Kis kényszer pihenő után tértünk vissza újult erővel és nem csak mi hanem minden tábor lakó kalandozó, árnyvadász, hős és még ki tudja milyen csodás lények. Mert én mondom nektek tele volt ez a néhány nap csodával. Megannyi játék, megannyi ember és barát, régiek és újak. Azt hiszem ez az amit az orvos is fel akart nekem írni a tavalyi évben de nem lehetett! Idén is többször meg kellett állapítsuk, hogy a szerepjátékos kommuna lesz itt bizony a végleges megoldás. Természetesen ismét csak egy dologból volt hiány az alvásból, de azt mindig szűken mérik egy tábor folyamán. Igaz idén az égeik nem voltak a legkegyesebbek hozzánk hiába nyújtottunk be három példányos kérelmet az időjárással, de ez látványosan nem szegte kedvét senkinek és bármerre nézett az ember a kemping területén mindenhol nagy zöld könyvek, furcsa formájú kockák és jó kedélyű arcok köszöntek vissza. Imádtam minden játékot és köszönöm minden játékosomnak, hogy még tovább emelték a nap fényét és hajlandók voltak részt venni soros mesélésem ámokfutásában. Szeretném külön kiemelni azt a tényt, hogy a tábor első napján csütörtökön nem egy hanem két fronton is tombolt a zene és táncoltak az emberek, mindent megtettem, hogy mindenből kivegyem a részem kicsit és végtelenül jól éreztem magam közben.
Köszönök mindent szervezőtársaimnak és minden résztvevőnek is hiszen nélkületek nem jöhetett volna létre ez a fergeteges hosszú hétvége. És külön szeretném megköszönni Amundnak valamint Gulandrónak, nem tudunk elég időt együtt tölteni!
Ahogy a táborban már említettük egy régi jó szokásunkat szeretnénk feleleveníteni, ezért segítségeteket kérjük, hogy Tair el tudja készíteni a tábor Videó montázsát veletek, a karaktereitekkel és a képeitekkel is. A kérdőívet az alábbi linken találjátok. Ide 20 képet tudtok feltölteni, amennyiben több lenne kérünk titeket küldjétek el a minneroth@gmail.com címre.
Néhány kép ízelítő gyanánt amit mi lőttünk.
Ahoy,
miután háromszor annyit aludtam, mint az egész táborban összesen úgy érzem hogy össze kell vetnem a Tábor Előtti időszámítást a T.u.-val, hogy én is jól lássam később mi is történt. A T.e. hat hónapon keresztül zajló sűrű, megfeszített munka izgalmai már a Panda elleni harc utolsó csatáit is felül tudta múlni, DE ennek ellenére is mindig ott lihegett Ranagol a sarokból, hogy lehet hiába dolgozunk, tervezgetünk és reménykedünk. Tévedett és a tábor felé taxiba ülve már úgy éreztem akkoris végig fog menni a rendezvény ha szuronnyal döfködnek mesélés közben.
Mindenekelőtt nagyon szeretném megköszönni szervezőtársaimnak, Shalafinak, Unitynek és Ishidunak a megfeszített munkájukat. Ezalkalommal elmondható, hogy nélkülük nemhogy nem ilyen hanem nem is lett volna semmilyen tábor. Nagyon jól esett a folyamatosan beérkező jelentkezettek bizalma, akik révén a végére (bejárókkal és vendégekkel) elérte a tábor, hogy 70+ fő fordult meg idén a XV. Vándorkrónikákon, ezzel pedig a táboraink történetében rekord résztvevő volt. Azt gondolom erre szervezőként-mesélőként-játékosként-vendégként is egyformán büszkék lehetünk.
Az előörs már napokkal ezelőtt bevette a helyszínt, alapozták és kitaposták az ösvényeket, fát ültettek, füvet nyírtak, aminek az eredményét láthattátok (ez vicc, a fákat évekkel korábban ültették). Jó érzés volt már egy így bemelegített helyszínre érni és úgy nekiállni a szervezésnek, együtt fogadva és várva az érkezőket. Az első estémet én ennek is szenteltem inkább. Régen látott kalandozótársakkal ittunk a Panda felett aratott győzelemre, ünnepeltük a közben történt élet-metamorfózisokat, de legfőképpen, hogy végre újra úton, vándorlás közben, egy új helyen vagyunk együtt.
