Athor R. Chynewa: Vadászat a Kriágra (Fantasy Játékkönyv) kritika

Úgy érzem sok negatív dolgot fel fogok hozni a könyv kapcsán, ami eredendően nem vele kapcsolatos, de kiváltja belőlem, eszembe juttat, úgyhogy hajrá. Az, hogy valaminek „reneszánsza” van éppen lassan olyan elhasznált szitokszónak hat, mint az „epikus” volt-lett a 2000-es évek végén és ’10-es évek elején a videojátékokban. Ahogy akkor sem volt semmi epikusabb, mint korábban, úgy most sincs igazi reneszánsz. Legalábbis nem gondolom, hogy az reneszánsza valaminek, ahogy lassan kifújt vasúti híd alatt terjesztünk kétes értékű dolgokat névtelen eladókkal találkozgatva. Ez inkább hasonlít a ’80-as évek akciófílmjeinek dílerkedéséhez.

Terjesztésről szólva: emlékszik még valaki a könyvesboltokra? Urambocsá, az újságárusokra? Odamentél, körbenéztél, tetszett valami megvetted. Nekem tökre bejött. Hiányzik. 2022-ben a FOMO magenta felhőjében dohogva megpillantok egy jpg-t feltöltve valahová és remegő ujjakkal írok vadidegeneknek, hogy adják a cuccot. Mindegy milyet. Hátha üt. Aztán utalsz, jelen esetben 2500+1100=3600 pénzt érte és reméled, hogy megjön. Megjön amúgy, tényleg. De azért kibányászva a rozsdás postaládából inkább érzem, hogy a kuriózumért fizettem látatlanban, mint az értékért. Amúgy anno is volt ilyen, emlékszem a világ végén vidékre is kihozta a posta a Sárkányok és Helikopterek képregényt, amit még csekken fizetve rendeltem és csak a kakasok és a Duna hallotta a férfiatlan sikolyomat attól, ami benne volt.

A mű nem tudja elkerülni az összehasonlítást a nemrég megjelent Vindgardia 2 – Karavánkísérők alkotással, már csak az időbeli közelség miatt sem (de látni fogjuk, másért sem). Tehát az nagyobb volt, vastagabb volt, árban 400 Ft-al több DE például voltak benne illusztrációk. Elsőre ez a zsebkönyv méret úgy érzem kevesebbet fog adni és végigpörgetve egy munkahelyi szünetben az illusztrációk hiánya némiképp elbizonytalanít. Ami van helyettük az pixel-art(?) szerű szürke kiskockákból összerakott fejezetpont elválasztó grafikák, de ritkábban. Van kiskocka, denevér, kard, farkas, denevér a hold(?) elött és csikóhal. Tudod, fantasy-s cuccok.

Na de a borító! Bognár Imre Zsolt munkája már a könyv reklámjával hergelte bennünk az „ugye-nem-ez-lesz?” érzést és de, ez a borító. Feltételezhetően a szerző maga effektekkel elhomályosítva és kidicsőítve. Én nem ismerem őt, nem akarom megbántani sem, de khm, KHM, KHM. KHM! Igen, elmondhatjuk, hogy az első benyomás szar. De mi léptünk bele, senki sem kényszerített, a ’90-es évek véget értek (ÉS MÉG MINDIG FÁJ!) úgyhogy vágjunk is bele. Mármint persze még nem a kalandba, höhö. Van itt még. A szerző neve például, képzeljétek, nem angolszászt választott. Hanem … valamilyen mást. Athor R. Chynewa. Ebből az első (szerintem) a népszerű 4 részes olasz Ator fantasy film sorozatra utal, az R. remélem a hagyományoknak megfelelően „Rambo”, a Chynewa remélem anyai ágról jön, mert bennem az orosz irodalom csinovnyikjait éleszti meg és szerintem nem ez volt a cél. Vagy legalábbis remélem, mert az rossz cél volna.

A borítón továbbá hergel egy 1-es jelzés is két egymástól elfele néző farkasfejjel. Az elsőnek nem dőlök be, mert már van a polcomon, dobozaimban elég „egy új fantasztikus sorozat első kötete” felütésű cucc ami aztán (SPOILER) sohasem folytatódott, úgyhogy hiszi a piszi. Amúgy kicsit előreszaladva az értékelésben mondom, hogy örülnék egy 2-esnek (minden ellenére, amit még mondani fogok itten). A két farkas pedig a kiadó (Two wolves publishing) logója. Ennek kapcsán leírom ezredszer is: KEDVES JÁTTÉKKÖNY és FANTASY REGÉNY MAGÁNKIADÓ FIATALOK ÉS APÁK, TUDOM, HOGY MINDENKI HÜLYE, DE TALÁN ÉRDEMES LENNE MEGPRÓBÁLNI NÉHA A TÖBBI KIADÁSKÉNYSZERESSEL BESZÉLNI. HÁTHA KÖNNYEBB LENNE KÖZÖSEN, EGY KÖZÖS KIADÓ ÉGISZE ALATT ÉS NEM KÜLÖN ELVÉREZNI MAJD A NAGY „RENESZÁNSZBAN” MIKOR RÁJÖTTÖK, HOGY CSAK ÍRNI AKARTATOK. Megjegyzem, ha akár egy olyan kiadó felkarolná őket, akitől még szívesen is veszek könyvet, akkor annak örülnék és továbbra is venném őket.

