30 évvel ezelőtt december elején, mikulásra jelent meg hazánkban a M.A.G.U.S. szerepjáték. Most ennek a jubileumát, kerek évfordulóját ünnepeltük meg közösen a lehető legméltőbb módon: játszva. Tovább emelte az alkalom fényét, hogy az Első Törvénykönyvet újra kiadták sok-sok év után.
Remélem, hogy minden résztvevőnek olyan emelkedett hangulata volt a nap folyamán, mint ahogyan mi készültünk rá mesélőként, modulírőként és szervezőkként … s ez az érzés még tovább is kitartott a hazaérkezés után. Ebben a bejegyzésben van lehetőségetek megosztani a véleményeteket és élményeiteket és benyomásaitokat. Aláfestő zenének pedig a rendezvény egyik meglepetéséhez, a Kóbor csillagok alatt zenés novellagyűjtemény eredeti betétdalait ajánljuk, amelyekről még a következő hetekben lesz szó az oldalon.
Találkozzunk legközelebb is, kellemes ünnepeket és boldog új esztendőt kívánunk addig mindenkinek!
Líthas!
Még aktívan él bennem a tegnapi nap eseménye, ezért is írok amint lehet. Szokásomhoz híven röviden végigveszem, hogy milyen benyomások értek a verseny kapcsán. Csapatunk a régi név alatt, de két új taggal vágott neki a jubileumi játéknak. Ez nem is volt olyan egyszerű mint vártam, már ami az előkészületeket illeti. Most nem a tőlünk megszokott módon alkottunk csapatot, mégpedig, hogy kitalálunk egy csapatkoncepciót majd ez után a karaktereket, hanem mindenki jött amivel kedve volt. Egy szempont azért maradt, hogy hihető legyen az, hogy ők öten együtt utaznak, kalandoznak.
A helyszín nem okozott meglepetést számomra. Talán csak egyet, az ebédünk sokkal előbb elkészült, mint korábban. Persze ez lehet azért is, mert hallgatva a kalandmesterünkre még dél előtt rendeltünk.A mesélőnk Komattre volt, aki rutinos öreg róka a mesélést tekintve. Jó és könnyű volt vele játszani. Nem az a típus aki akadékoskodik és elveszik az részletekben. A játékra szánt időt szépen beosztotta, nem kapkodva le tudtuk zárni a modult. A kaland valóban egyedire sikeredett. Még nem olvastam végig, így csupán a játékra tudok hagyatkozni. Úgy ültem le, hogy féltem attól, mi vár ránk. Az odaúton egy kis hangulatteremtő csetepaté, majd egy nyomozós kaland egy helyszínen. Eleinte úgy tűnt beigazolódik a gyanúm, aztán jött a meglepetés, még hozzá pozitív értelemben. A kaland vége igazán grandiózusra sikerült. Ami külön tetszett a szerzetesek neve és a nyilvánvaló véletlen, hogy emlékeztetnek egy-egy szerepjátékos társamra. Összegezve az eddigieket, ismét egy jól sikerült rendezvény van a csapatunk mögött, és várjuk a jövő év megmérettetéseit.
Üdv: Flagellum Dei
Üdv!
Ha egy szóval akarnám jellemezni a rendezvényt, méltó volt. Méltó a Krónikák csapat híréhez, Amund szervezői szokásaihoz, a MAGUS-hoz és a harminc éves születésnaphoz is.
Nagyon jól éreztem magam a rendezvényen.
A helyszín szerintem remek, bár egy ilyen színvonalú hely a vizesblokkján javíthatna, mert az már akkor gáz volt, amikor még nem szabadult rá 100+ ember. A kaja a szokásos, meg volt mire ülni is… szerintem ennél jobb sosem lesz.. és elég is.
A kalandmodul igazán jó volt. Egy kiemelkedő, éppen ilyen alkalomra való ötlet, egészen jó megvalósítással, gyönyörű köntösben. Nyilván voltak benne kérdések, de ezt a téma is indokolja… viszont szerintem minden kalandmester együtt pörgött és gondolkozott a modullal – ez külön kihívás és élmény volt. Köszönet Ensirionnak, hogy ilyen modullal örvendeztette meg a közösséget.
A csapatomat is köszönet a kiváló játékért. Persze számítottam is erre, mert nem először játszunk együtt. A Slayers most is méltó volt a híréhez. Remek volt mesélni nekik, és gratulálok a helyezésükhöz. szerintem megérdemelték.
Külön öröm volt a díjak között látni a DETK-t (Delta Vision Első Törvénykönyv), és a Kóbor csillagok alatt rajongói kiadványt, ami korszakalkotó újdonság, mégis megbújt az asztalon.
Külön öröm volt, hogy ennyi író megtisztelte a rendezvényt, és hogy Nyulászi Zsolt végre személyesen is megjelent közöttünk. Szerintem megfájult a keze a sok dedikálástól… 🙂 De hátha megtetszik neki és legközelebb is jön majd.