Második napok meséltem a Láplidérc című kalandot. Kyrgnek tett ígéretemet teljesítettem vele elsősorban, aki egy korgot hozott. Shima megjelenése minden játékban öröm és most is emlékezetes aranyköpéssel gazdagította a kódexeket egy gorviki fejvadásszal. Rozsomák pedig a teszt jegyében már tapasztalt gianagi vízvarázslójával szállt síkra a legendás bestiával szemben. A kaland vadregényesen indult, romantikusan folytatódott. Azonban a mocsári elemekkel nem csak a karaktereknek, hanem a játékosoknak is meg kellett bírkózniuk, ami 10+ óra játék után sajnos a csapat szétválásához vezetett. Végül csak a gianai bukkant ki a mocsárból kivezető nyugati országúton. Nagyon köszönöm a játékukat, kitartásukat ameddig tudták.
Harmadnap a tábor főkalandját, A Fény ünnepén-t volt módom mesélni a Pedró, Lazlow, Kacat, Tair, Rozsomák, Bella csapatnak. A Gulliver harmadik utazása által ihletett helyszín hamar a csapat szétválásához és féltucat mellékküldetés felvételéhez vezetett. Ennek ellenére acélosan tartottak ki eredeti céljuk felé és határozottan az ősi romok felfedezésébe kezdtek dzsungelen, vadonon, lényeken, csontmezőkön át. Azonban beköszöntött a Medve-Dilemma (copyright Kacat) ideje és sajnos ebből a filozófiai tételből nem tudott a csapat kivezető utat találni a kaland hátralévő részében.így kifutottak az időből és velük együtt a sziget is. Varr Papa teknőseinek köszönhetően azonban legalább egy fejvadászbárd, egy kalózfejvadász és egy néma álomtáncos túlélte a katasztrófát.
Az este aztán, kicsit visszafogottabban talán mint az első, a mesék végének bevárásáról szólt, ami eltartott a hajnal előtti órákig az utolsó mohikánokkal. A búcsúzás szomorú (de lgalább meleg) napjának beköszöntével előkerült a „Kegyetlen Játékok” film VHS-e a választható díjak közül, ami nagyon passzolt az elmúlt napok játékaihoz a számomra. Jó értelemben, akárcsak a film maga is meglepően szórakoztatóan kezelt nagyon nehéz dolgokat. Ezúton is köszönöm azok erőfeszítéseit, akik bár sokat tettek hozzá a tábor elkészültéhez (Komattre és Magyar Gergely) mégsem tudtak jelen lenni különböző okokból, de még jobban köszönöm mindazoknak, akik feledhetetlenné tették nekem ezt a tábort játékukkal, meséjükkel, jelenlétükkel. Remélem, hogy a T.u. 1. évben még találkozhatunk rendezvényen, de leges legkésőbb mindenkivel jövő ilyenkor egy új közös utazást élményeit oszthatjuk már meg.
Adron a Fény!
U.i.1: a tábor első vad éjszakája után a dupla-kút melletti fedett pavilonsoron egy elárvult, de tömött fekete kockaszütyő sírására lettem figyelmes. Ezt magamhoz vettem és szárítgattam, igyekeztem a zónán belül maradni és arrafelé mesélni , hogyha gazdájának hiányzik, akkor rátalálhasson, de utolsó napig se kérdezett rá senki. Csellengők zenére majd lefotózom és felrakom a facebook csoportba, hátha valaki ráismer és legközelebb ha emlékeztet elviszem neki.
U.i.2: a tábor főmoduljának kalandja szerdán kerül ki. Aki esetleg a maga szabad meséit is takarosan megírta, az bátran küldje el és szívesen felrakjuk majd a következő hetekben, hogy mások is átélhessék akik esetleg több játékon is részt szerettek volna venni, de nem tudnak osztódni vagy nem mertek szétválni.
Üdvözlet Krónikások!
