon… nem mert tovább ezen gondolkodni.

– Ha engem kérdeztek, Sempyer a régi sérelmek miatt nem kért segítséget. Az a pier népség évekig képes túlélni a kis vackában. Mi sem maradhatunk szégyenben!  – kezdte váratlanul az idős lovag.

– Mire gondol, Uram?

– Dreina próba elé állít minket, szinte biztosan érzem! – emelte fel a hangját. – Akkor pedig bizonyítunk! Hittel, Vassal, Hűséggel! – harsogta a lovagrend jelmondatát.

– Hittel, Vassal, Hűséggel! – hangzott a lovagok helyeslő válasza.

 – Ha valóban annyian vannak, ahányra gondolunk és ez az új kán valóban ennyire jó vezető, szükségünk lesz egy adura. Minden emberünk folyamatos készültségben legyen! Mindenkire szükség lesz, és most tényleg úgy gondolom, hogy Mindenkire! Értesítsék a Falkát, hogy azonnal küldjenek egy csapatot.

– Milyen csapatot, Uram?

– Valakiket, akik hűek az ügyünkhöz, talpraesettek, a szerencse és az istenek pártolják őket. Akik képesek lehetnek megtalálni a metódust ennyi év után. Ha ők kezdték, akkor sorstársaik fejezzék is be!

Kalandozók kellenek!