A rendezvény utáni szocializálódás is jól sikerült, van egy hangulata a spicces társaságban irtó hangzavar közepette MAGUS-filozófiai kérdéseket feszegetni 😀
Összefoglalva nagyon jó volt. Hatalmas köszönet illeti Amundot, amiért ez megint, és ilyenre összehozta. Persze mindenkit ugyanígy megillet a megbecsülés, aki a munkájával hozzájárult ehhez. Már tudjuk, hogy lesz jövőre is sok rendezvény, nosza, játszunk és meséljünk jókat!
Az Ynevi Kószák, már rutinból vesznek részt a Krónikák rendezvényein, idén 2 csapatot is sikerült kiállítanunk.
Az Aranymetszés karakteralkotás sajátossága a tápolás lehetősége, ami addig nem baj, amíg mindenki ezzel készíti el karakterét. Az továbbra is érthetetlen, miért kapunk képzettséget 1-1 kaland teljesítéséért a „És azt meséltem már mikor…” részben. Ez is oldható, jelképesen felvesszük a karakterlapra és a KM meg rutinból lehúzatja. Hallottunk róla és továbbmegyünk.
KM-ünk Szekeres Tibor, akiről, ha értékelést kellene írnom egy kérdőívre akkor valami ilyesmi lenne. Király, az egyik legjobb akivel az elmúlt pár évben találkoztunk. Nemcsak értette a kalandot, de élte is és úgy „görbítette”, ahogyan azt a helyzet mindig megkívánta.
– a kalandozócsapat előtörténete és kalandjai is úgy lettek összeválogatva, hogy Észak-Ynev keleti feléből, szintről-szintre lépve, nyugatra haladtunk. Végső szinten Jem-Irre városában kötöttünk ki, ha már a kaland a Shanice hágóin lesz, legyen érthető, miért találtak meg minket. Erre a kaland hetében jön egy „hangulatkeltő”, hogy Erionban vagyunk. :D. Na ezt simán módosította, Jem-Irre-re, de úgy, hogy Torozon tavernája át volt húzva a tekercsen és felé írva a mi kocsmánk neve. Mondjuk harmadik emelet és bálterem sem volt az épületben, de az egyik barbárunk megkérte a tulajt, hogy legyen és másnapra minden lett. (az már egy másik kérdés, hogy igazából a M.A.G.U.S. szerzetesek írták át a történelmet, de ezt barbár aggyal nem nagyon kellett felfogni). Szóval el lett intézve a dolog. 😀
De ez csak egy példa a sokból, amikkel az volt a célja, hogy mindannyian jól szórakozzunk. Úgy is lett és csapatunk, a „Másik marék Kósza”, el is hozta az első helyet!
A kaland változatos volt. Erős kezdés (a kolostorba való feljutás és előző karakterekkel való találkozás TOP! ötlet) után leülés. A kolostor mindamellett elég illúzió romboló lett. Eltörpült hírnevéhez képest, de lehet itt józanodtunk ki igazán. Kicsit furcsa volt az is, hogy 7-ik szintű karakterek mentik meg a kontinenst. Igaz a szintnek itt vajmi kevés jelentősége volt. Furcsa volt az is, hogy a szerzetesek manipulálhatják a múltat is. Istenekre gyakorlatilag innentől nincs is szükség Yneven.
A modul írója ilyennek gondolta el a helyet és a környezetet, mi pedig lejátszottuk és jól éreztük magunkat. Csapatunk karakterei nem egy agysebészekből összeállított banda volt (3 barbár egy tolvaj és egy íjász), így a kérdések sokasága talán nem is meglepő. 🙂
Az is a KM profizmusán múlott, hogy megakadályozza azt, hogy karaktereink szarrá pofozzák az összes szerzetest, amíg valamelyik nem ismeri be a gyilkosságot. Pedig igény az lett volna erre a módszerre.
A szerzetesek nevei mindazonáltal az őrületbe kergettek minket, bár a végére kezdtük megtanulni, főleg úgy, hogy „embert” is tudtunk mögöttük.
A végső epizód, hogy „A Renegát” fejvadász regény nőjét kell megmenteni viszont igazi katarzissal felérő befejezés volt. Ritka az ilyen jó csattanó. Ez nagyot dobott az élményen.
A rendezvény nagy pozitívuma az is, hogy sikerült elcsábítani Nyulászi Zsoltot, akivel, ha másképp nem is, de dedikálás alkalmával lehetett váltani pár szót. Elég felemelő érzés volt. Természetesen nem törpül el a többi író sem, de jelenlétük szinte már kötelező a Krónikák szervezte meccseken.
Malcolm J. Hunt-ot, mint mesélőt le lehet stoppolni a következő viadalra?
Üdv!