Köszönet a szervezőknek a idei tábor megrendezéséért. A Fekete Lótusz Falka és a magam nevében is mondhatom, hogy nagyon jól éreztük magunkat, újabb jó és pozitív élményekkel gazdagodtunk. A szombati kaland, melyet sikerült Adronnak tetsző módon teljesítenünk, nagyon tetszett mindannyiunknak. Még egyszer itt is szeretnénk kifejezni hálánkat és nagyrabecsülésünket a kalandmesterünknek, Luciusnak, akivel nagyon jó hangulatban, feloldódva, tényleg játszva tudtuk karaktereinket megszemélyesíteni.
Személy szerint én részt vettem a pénteki Volt egyszer egy Enysmon kalandban is. Shalafinak és az ottani játékosoknak is köszönöm az élményt, mellyel gazdagodtam, és megismerhettem őket, ez is nagyon szuper volt.
A továbbiakban is minden jót kívánok nektek és az egész közösségnek.
ePocak
Ahoy!
Nagyon köszönöm a lehetőséget, hogy ismét megjelenhettem egy ilyen király eseményen. A szervezetem nagyon igényelte, bár ezt a rossz időt annyira nem(írom ezt az ágyamból, megfázva, forró láva hőmérsékletű teát szürcsölve). Megvolt a hajnalig tartó party haverokkal kétszer is, bár sajnálom, hogy ez évben csak ennyi nap sikerülhetett.
Az első nap Shalafi mesélt nekünk egy Welcome to Cyka – Shadowrun 3e modult amit rendkívüli mód élveztem. A pornós gnóm karakterem, amilyen lehetetlenül hangzik, legalább annyira használható volt. Lehetőségünk volt a modulban egy kibontakozó szerelmi háromszög „megoldására” mely nem is volt a modul része, feltörni a moszkvai gettóból a „nagy ligába” miközben russian hardbassra bugiztunk. Majdmodul végeztével indult az első hajnalig tartó buli. Írfolkmetálra pogózás, arconpörgés, „szerintemmégmindigcsalásacsuklózás” szkanderozás, egy részeges nehézlovassági próba mely lovagregébe illett volna, volt itt minden mit szervezetünk követelt.
Második nap az előbb említett tényezőket szenvedtem meg és az a nyáriasabb időjárás is úgy döntött, hogy elmegy nyaralni másova. Miközben másnaposan próbáltam túlélni és fotózási terveim megvalósítására próbáltam magam ráerőltetni, leültem Ishiduhoz és kompániájához akiknek ő Helvéciát mesélt. Imádtam minden percét. Jövőre jelentkezek én is.
Harmadik nap a fő modul napja volt. Csapatunk kiéhezve vetette rá magát, majd teljesen szétesett. A hajléktalankodás kifejezés ránk teljesen igaz volt. A main quest felajánlásra került nálunk KÉTSZER de nem fogadhattam el különben megöl az egyik társam. azután elindultunk az Ordani megbizatásunk irányába amivel egy baj volt. Csak a tárgy nevét tudtuk, hogy romok közt van. Romok mindenhol voltak. Mi nem a jó utat választottuk. Végül a Kataklizma vetett véget én és lovagtársam életének. De egy biztos. Örök időkig az elménkbe égett egy kifejezés amit szerintem be fogok építeni a szótáramba: „Medve dilemma”.
Abádszalók mint hely szerintem tökéletes volt, és szeretném ha még lenne ide szervezve tábor. A strandra bár kijutni nem tudtam, minden más nagyon közel volt. Továbbá persze nem szabad kihagyni a helyszín fénypontját. A legendás Pepe óriás palacsintázóját. Ez a hely majdnem olyan legendás mint a Soltvadkerti fagyizó.
A szervezőségnek nagyon köszönöm a lehetőséget és alig várom a következő nyári tábort. A kérdőívet pedig melynek linkjét fentébb találjátok kérlek töltsétek ki, töltsetek fel minnél több képet magatokról, egymásról is, hogy a nagy montázs elkészülhessen 🙂
Üdvözlet!
Pár év kihagyás után ismét el tudtam jutni a Vándorkrónikák táborba, ami már nagyon hiányzott.
Az pedig külön öröm volt, amikor megtudtam, hogy Abádszalókon lesz, mivel rokonság lévén rengeteg nyarat töltöttem Szalókon.
A helyszín, mint sátrazó teljesen megfelelt, volt melegvíz, gáztűzhely, mosogató és tiszta fürdő mosdó, és a kora őszi hideg ellen még tüzifa is.
