Mai nappal lezárul a jelentkezés, 5 csapat gyűlt össze amit nagyon szép számnak érzünk és köszönjük a bizalmat minden résztvevőnek előre is. Mi már nagyon lelkesen készülődünk, írjuk a kalandot és ássuk ki a kincseket, hogy átadhassuk nektek. Biztos vagyok benne, hogy készülnek a karakterek is, ehhez szeretnénk egy kis segítséget nyújtani.
Arra kérünk minden csapatot, hogy válasszon egyet majd az alábbi három bemesélés közül, és küldjék el a karakterek mellett. Ezen felül ne feledjétek azt a bizonyos másik 100 pontot sem a kiírásból amit közösen osszatok el az Intrika, Akció, Románc, Felfedezés és Katonaság között.
A karaktereket október 1-ig várjuk, a csapatok vezetőinek pedig a napokban érkeznek majd az ígért e-mailek.
Szófia Leányai
Az asztalnál vöröses utazóruhában egy fiatalos és ruganyos nő ült. Arany haját copfban hátra fogta és még elsősorban praktikus ruhája ellenére is erősen kilógott a kis út széli kocsma közönsége közül. Montaigne nyugati partjainál vegyesen lehetett hallani egyszerre helyi és avaloni szót is. Megfordult erre minden féle nép. Volt köztük kereskedő, földműves, katona, matróz, de még nemes ember is. Még ebben a vegyes felhozatalban is kitűnt Janett Laws, talán tartásával vagy beszédével, ki tudja. Már messziről látta ahogy a maréknyi ember közeledik a fogadó felé, akiket várt. Jó hely volt ez a találkozóra elég sokan voltak, hogy senki se figyeljen rájuk és elég kevesen, hogy kiszúrja azt, aki nagyon figyel. Kikért egy korsót a kellemesen testes helyi vörös borból és saját italának társaságában kisétált, hogy egy árnyas fa alatti asztal mellet várja be az érkezőket. Finoman jelzett nekik, hogy ő az, akit keresnek. Azok kikötötték lovaikat és mire leültek a kis kerti asztal mellé már a poharak megtöltve várták őket. Janett látta, hogy jól döntött mikor felvette a kapcsolatot ezzel a társasággal. Ahhoz, hogy a Syrneth térkép tábláját megszerezzék olyanokra van szükség, akik nem csak a harctéren állják meg a helyüket, hanem akkor is, ha az eszüket vagy egyéb kívánatos tulajdonságukat kell használni. Szokásához képest igen rövidre fogta a csevegést hiszen mindenki okkal van itt és az idő is sürgeti őket. Alig egy hónap van, hogy megérkezzen a 15 hős a Sellőkirálynőre, addig készen kell állni mindennek, ezen most rengeteg pénz és élet múlhat. Még el kell utazniuk Kasztíliába, ahol fel kell hajtani Jesus von Ingolstadtot, aki utoljára birtokában volt a táblának és a rossz nyelvek szerint az északi erdőben bújt meg amit a Démonok Erdejének is neveznek, de szóbeszédre nem adtak sosem Szófia Leányai. Ha meg van a tábla azon össze tudják majd rakni a térképet, ami majd a biztonságos és állandó utat jelenti az új világba, rengeteg kinccsel és még több hatalommal. Szófia Leányai sok mindenhez hozzáfér szerte Théa területén így nincs túl nagy kérés, természetesen vállalható keretek között. Mielőtt rátértek volna a kérdésekre átnyújtotta az apró csomagot, amivel már látta, hogy igencsak szemeznek.
