A IX. Farkasodú 2021-ben került megrendezésre a Lumina Cornuval való összefogás eredményeként. Az esemény kalandmodulját ketten is jegyezték, akik közül Valheru már veteránnak számít írásban és a szabad meséiről híres a Krónikák táboraiban. A Végzetes Vidék 2-t pedig én személy szerint továbbra is várom, igénylem, remélem tőle. Ez a történetük egy hideg, havas helyre vezet el minket, de mégis forró helyzetbe. Olvasva a kalandot úgy tetszik, hogy egy többalkalmas játékra is kiválóan alkalmas lehet a Kalandmesterek számára, pedig alapvetően egynapos rendezvényre íródott. A kaland mellett álljon itt az egykori rendezvény plakátja és hangulatkeltője is, hogyha mások is megjárnák az odút úgy, ahogyan az eredeti játékosok tették.
A segítség úton van (hangulatkeltő novella)
…Esteledett.
Hátuk mögött a város fényei lassan a félhomályba vesztek, miközben a hatalmas batár nyikorogva vonszolta magát beljebb és beljebb a vadonba, a kanyargós, kátyúkkal teli erdei úton. A bakon ülő törpe férfi, Olpipo, tekintete a távolba révedt, miközben unottan rágta „Szamrán gyökerét„, amit a minap vett a dzsadoktól, Erion-ban.
Az út lassan emelkedett a hegyvidék irányába, ami a távolban uralta a horizontot. A hóesés átadta a helyét a havas esőnek, és a latyakos sárral igencsak meg kellett küzdenie a négy darab nagy fekete ökörnek a batár mozgatásában. A felépítmény apró, kerek ablakai mögül egy imbolygó lámpás gyér fénye, és halk kalapálás hangjai szűrődtek ki az erősödő éjbe.
A csapat órák óta menetelt célja felé, hogy bajba jutottak egy csoportján segítsen. Ez volt az a magasztos, szent cél, ami összekovácsolta, összehozta őket, már jó pár évtizede. Legalábbis a csapat egyik felét.
A másik fele kalandozókból állt, akiket csak erre a munkára béreltek fel pár napja, a környék veszélyessége folytán. Bárki, aki óvatlanul erre kószált, a nap bármelyik szakában, könnyen összetalálkozhatott ork, nomád vagy rabló bandákkal. A termetes, zárt batár mélyén egy kisebb, mozgó műhely leledzett, ahol pár törpe dolgozott fáradságot nem ismerve, egy Gilron pap, Utar vezetésével. Valami új, kísérleti eszközön dolgoztak most is, aminek jó hasznát vennék a jelenlegi mentés során.
Mert menteni mentek.
Embereket, egy bányából, ahol nemrég földrengés volt. Olpipo, az időközben feltámadó szélben, megborzongott a vastag pokróca alatt a bakon, és kérdőn nézett a mellette lovagló útitársára.
– Mond jó uram, te is vágysz már egy jó meleg fürdőre, vagy egy lány ölére? – köpte ki, egy adag gyökértől kesernyés lével egyetemben.
A kocsi mellett lovagló egyik közelebbi alak csak némán bólintott. Bíbor kámzsáján patakokban csordogált az esővíz. Gleccser kék, enyhén vágott, északi szemeivel vidáman tekintgetett körbe. A vadont fürkészte, ugrásra készen, majd gondolván egyet, előre ugratott lovával, jócskán az ökrök elé, felderíteni a lassan rájuk telepedő sötétséget.
A törpe lezártnak vette a beszélgetést, és deres szakállát simogatva, gyorsabb iramra ösztökélte állatait. A batár körül baktató többi kalandozók is gyorsítottak kicsit, nem szándékoztak lemaradni. A távolból farkasüvöltés és füst szagát sodort feléjük a szél. Már nem voltak túl messze céljuktól…
Valheru 2021
Letöltés: Bűnös éhség