Az étel egy jobb menzakoszt volt, de pékség, óriáspalacsinta egy köpésre a legközelebbi bolt pedig 10 perc gyalog volt.
Eső elől pedig úgy láttam mindenki talált fedett helyet.
Így összességében szívesen visszamennék a Füzes kempingbe.
Pénteken érkeztem Hermes-el és egy sátorállítás után már az Age of Akkuratium karaktereinket finomítottuk A’fraddal, Hermessel, és Stammheimmel. Lucius un Draco hozta amit ígért: egy könnyed játékot a Naprendszerben és mint Cowboy Bebop és Expense rajongó minden percét élveztem a takonygerincű ŰM1-es (Űr Magyar 1) riporteremmel amit Mars körüli Édenen, Vénuszon és az Aszteroida övezetben töltöttünk.
Maga az AoA rendszer is tetszett, ami segítette a narratívabb játékmenetet. Játékostársaimra is csak jót mondhatok: Volt űrtaxis és fesztiválarc, Bud Spencer kiborg kamionos, aki nem volt tisztában képességeinek, és egy shaftes Kozmikus cigány.
Versenynapra készülve hamar eltettem magamat. mert úgy gondoltam egy kaland aminek egyik fő szerzője Amund fel kell készülni.
****SPOILER-t is tartalmazhat*****
Szombaton az Örök Ifjak csapatával el is indultunk fölfedezni Koshana szigetét, aminek paradicsom hangulata már már beszippantotta a karaktereinket, de az első Adron pap halálával, akit látszólag egy kráni végzett, előbújt a Dúlás emléke a veteránokból és átváltottunk háborús üzemmódba és szagot fogva rohantunk a gyilkos után. Talán jobb lett volna előtte a páncélokat felvenni 🙂 .. A dzsungel így megrágott és kiköpött bennünket pár Karela képében…
Viszont Mendóza atya nem halt meg értelmetlenül, lelkének hála kiderült, hogy mit szeretnének megakadályozni a krániak. Hogy bebiztosítsuk, hogy minél kevesebb ártatlan haljon meg megszerveztük az evakuációt majd Varr és kitartó teknőseinek segítségével körbejártuk a szigetet és megmentettük a Koshanát a soronkövetkező pusztulásától.
Játszva és utána elolvasva nagyon tetszett a kaland, amihez természetesen nagyban hozzá járult Shalafi del Necro mesélése is. Megfelelő mértékben volt kihívás és élvezet is. Pyarroni csapatként pedig használhattuk hátterünket és nem kellett vívódni a szerepjáték és a kalandmegoldás között.
Itt köszönném meg bátyámnak is Novannak aki pár esti minikalanddal segített felkészülni a csapatnak.
A versenykaland után tánc helyett a tüzet választottuk az esti hideg ellen ahol mesélői tanácsokat hallhattunk illetve különféle rendszerek előnyeit és hátrányait vitattuk meg.
Sajnos sok régi ismerőssel csak egy szóváltásra jutotta, pedig lett volna mit megbeszélni, de az idő kevésnek bizonyult. (Az sem segített, hogy vasárnap tiszteletet kellett tennem a családom szalóki ágánál)
Remélhetőleg jövőre vagy a valemelyik Kalandor Krónikák után jut erre is idő.
Krad áldjon benneteket!
Üdv!
Hát ez már nagyon kellett. Mi online aránylag sokat játszunk (majd minden esténket a Skype-on töltjük a barátainkkal), az élő játék és főleg a kimozdulás úgy kellett, mint egy falat kenyér az éhezőnek. Rácsodálkoztunk még azokra is, akiket hetente többször látunk a képernyőn, hát még azokra, akikről több, mint egy éve alig hallottunk.
A tábor maga nagyon szimpatikus volt, a nyaralók jól felszereltek és tiszták voltak, a környezet pedig rendezett. Az étterem kínálata az általános iskolai menzák jó/rossz emlékeit hozta vissza, bár szerencsés módon egyszer sem volt olyan, hogy ne lakjak jól vele – nem mindenki volt ilyen szerencsés, de ilyenkor lehetett számítani Pepe palacsintázójára.
