Első hangulatkeltő

Négy emeletnyi, stukkókkal és apró domborművekkel gazdagon borított márvány falazat, rézzel borított, aranyló tető. Az épp csak egy hintóra elég előkertet és kocsifelhajtót míves, kovácsoltvas kerítés határolja el az utca forgatagától. Lehet egy nemesi kúria, vagy csak egy felvágós, gazdag kereskedő palotácskája a Shíren negyed délkeleti csücskében, a hadikikötő fölött. Külső szemlélő számára oly’ mindegy. Ha túl sokat mereszti a szemét, még a végén kiderül, hogy ez is valami hatalmi játékoshoz, alvilági szervezethez tartozik és kellemetlen kérdéseket tehetnek fel neki az árnyakból leselkedő őrszemek, így az utca átlag embere nem sok figyelmet szentel neki.

A legfelső erkélyen álló alaknak ez így megfelel. Bár nem idevalósi, szegről-végről azért van köze a vérvonalhoz, a tulajdonosokhoz, akik vendégül látják. Bal keze ujjai között gondosan csiszolt kristály pohár, benne hazai bor a roppant kontinens átellenes partjáról. Elgondolkodva nézte alant a hadikikötőben tornyosuló monstrumot, a Selmot. A pyarr flotta vadonatúj büszkesége. Szinte már nem is egy úszó erőd, hanem egy egész fellegvár! Már a főárbócainak alsó építményei kőből épített tornyokat megszégyenítő méretekkel büszkélkedhetnek. A katonák és a kiszolgáló személyzet tömege, amit elnyelni képes a próféta osztályú katedrális hajó, az elképesztő. Bár a déli sztyeppék jelenleg nem engedik meg, hogy az első útra, az erődemonstrációra, teljes egészében belakják ezt a vízi várost.

Eszébe jut a tegnap esti kis összejövetel, amolyan búcsúztató. A nemesi közönség számára tartották, akik jutalmul utazhatnak a Selmoval. Mondván kiérdemelték támogatásukkal, hogy ott lehessenek az elsők között. Sokan voltak, sok-sok család, akik vagyonokkal támogatták a déli eszméket és a panteonuk felsőbbrendűségét hirdető, úszó templomegyüttes felépítését. Zene és mulatság. Bár népes zenekar volt jelen Erion nevesebb művészeiből, most különösen az egyik rangosabb vendég, egy bárd érzelemmel teli hegedű szólója cseng vissza fülében. Észre sem veszi, de öntudatlan elkezdi nemesi pecsétgyűrűjével a felidézett ritmusra kocogtatni a borospohár peremét. És közben mosolyog. Mosolya nem az a meleg mosoly, inkább az elégedett cselszövőé, akinek mesterkedései hamarosan célhoz érnek.

– Jó szelet! – emelte kurta tósztra poharát a Selmo felé, amibe a kifutás előtti este is folyamatosan hordták be az ellátmányt.