Ez mind onnan jön, hogy a borítóra nézve és kicsit a szabályokat olvasva már erős Menekülés a Sötétségből vájbom lett, ami máig egy nyitott sebként árválkodik (nem érdekel, hogy rosszul fordítva) a polcomon. Ha lapozgatós könyvekről van szó, akkor még mindig egy 8 éves érzelmi szintjén állok a dolgokhoz: ha valami meg lett ígérve akkor nem érdekel, hogy hogyan DE LEGYEN ÚGY. Másfél oldal semmiről pofázás után nézzünk már bele a könyvbe! Most azt a ziccert kihagyom, hogy milyen amikor egy tesztelőnek is angolszász álneve van vagy, hogy a könyv tavaly jelent meg. Szívesen. Az első tartalmi elem a „Csapatlap”, ami funkcionálisnak látszik (mert szépnek nem), de mivel érettségi óta nem írok bele ezekbe a könyvekbe így átugorjuk az „Üdvözlet” menüpont lényegében a fülszöveg.

Pulcagris mágia-hagyta világán járunk (térkép nincs, kuss) és a Pelagus nevű főhőst fogjuk irányítani az Audenton városállamától KELETRE fekvő Vadonban. OK. Kis kikacsintás (miközben hajlandó vagyok elhinni, hogy a borítón az nem a szerző, Kaiser Rudolf, hanem Pelagus), hogy az író tagja a L.I.K.-nek (nem röhög ott hátul!), ami a Lidércfény Irodalmi Kör, írókör, alkotókör, azok amúgy faszák. Jó buli. A Lidércfény maga egy jobb korra érdemes magazin, van benne fantasy. Na most, valahol állítólag ~11 éve már megjelent Pulcagris világán játszódó  novella, de én nem jöttem rá hol és melyik. Kár. Aki tudja majd linkelje, árulja el. Szeretem, ha a kép teljes.

A „kriághoz” nem kerültünk közelebb, de amit itt a szabályok között találunk az már valami. Érzésem szerint ez már inkább soft-rpg rendszer, mint mezei lapozgatós könyvé (pénzből fejlesztett, de kidobott alapértékek) és hatott rája az utóbbi évtized magyar alkotásai (pl. Nagy Dániel: Kincsestérképében emlékszem először zsoldostársakra magyar könyvben Halál Seregei után, meg hát persze a Vindgardia összes), viszont lesz itt például Tapasztalati pont meg egyszerűsített feat rendszer (eskü már-már gyanakodtam, hogy egy-egy szerepjátékverseny karakteralkotását is olvasta a szerző). Már megijedtem pozitívan, hogy itt még kasztok közül is választhatunk, de azt azért mégsem. Viszont kezdhetünk PALLOSSAL (Come get some!!!) úgyhogy elmondhatom, hogy csak a szabályok önmagukban üzemhőre fűtöttek és rövid dobálás (A:6/T:5), válogatás (Hatalmas izomzat, Kiképző, pallos, bőrvért) után készen álltam.

A bevezető a szokásos módon elnégyütemű-fekvőtámaszozza, hogy miért is megyünk KELETRE, de a szokásostól eltérő módon izmozik rajta már-már szerepjáték alapkönyves világleírásosan, hogy miben más Pulcagris, mint bármelyik más Tolkien-eredetű világ. Ebből is látszik, hogy itt már valaki írt, mesélt ezen a világon (ezért érdekelne a novella). Lényegében az van, hogy itt volt high-fantasy (ynev?), de a térkapuhálózat (gondolom a 3-as vagy 4-es vonal felújítása miatt) bekrepált és hirtelen mindenki rájött, hogy az utakat kell használni, úgyhogy inkább Káosz és anarchia. Zsír. Ja meg amúgy nincs többé mágia. Mindenki nyugodjon meg, azért van. Pont annyi mint szokott … de amúgy nincs.