Az érkezés napján rám már is várt egy Castle Falkenstein mese, amit előre leszerveztünk és így a karakteralkotással sem kellett vesztegetni az időt, főleg, hogy reményeimnek megfelelően az egyik játékos, Thorunn hozta a korábbi hősnőjét „A Turul röpte” kalandból. Mivel Khaled sajnos végül nem tudott eljönni, így egyedül Khuriboow törpe gőzmérnöke tudta segíteni az úri tolvajhölgyet. Mindenki nagyon gyorsan ráérzett a gőzkorszak ízére és egyedül az utazás fáradalmai akadályozták meg, hogy a végére is járjanak a Monte Carlo egyik szállodájából ellopott aktatáska rejtélyének és hogy végig száguldjanak a város macskaköves utcáin a gőzhajtású automotívokkal. A befejezés így online alkalomra maradt, viszont levezetésként még mindenki ment kitáncolni magából a hideget.
Másnap Amund réges-rég beígért Láplidérc kalandjában vettem részt, Shima és Rozsomák társaságában. A barbárom számára ez egy igazi sikertörténet volt, hiszen nem csak gyakorlati tudományos felfedezéseket tett (a fekete lőpor szinte megbabonázta, a Füves Ember mocsári házából nem sok maradt), de még meg is nősült. Sajnos a kaland zárásában egyrészt durván alábecsülte a saját erejét, másrészt a csontig hatoló hidegben egyik rossz döntést hoztuk/hoztam a másik után. Halálunk teljességgel megérdemelt volt, de ennek ellenére egy élményként marad meg, és el kell ismerjem, hogy tényleg ez az egyik, ha nem a legjobb hivatalos M* kalandmodul.
A harmadik napon jött el a fő kaland, ahol összeszokott csapatunk, köztük az udvari ork fejvadász és gladiátor párosunk, a mindenhez IS értő dzsad Doldzsah papunk és kyr vérű tűzvarázsló-vízvarázsló ikerpárunk mindent megtett a szigetet fenyegető veszély elhárítására, és büszkén mondhatom, hogy sikerrel. Eredetileg nem gondoltam, hogy ez a kiégett, cinikus karakter ennyire megtetszik majd, de erős a gyanúm, hogy Halorent még hozom más rendezvényen is – ki gondolta volna, hogy a Mesterfokú Szexuális Kultúra jó lehet egy bűnügyi nyomozás során?
Részemről alig várom a következőt, és egyetértek azzal, hogy máskor is itt legyen a rendezvény.
Hahó! 😀
Számomra a legszembetűnőbb az volt, hogy a tábor a koszt-kvártélytól eltekintve tök ingyen volt, és még így is kaptunk ajándékokat és nyereményeket, válogatás nélkül, csak azért, mert ott voltunk. Aki a rendezvény szervezésnek valaha a közelébe került az tudja, hogy egy ekkora tábor szervezése nem két perc (amiért egyébként kemény pénzt szoktak kérni), az ajándékok és nyeremények pedig szintén nem a pizzafutár borravalójából jöttek össze. Az ilyesmi Magyarországon nem az alap eset, sőt. A szervezőknek nem tudom, miért, de megéri, és ezért elismerésem.
A pénteki D&D kalandot magammal viszem a sírba, de beszélni róla nem tudok. Az a fajta játék volt, aminek semmi értelme a saját helyén és idején kívül. A Szakács Béla Mágia Akadémia emlékét csak a demencia veheti el tőlem.
Modult itt meséltem először, és gyönyörűen ment, amit kreatív, elszánt és alapos csapatomnak köszönök. Viadomo-i lovagokhoz méltó módon (értsd: Dreina verőlegényeiként) jártak el, őrizve a rendet, még ha közben udvariasan, de úthenger-szerűen is aláztak be egy ifjú lovagot, aki nem tett eleget katonai felelősségeinek.
Remélem még lesz lehetőségem találkozni, játszani veletek. 😀
Jó reggelt!
Nem tudom, pontosan hanyadik kávémon vagyok túl, és hanyadjára ülök neki ugyan így összegezni a gondolataimat. Remélem, lassan egy héttel az ominózus események után ezúttal nem kell félbeszakítsam magam akár egy végtelen, a szürke hétköznapokból a múlt hétvégébe repítő cigiszünetekkel, akár egy cseppet sem pihentető alvással.
