Amikor A legörbülő szájú, kövér dzsad felhajtó, a Koszt és Kvartély képviseletében felkereste kompániátokat, egyből igent mondtatok, hiszen mintegy két hónapja azon dolgoztok, hogy előző munkátok jutalmát az utolsó rézig feléljétek, és az izgalmakra való éhség is magasra rúgott bennetek. Pár nap múlva már egy hintón zötykölődtök a Shadoni-öböl partján a Shogomand-hegység hegyoldalába épített, csipkés tetejű kúriája felé.
A kúrián lengedező lobogók pirosban pompáznak, melyen a címer egy drágakőberakásos szív alakú, márvány rúddal ellátott jogar rajta keresztbe vetve tollas buzogány, melyen vörös és arany szalagok vannak, s a kapuban strázsáló alabárdosok is ugyanilyen színekben díszelegnek.
Az őrök között várakozó öreg, napcserzett bőrű szolgáló fogad titeket, és kurta főhajtás után szellős folyosókon vezet keresztül titeket, hol a nyitott ablakokon gitárzene pattogós dallama szűrődik be. Eközben a shadoni egy érthetetlen tájszólásában, pergőn magyaráz nektek. Szavait viszont még a nyelvet jól beszélők sem tudnák megfejteni.
Nemsoká azonban vörös, rózsamintával és megannyi festménnyel díszített szalonba terel be titeket. A szoba berendezését a túlzó pompa jellemzi. A levegőben gyümölcs és bor illata lengedez. A szalon egy heverőjén termetes, díszes ruhákba bújt fekete hajú alak terpeszkedik kényelmesen. Invitálóan felétek int és lassan felemelkedik komfortos nyughelyéről.
− Legyetek üdvözölve az Almeida-kúriában, szerencsevadászok! – köszönt titeket rezzenetlen arccal – Tiberius Bonifacio vir Almeida vagyok.
− Bemutatkozásotok után, kényelmes karosszékek felé int, hellyel kínálva titeket. Az ajtóban várakozó öreg felé biccent, mire szolgálók érkeznek és frissítőkkel, itallal és finom falatokkal kínálnak titeket. Miután megnedvesítettétek torkotokat, vendéglátótok és megbízótok belekezd mondadójába.
− Köszönöm, hogy válaszoltatok a hívásomra. Szükségem van a szolgálataitokra, mert nyugtalanító híreket kaptam egy fontos vazallus báróságomból, Mazzoveroból. – kezével egy olvasóállványon szétszórt papírosok felé legyint- Az üzenetek szörnyűséges halálesetekről szólnak és egy rablólovagról, akinek a nyomában az ősgonosz jár. A helyi milícia tehetetlen az esetben. Innen délre a népek babonásak és félek nem tudnak megbírkózni a problémával. A saját erőimet sajnálatos módon a Perszonálúnió más területein folyó viszályok foglalják le. – Némi szünetet tart, amíg hangot adtok egymásközt aggályaitoknak és meglátásaitoknak, majd kortyol a mellette lévő kupából, csak eztán folytatja – Időtöket fényes tantumokban kívánom megfizetni. Nyolcvan aranytantumot ajánlok fel nektek főnként, amennyiben a báróság helyzetét sikerül kedvezőre fordítanotok. Útaikalauznak mellétek a Mazzoveroba vezető úton pedig pater Viridismartelt adom, aki maga is a vidék szülötte. Az úton bizonyosan szívesen megosztja veletek tudását. – megköszörüli a torkát, majd kiissza kupáját és feláll – Viszont más ügyek is a figyelmemet kívánják, az út pedig hosszú Mazzoveroig. A hátasaitokról gondoskodtunk és a szekeret is elláttuk útravalóval. Induljatok mielőbb, és a Márványtestű tekintete kísérjen titeket utatokon!