Az „Előtörténet” első oldala óta eltelt 200 év és elvileg az volt az „Esemény” és most mi utána vagyunk (Úristen, mennyi ízléstelen és jó szóviccet fogok most kihagyni …). Pelagus katona, aki elment egy szomszédos városállam meganarchizálására így ezekben a békeidőkben a hadsereggel, DE mivel az ellenséges hadsereg kijött a kapun kívülre és ott nyertek ezért a várost nem dúlták fel. Vannak dolgok, amiket én nem értek vagy másképp gondolok. De így is kaptunk zsoldot, amiből eddig felszerelkeztünk és most kalandra éhesen hazatérünk, ahol nem vár senki, csak egy levél appától, hogy húgunk elment KELETRE mert ott még van romantikus könyvkiadás és utána jött a hír, hogy a Kriág megtámadta ahol volt és már nincs ott, úgyhogy appa is elment KELETRE. Bizonyára feltűnt, hogy kiemeltem eddig az égtájat a szövegben. Had idézzem a könyvet kommentár nélkül:

„Ismered a Keleti Határt, a várostól legkeletebbre alapított állomást, ahová a vadont járó vadászok és utazók betérhetnek kereskedni, meg Audenton keleti helyőrsége is egyben.”

Szóval elmegyünk „jobbra” a térképen és ott az utolsó(előtti) civilizált helyen mindenki tök kedves, felismerik a borítóról a hőst és rögtön a kocsmában válogathatunk lehetséges útitársakból. Ismétlem: nekünk is vannak külön harcértékeink és társainknak is, ez tök jó amúgy (kár, hogy később nem lesz annyi jelentősége, mint kellene). Még egy oldal lenne amíg erről pofázok, hogy mit lehetne és kellene kihozni ezekből a rendszerekből, de fáradt vagyok, öreg és szomorú, aki láthatóan kettős mércével élve azon szórakozik ha valaki sok szóismétlést hagy egy szerkesztetlen szövegben. Szánalmas …

Miszlik, gladiátor (sohasem lesz szerepe a könyvben); Wessalyken, az elf íjász (tökre bírtam a vidéki autószerelő stílusát, kérem, hogy még szerepeljen később); Sharan és wolpertingere (elhagyott…) illetve Orto, az utcagyerek csatlakozott hozzám (hasznos volt, lehetett volna több szerepe). Igazából fizettem a barátságukért, amiért nem rajongok, de evvan. Legalább nem utálkoztak egymásra miután csengő aranyakat fizettem a szolgáltatásaikért (rád nézek Vindgardia!). Amúgy több és sok az opció, és azt kell mondjam, hogy számít … sokszor konkrétan élet és halál között tesz különbséget ki van és ki nincs veled. Én nem a legoptimálisabb csapattal indultam el …

… amiért pár fejezetponttal később meg is erőszakolt egy sáskaisten. Taps. Ha ezeknek a FOMO/kuriózum vásárlásoknak van valami értelme, akkor az szerintem az, hogy olyasmiket élhessünk át, olvashassunk, amik a mainstream lapozgatós könyvsorozatokba nem fért volna el. Ezért is tetszett anno a Gyehenna. Mert kicsit-nagyon más volt. Ez a könyv is meg-megcsillogtat amúgy sok értéket. Erős RPG hátteret érzek a szerzőből, sok mesélői tapasztalatból írt sort tartalmaz és még javaslom is amúgy, hogy kezdő vagy közép-haladó kalandmesterek igenis olvassák el, játsszák végig egy-egy fogása, fordulata miatt. Érdemes. A nagyja a könyvnek azért megmarad a howard-tolkien-forgotten realms-ynev permutációnak, de vannak jó pillanatok.

Összesen ötször haltam meg a kalandjaim során. Hármat szoktam engedni magamnak, úgyhogy ezt a könyvet elbuktam. Kiegyenlítetten volt, hogy a kíváncsiságom, óvatlanságom,rossz-csapat okán pusztultam el, DE azért legalább kétszer az ellenség, konkrétan az első Kriág-támadás során. Én azt hittem (a KJK számrendszer miatt), hogy 21-es Ügyesség (itt Aktivitás) és 30-as Életerő (itt Termet) mellett jó leszek. Mivel az író egyik kedvenc zsoldosát nem választottam így az első harcot a Kriággal (~egy névtelen női istennőt imádó szekta keletre, ne kérdezd) konkrétan úgy vesztettem el, hogy közöm sem volt az eseményekhez.