Az élmény körülbelül ahhoz fogható, mint mikor 16 évesen először voltam egy fesztiválon. Hazatérve minden sokkal kevésbé érdekes, és akárhányszor elmerengek, csak bekúszik alattomosan az a gondolat, hogy ,,Ejj de játszanék most inkább Abádszalókon”.
Első táborom volt. Nagyon izgatott voltam már jóval a rendezvény előtt, ami csak fokozódott az időpont közeledtével. A csütörtöki napot ki kellett hagyjam sajnos, így pénteken bizonytalanul, tájékozódási érzék legcsekélyebb mértéke nélkül vágtunk neki az útnak. Debrecentől igazán nincs messze a hely, valószínűleg ez megkönnyítette Krad dolgát, hogy épségben juttasson a Camping területére bennünket. Ahogy haladva a tábor belseje felé egyre több széles mosoly és üdvözlő kézfogás várt, már kezdtem biztos lenni abban, hogy jó helyre érkeztem (néha akkor sem érzek ilyet, mikor hazamegyek). Tudom, ez elég szentimentálisra sikeredett – előfordul.
A pénteki nap folyamán barátkoztam a szállással, ami tökéletesen kielégítette az igényeket, hallgattam néhány futó játékot, nagyokat beszélgettem hol az egyik, hol a másik nyelven, és jól éreztem magam. Bár korán keltem aznap is, nem akartam lefeküdni. Ritkán adatik meg, hogy az ember ilyen hangulatban legyen éber állapotában, ki akartam használni. Éppen ezért nem sok időm maradt az álmokra, mégis meglepően – masszív fejfájással ugyan – gördülékenyen ment az ébredés, a reggeli is.
A játék roppant élvezetes volt egy remek csapattal, és egy nagyon tehetséges kalandmesterrel. Jutott negatív érzelemből is legvégére, de a kaland közben mindannyian remekül szórakoztunk. Ezt szeretném megköszönni a Kalandmesternek, és csapatom tagjainak. Reményeim szerint nem utolsó alkalommal vetettük el egy asztalnál azokat a kockákat.
A szervezőknek köszönöm, hogy ennyi energiát és időt öltek bele a rendezvény megszervezésébe, ugyanis véleményem szerint fantasztikusra sikerült. Ezt el tudnám még mondani nagyon sokféleképpen és nagyon sokszor, de a lényegen nem változtatna. Szóval, ha jövőre nem is pont ugyanekkor, nem is pont ugyanitt, de várom, hogy újra találkozzunk hasonló keretek között.
A maradék kávémat kiborítom. Abádszalókon nem ittam ugyan, de biztos vagyok benne, hogy múlt hétvégén, ott ez is ízletesebb volt.
Köszönöm a lehetőséget, hogy egy napra csak, de érezhettem a vibe-ot. Szép, nyugis, álmodozós környezetben üdítő játékélményben volt részem. Kicsit féltem a Codex-rendszertől, sokat segített, hogy előre elkészített karaktereket kaptunk és lehetett MagicHorse-szal egyeztetni. A történet bizonyos képei beégtek – az emlékezésben segíteni fog, hogy megkaptuk a modul teljes anyagát, át is olvastam utána, hogy mennyi lehetőséget sikerült kihagyni. 🙂 Viszont a tábort nem fogom kihagyni jövőre, legalábbis nem a szándékon fog múlni!
Eltelt egy hét, nekem mindig idő kell, hogy leülepedjenek a dolgok. Nagyon jól éreztem magam. Csatlakozom az előttem szólókhoz, konkrétan nem értem hogy lehet ennyi pénzből ilyen rendezvényt megvalósítani, le a kalappal! A helyszín bejött, arra érdemes majd figyelni, ha nem késő nyáron, hanem korábban lesz a következő tábor, hogy akkor biztosan többen lesznek a kempingben, érdemes lesz egy helyre tömörülnünk majd.
Az első napot Shalafi moszkvai SR partijában töltöttem, amit nagyon élveztem, fantasztikus volt. Minden karakter élt, remekül átjött a future retro, moszkvai hangulat, szóval mindenkinek köszi, aki benne volt. Bárcsak folytatnánk Hongkongban!