Láthatatlan Kollégium
A kis észak-montaigne-i birtokhoz tényleg nem tartozott sok föld, alig egy negyed hektár szőlős és egy apró tavacska, ami inkább volt nevezhető pocsojának méretét tekintve. A kis kúria sem állt többől, mint egy apró fogadóteremből egy ebédlőből, ahol egy tucat fő már kissé kényelmetlenül fért el és egy konyhából. Az emeleten pedig 5 szoba kapott helyet, amiből kettőt alig néhány éve nyittatott egybe Pierre DeLuca a háztulajdonos és a 3 szolgát leszámítva egyetlen lakója. Pierre a kellemes nyári napsütést a kis tó melletti töltötte olvasgatással és tudományos munkával. Még napernyő alatt is bizony néha le-le gördült néhány izzadság csepp, amit finom anyagból készült zsebkendőjével itatott fel. Hű komornyikja egy tálcányi frissítővel és apró süteménnyel érkezett, hogy bejelentse a vendégeket. Pierre megigazította öltözetét és piszkos szőke fürtjeit. Már napok óta izgatottan várta, hogy megjöjjön a társaság, akikért küldetett, de látta, hogy nem kellett csalódnia az információkban. Megtörölte kissé izzadt tenyerét és hellyel kínált mindenkit, de még le sem ültek mikor belevágott mondandójába, hosszan kezdett mesélni arról, hogy micsoda tudományos vívmány és felfedezésekre bukkanhatnak az új világban. Már arra tért volna rá, hogy az utazás alatt is mennyi vizsgálatot végezhetnek a tengeren és az ott fogott ismeretlen fajokon amikor komornyikja megköszörülte a torkát, ami – mint mindig- kizökkentette csapongó gondolatmenetéből. Zavarát leplezve átnyújtotta a társaságnak szánt csomagot majd még mindig kissé zavartan tért vissza a földre gondolatai közül és látta, hogy vendégei jót mosolyognak kaotikus gondolatmenetén ezért erőt véve magán folytatta a fontos részletekkel. Egy régi kollegája – Jesus von Ingolstadt – akit nem is ismer valahol Kasztíliában rejtőzik és a birtokában van egy tábla, ami elhagyhatatlan részét képezi egy Syrneth ereklyének, amivel útra kellhetnek az óceánon át. Persze a rossz hírű Démonok Erdejébe behatolni nem egy veszélytelen feladat, ő maga nem is vállalkozna rá, ezért van szükség a csapatra. A pénzen felül – ami tetemes – még felajánlotta az önmaga és társai a Láthatatlan Kollégium szolgálatait is. Már alig várta, hogy a kezében tarthassa a táblát mikor visszatérnek vele a Sellőkirálynő fedélzetére.
Felfedezők Társasága
Dionna városa ezer csodát és ezer veszélyt rejt magában, de aki ismeri az jól elboldogul még a kanálisok mélyén is. Nicole Ricci könnyed Vodaccei viseletet hordott, kissé szokatlan volt neki most mivel hónapok óta járta a vidéket jelek és nyomok után kutatva, oda nem szoknyát húznak selyem blúzzal, de azért a forró kávé a fűszeres sonka falatok és egy jó legyező társasága már picit hiányzott neki – még akkor is, ha ezt soha nem vallotta volna be társainak. Ellenőrizte feltűzött haját és a bele rejtett apró tűket, hogy megvannak-e. Az ember sosem lehet elég óvatos Vodaccében, pláne a Villanovák árnyékában. Novíciusa kis vártatva az egyik kanális felől érkezett egy csapatnyi ránézésre világlátott utazóval. Picit elmosolyodott hiszen tudta, hogy a tapasztalat nem mindig elég ahhoz, hogy ebben a városban megélje valaki a holnapot. Hagyta, hogy köszöntsék őt az újonnan érkezettek majd legyezőjének egy intésével útjára bocsájtotta emberét, nem kell neki mindent hallania. Először csak felmérte, hogy még is milyen emberekkel van dolga, mihez érthetnek, miben veheti a hasznukat. Fontos, hogy tudja kik azok, akikkel dolgozni fog. Ezen életek múlhatnak, főként az övé és bárhogy is alakul ez a nagyszabású vállalkozás azért mégis az övé a legfontosabb. Szívesen velük tartana Kasztíliába, hogy megnézze magának azt a hátborzongató erdőt, hogy mi oknál fogva nevezik a helyiek a Démonok erdejének, de neki sajnos más dolga van. Meg amúgy sem igazán kíváncsi arra a pojáca Jesus von Ingolstadtra, amennyit tud róla, biztos egy rém unalmas fickó, az unalomba pedig könnyebb meghalni, mint egy éles pengébe. Majd jól kifaggatja őket, ha már a Sellőkirálynőn lesznek, hogy mi történt, hiszen egy jó történet is felér egy fél kalanddal. Hogy a mézesmadzagot még jobban elhúzza átnyújtotta a társaságnak szánt csomagot, ezzel is nyerve egy kis időt, hogy átgondolja a következő mondandóját. A tábla értékét megpróbálta el mis-másolni hiszen már csak az kellene, hogy felsrófoljak az árat, de ami szükséges azt mind elmondta nekik, enélkül nem tudják megtalálni a biztonságosan járható utat az új világba, már pedig azoknak a hajóknak is szüksége lehet az idegenekhez hasonló kalandvágyó rátermett emberekre.