Megérkezett a kaland első hangulatkeltője Lui tollából ami az első információkat csepegtetéséről gondoskodik. Jó olvasgatást kívánunk mindenkinek. 🙂
Jelezni szeretnénk az érdeklődőknek, hogy az előzetes jelentkezésnél már több mint 10 csapat küldött jelentkezési igényt. Ez azt jelenti, hogy amint a karakteralkotás is kikerül, valamint minden lehetőség adott lesz, az első 10 csapat jelentkezését fogadjuk el BIZTOSRA akik mindent a kiírás alapján elküldenek. Mindenki más várólistára kerül. E-maiben mindenkivel tartjuk a kapcsolatot és amennyiben kérdésetek van írjatok bátran!
***
ELŐRE MEGÍRVA
Előre meg lett írva?
Ezen gondolkodott, miközben visszapillantott a falura. Előre lett-e megírva, hogy a vörös és fekete lobogók tizenharmadjára is egymásnak engedik bajnokaikat seregeik élén? Előre lett-e megírva apja hadba vonulása néhány hónappal ezelőtt, és az is, hogy azóta semmi hírt nem adott magáról? Előre lett megírva, hogy most, a házukat az imént égették porrá? És ha előre megírta valaki, Nastar hogyan hagyhatta, hogy ez megtörténjen? Lehet, hogy maga Nastar írta meg?
Előre meg lett írva, hogy a menekülők merev bámulásával próbálja fejéből kiverni a hitetlenkedő gondolatokat? Anyja keményen megdorgálná az ilyen beszédért. Meg is tenné, ha nem tartózkodott volna a kunyhóban, amikor a lángoszlopok úgy törtek fel belőle, ahogy az ő szeméből a könnyek néhány szívdobbanással ezelőtt.
Előre meg lett írva, hogy alig egy tucatnyian jönnek? Volt-e bárkinek köze ahhoz, hogy ezek a nők, a maguk taszító vonzóságukkal ennyien törnek rájuk? És hogy pont ők lesznek azok? A gondolatok, a jelen, és a közelmúlt egyszerre kavarogtak a fejében. A sziklás hegyoldalon felfelé rohanó cimboráit nézte, miközben vádló kérdései sorát gyarapította fejében. Kínok dalaként visszhangzott benne az érzés, s mint gida – ami megpillantotta a vadászt -, kezdett rohanni az égő otthonától, el családja megmaradt darabjaitól.
Előre meg lett írva, hogy nem bízva a tömegben egy külön úton menekül a falut ölelő medencéken át, a gejzírek között? Tudta jól, hogy így biztosan nem lesz senki, aki segítségére siethetne, viszont bízott abban, hogy a cédák – kiknek ujjai nyomán pokoli lángok törnek fel a mélyből-, inkább a tömeget követik, és nem őt. Már ha egyáltalán észrevették a gejzírek és a forró víz által homályosított tájon, a kék hold alatt. Keresett egy sziklát, ami mögé bebújhatott. Nastar által kíváncsiság gyúlt szívében az események folyamát illetően – átkozta is érte eleget! Ha anyja hallaná… de nem hallja.
Előre meg lett írva, hogy ilyen hosszú lesz a menekülők közül elhullók sora? Nem értette, miért állhattak falubelijei e borzalmas nők oldalára. Szomszédja – kivel apja is jó barátságot ápolt –, úgy szúrta át legjobb komája mellén a villáját hátulról, hogy annak sikoltani sem volt ideje. Élete végéig emlékezni fog az éles reccsenésre, ahogy a fém a testbe hatolt. De vajon meddig írták meg előre az ő életének hátralévő részét? Percek, órák, napok, hetek vannak hátra? Előre meg lett írva, hogy testén kezd úrrá lenni a félelem, ami menekülésre ösztökéli, de végül mégsem enged neki? A halottak, a sebesültek, a lerombolt házak, a szenvedők száma csupán néhány tollvonás egy hatalmas könyvben? Mindegy, hogy most fut-e, vagy marad, mert akármi történjék is nincs ráhatása sem arra, hogy megmentse, sem arra, hogy elpusztítsa magát?
Gondolatai tovább kínozták, ahogy a feketébe öltözött nők hordájának egy része kínozta a menekülőket; szavukra bogarak raja vette körbe a parasztokat, intésükre kígyókká förmedt kötelek ragadtak el egy-egy embert. A remény veszni látszott Nastar egyre gyengébben pislákoló fényében. A sikolyokat a gejzírek kitörésének hangja, a látványt a kiáramló gőz tompította.
S mint színpad szürke függönye mögül, új emberek bukkantak fel, akárcsak egy előre, jól megírt darabban. Az átkos boszorkányok arcán a meglepettség félelembe, majd dühbe fordult át, ahogy a felfegyverzett férfiak és nők élén megpillantották a nőt, nyakában az erőtől világló macskaszem medállal. Csata vette kezdetét, ahogy előre meg lett írva. A levegőben, a ködben, a holdfényben testen túli energiák lüktettek olyan erővel, hogy azt hitte, el fogja veszíteni az eszméletét a falut körülvevő hegy oldalában, a természet tiszta vízzel telített medencéi mellett, melyeket Nastar kristályokkal és kecses sziklákkal szegélyezett.
De úgy lett megírva, hogy tudatánál marad, legalábbis valamelyest. Szeme végig követte az eseményeket; ahogy az emberek kivont fegyverekkel ugrottak egymásnak; ahogy a kötélből vert kígyók, mint villám tekeredtek védelmezői felé. Látta, ahogy a nő, a macskaszemmel a nyakában üvölt, mire az éj fellegeiből lángoszlop sújtott le az egyik támadóra. S azt is, hogy a harcteret ölelő sziklák, medencék színe egyre vörösebbé változik.
Előre megírt a rituálé is, melyet a védelmezők vezetője kezdett el. Mintha a vizek, a gejzírek gőze egyre sűrűbbé vált volna szavai által. A medencéket szegélyező kristályok és a szentszimbóluma engedelmesen ragyogtak fel a kék hold alatt, akár a macskák szeme egy sötét szobában. Csönd telepedett a világra körülöttük, de csak egy szívdobbanásnyi időre, hogy a sikolyok, és fegyvercsörgések zaját átadja valami másnak. A ragyogó kristályok éteri dalba kezdtek, s elmosták a hirtelen keletkezett némaságot. A harcoló felek remegve megálltak. Nem látott egyebet a fények ragyogásán és a gőzpárák fellegén túl. A rettegés hirtelen, mint egy fürgelábú pók, kapkodva mászott fel a gerincén, ahogy meghallotta a morgást a háta mögül.
Előre meg lett írva, hogy ez a gigantikus bestia megjelenik, pont itt, tőle nem messze. Teste alapján óriás macska is lehetett volna, fejéről azonban emberszerű arc bámult rá. Elméje teljesen kiürült, ahogy a lény elsétált mellette. Tekintetét már nem tudta utána fordítani.
Előre meg volt írva, hogy hallani fogja a falut megtámadó nők borzalmas sikolyait és szitkait. Egyikük szavai, melyek megelőzték halálhörgését élete végéig kísértették, holott tudta, hogy nem neki szólnak.
– Légy átkozott, papnő! Véred folyama zúgjon csak férfi ágàra, lány gyermek ne sírjon fel utódaid karjába!
Mielőtt elvesztette az eszméletét, egyetlen dologra gondolt; nem tud senkit sem tisztelni, sem szeretni, ha ezt előre megírta.