A második nap Victoriana világában kötöttem ki, egy igazi intrikus, árulásokkal tűzdelt, izgalmas, gőz fantasy sztoriban. Számomra ez teljesen új világ és rendszer, úgyhogy nagyon köszönöm a lehetőséget! Remélem egyszer tudjuk folytatni majd, mert igencsak jó élmény volt!
A szombatra és a főmodulra térve. Nagyon hálás vagyok mind a mesélőnknek, Shimának, mind a játékos társaimnak, hogy nem hajszoltuk magunkat végig a kalandon, hanem játszhattunk/játszottunk egy nagyot, mert hát végső soron ezért voltunk ott. És micsoda játék volt! Életemben először hoztam udvari ork karaktert, és szinte biztos, hogy nem utoljára. Már akkor elkezdett hiányozni a közös játék, amikor végeztünk, ez azóta csak erősödött, reménykedem benne, hogy fog még az AVU ebben a felállásban indulni.
Szóval kicsit még mindig szomorkodom, hogy vége, nekem ezek a táborok nagyon sokat adnak, szerintem, ha lesznek, nyugdíjas korunkban is jönni fogunk. Rövid volt, de belefért a tánc, a buli, a nagy beszélgetések és a kiváló játékok is. Tényleg csak idézni tudom a klasszikust, “jövőre veletek ugyanitt!”
Köszi srácok!
Üdv!
Nagyon élveztem a tábort. A helyszín remek és élhető (így, utószezonban legalábbis); a szállás a jobbak közül való az eddigi táboros kategóriában. Az étkezés probléma… lett volna, de szerencsére lehetett privát allyoucaneatezni, magánozni, stb. A személyzet (velem, sima vendéggel) teljesen jó arc volt, legyen szó a campingről, az étteremről, stb. Lehet, hogy a szervezőknek lennének rémtörténetei, de ez hozzám, a porostalpú gyaloghoz úgysem jut el 🙂 Ha már szervezők: nagy köszönet mindenért!
A csütörtöki relaxációt követően (insert old man jokes here) pénteken remek szórakozás volt a Shala-féle vadnyugat. Jól bemutatta a Pyarron által elhanyagolt végek állapotát és életérzését. Hallottam… kétkedő… véleményeket előzetesen a kalandról, és – ha már a táborba azzal a state of minddal jöttem, hogy _úgyis_ jól érzem majd magam – úgy döntöttem, belevágok, pont ezért, és úgyis jól érzem majd magam. Shala mesélt már nekem aquirvárosost, és ott is (nagyon) jól éreztem magam, szóval rettentő sokat nem kockáztattam. A csapattársak is remekeltek, Shala is nagyon szórakoztató volt, és a kaland is tette a dolgát. Fenntartom, hogy a kaland egy nagyon jó festővászon az erőforráshiányos, kétségbeesetten kapkodó Pyarronhoz, komoly főhajtással a kiégett, ptsd-s veteránok felé, akik nem tudnak mit kezdeni az élettel, se az élet velük. Akinek nem jön be a steampunk jelleg, lecserélheti hivatalos kahrei nyílpuskára a dolgokat (ld. festővászon). Whataboutism, de a Keleti Szélben felszállnak a Messerschmittek, aztán lezuhannak, kivéve a főhős, akinek a gépét a szél elviszi Kínáig. Na. A suspension of disbelief ott nagykanállal kell.
A „főkaland” is szórakoztató volt, ebben csapatunk és mesélőnk, Don érdemei elévülhetetlenek. A pszi-fa, az óriáscsirke és a narkósüni zseniális, főleg Don előadásában 🙂 Annyi dramaturgiai problémát éreztem, hogy a kaland egyszerre szeretne bemutatni (sok falu, sok érdekesség, faux-sandbox jelleg) és siettetni (kaland főszála)… ez a kettő pedig nem mindig kompatibilis. Kicsit furcsa nekem Pyarronnak ez a szinte szovjet éra-jellegű, egyszerre megalomán és működésképtelenül alkalmatlan (visszatérő) ábrázolása; remélem, ez a történetszál kifut valahova végül.
Szóval, nagy köszönet a szervezőknek, a kalandíróknak, a mesélőknek, mesélőnknek, csapatomnak, a részvevőknek, és persze a palacsintázónak 🙂