Ugyanis hiába volt nekem akkor 14-es (!!!!!!!PALLOS!!!!!!) sebzésem, hogyha a Kriág 25-ös Ügyességgel (itt Aktivitás) érkezik belém és a kezdő differencia a harcértékünk között 7(!!!!) mindenki 2k6-al dobja a támadást és az ellenség mindig a KÜLÖNBÖZETET(!!!!NÁNYI?) sebzi. Ezt most hagyom kicsit leülepedni. Három kör alatt ledaráltak és metában összenéztünk Miszlikkel (ha már nem kapott szerepet), hogy puska kellett volna ehhez a melóhoz és továbbmentünk (koponya). A könyv nehéz. Arckönyvön olvastam, hogy a rendszer utólag lett a sztorira hegesztve és többször változott még kockaszinten is.

Van szerencsepróba és a Vindgardiához hasonlóan általában három kimenetele is lehet (zsír), illetve gyors-pörgős rendszer (szuperzsír). Ettől a ponttól minden lehetséges szintlépésnél elképzeltem, hogy Li-Mu-Bai megjelenik, kicsengetem neki a 100 aranyat ha épp volt annyim és növelem a harcértékemet, mert a Kriág gyakran jött később is és ritkán ment 25 alá az Aktivitása. Kialakult egy hidegháborús fegyverkezési verseny a Vadonban köztem és a szekta között.

Sok jó rész van a könyvben, kis epizódok, érdekes ellenfelek, amik az illusztráció hiánya miatt jobban vannak leírva, megfogalmazva, mint általában. Hangulat van, kicsit road-movie szerű, Conan, a barbáros, Halál Havábanos. Ritkán van új felvehető társ, de például van egy kulcsjelenet, ahol a könyv elágazik és kb egy Szmaug pusztaságányi részt ki is hagyhatunk a könyvből, pedig ott újabb társakat vehetnénk fel és tök érdekes karaktereket, mire ugyanoda juthatunk, ahová korábban nem jutottunk be „időben”. Szóval vannak jó elágazások. Az elf íjásznak bírtam a társaságát, és voltak harcok amik jól sikerültek (PALLOS!!!). Vannak konkrét zsákutcák is, de lehet farmolni, ami furcsa élmény egy ilyen könyvben.

Találtam hibát a könyvben? Lehet. Még mindig nem mappolok teljesen. Van egy feladvány, ami a betűk számát kérdezi meg szoroztat és szerinte az „sz”- betű kettőnek számít. Szerintem nem. a 27-es ponton meg kell küzdeni a Kriággal, de nincsenek harcértékek (TP sem), úgyhogy szerintem nyertem. Később hasonlóan egyedül kell megvívni egy szektással, hogy ne riadóztasson, de ott sincsenek harcértékei. Igaz, a környező fejezetekben van Kriág, de az más-más encounter. Illetve eljutunk a „kedvenc” részemhez, hogy „van-e-neked-számozott-hehehéd?” és háromból csak kettő volt meg, de kikövetkeztettem mi hiányzik (nyugi, írtam a koponyát) mert ha nincs akkor FATÁL.

Na most egyrészt én ezek alól a Bajnokok Próbája óta fel vagyok mentve. Másrészt, hogy Shingen Takeda japán hadvezért idézzem: „Ha 10 csatából hatot megnyersz, akkor te győztél.” Harmadszor pedig egy kis utólagos olvasgatással nekem nagyon úgy tűnt, hogy két számozott kulcs egymáshoz ugyan földrajzilag közel van, DE a könyv logikája szerint CSAK az egyikért tudsz odamenni hovatovább akkor is csak bizonyos társakkal szerezhető meg a 2-es számú és ha a 6-ost meg is szerzed, akkor kimarad a könyv egy fontos történeti, érzelmes jelenete. Vagy csak megint nem az ideális társakat vittem vagy mit tudom én.

Úgyhogy a könyv végére érve a 410 fejezetpontos mutatvány az eredeti benyomásokkal ellentétben már vegyes-jó képet mutat és bár lenne hová fejleszteni egy-két dolgot, de legalább már vannak jó dolgok, amiket érdemes is. Én elismerem a vereségemet (mert még a 2-es kulcsot leszámítva is sokszor haltam meg), hogy ez a könyv legyőzött, de jó élmény volt és kalandoznék még szívesen ezen a világon … bármelyik MÁSIK égtáj felé, mert őszintén kíváncsi vagyok, milyen sajátosságokat tartogathat még egy láthatóan sok szerepjátékos tapasztalattal rendelkező író a maga világán. Ha lesz pallos és Wessalyken akkor rám számíthat a következő könyvnél is vásárlóként. Deal?

A szerző oldalai:     http://chynewa.atw.hu/      //        https://chynewa.blogspot.hu/

https://www.facebook.com/rudolf.kaiser.37             //   rendelés: a.r.chynewa@gmail.hu