Örülök, hogy részt vettem a találkozón! A jubileumi alkalom csak emelte a hangulatát. A hely mondhani már megszokott volt minden előnyével és hátrányával (helyben készített és fogyasztható kaja / kissé zajos és levegőtlen helyiség) A kaland kifejezetten tetszett és jó volt. Csapatunk a Slayers időben be is fejezte, köszönhető ez profi KM-ünknek MG-nek (aki mintha még a modulba is felbukkant volna, előidézve ezzel pár vicces jelenetet 🙂 ). Összességében szerintem ez a mostani találkozó méltó volt a jubileumi alalomra, főleg úgy, hogy a játék alkó és író gárdájának színe- java is jelen volt. Külön köszönet ezért a szervezőknek és mindenkinek aki segített az alkalmat összehozni és minden résztvevőnek aki jelenlétével emelte a hangulatot!
Na Sziasztok!
Kicsit megkéstem a véleményezéssel de azért itt vagyok 🙂
Elsőnek is szeretném leszögezni, hogy annyi minden történt, hogy egyszerűen szerintem fel se tudnék mindent sorolni 😀
A kötelező jellegű dolgokat azért leírom mint, hogy a hely még mindig frankó, a kiszolgálás évről évre passzív-agresszívebb és a csapat egyre nagyobb! Viszont most a nagy 30. évforduló volt és egy olyan hangulatos kalandot kaptunk mi KM-ek kézbe, hogy csak úgy füstölt. Belátom, hogy nem volt minden szempontból hibátlan (na de melyik az?) de hihetetlenül megtaláltam benne a helyem és könnyen tudtam testreszabni. Úgy gondolom, hogy a kaland helyszíne egy régóta várt kuriózuma a M.A.G.U.S.-nak és örülök, hogy megélhettem az itteni eseményeket amik még fantasztikusabb tisztelgéseket tartalmaztak. Nagyon várom az író következő kalandját!
A csapatom a Hontalanok egy visszatérő csapat volt akik szerintem nagyon királyul vették az akadályokat, úgy, hogy volt aki most volt életében elsőnek rendezvénye! Naaagyon remélem, hogy fogunk még találkozni srácok.
Na de a Nyúl. Végre valahára találkozhattam Nyulászi Zsolttal és fantasztikus élmény volt még akkor is ha csak pár szót tudtunk váltani. Köszönöm a lehetőséget.
Nagyon sok emberrel tudtam nagyon fontos dolgokról beszélni és megjelenhetett egy meglepetés novelléskötet is amiben megtalálhatjátok az első novellámat is (amit kedves barátommal Draxxarral jegyzek).
Úgy gondolom, hogy túlszárnyalta az elvárásaimat minden tekintetben ez a rendezvény és várom a következő alkalmat és mindenképpen ottleszek 🙂
Sziasztok!
Jó volt együtt ünnepelni ezt a 30. éves jubileumot és köszönöm Gulandronak és Ensirionnak, hogy volt egy nagyszerű rendezvény és egy jó kaland.
Sajnos nem jutottam oda, hogy Nyúlászi Zsolttal személyesen beszéljek és neki is megköszönjem, hogy annak idején Novák Csanáddal neki estek a M.A.G.U.S-nak, mert bár ők már továbbléptek rajta, de a hatása szerencsére még itt van velünk.
Ez a kerek szám el is gondolkoztatott, hogy én mit köszönhetek a M.A.G.U.S.-nak ami idén már 25 éve az életem része:
-Találkoztam olyan emberekkel akikkel soha másként nem találkozhattam volna és nem egy közülük a barátom is lett.
-Rávezetett, hogy olvasni jó, sőt még alkotni is jó.
-Sok készséget fejlesztett amit a napi munkám során is alkalmazok : problémamegoldó, kommunikációs, absztrakciós, kevés adatból extrapolálás
-Egy olyan hobbit ami teljesen kiszakít a valóságból.
Természetesen ezt megadhatta volna egy másik szerepjáték, de ez volt ott a legtöbb helyen (pl.: az unokatesómnál 98-ban mikor a KKUK bestiszörnyei ellen először dobáltuk a kockákat 🙂 ), és mai napig ezek a rendezvények vonzzák a legtöbb játékost. Öröm azt is látni, hogy még van (ha már nem is olyan nagy) beszívó ereje a következő generációra is.
A csapatom (Vihargárda) akinek meséltem épp ezért volt számomra különleges mert egy generációs vegyes vágott volt, akik azért álltak össze mivel a saját csapatjaik nem tudtak eljönni. Voltak 40-es öreg rókák, 20 évesek és egy 30-as is. Ennek ellenére úgy éreztem jól működtek együtt és jó volt nekik mesélni amit segített Ensirion jó kalandja is. SPOILER! Nagyon tetszett a kalandmegoldásuk amivel elérték, hogy KáDé ne vállalja el a szerzetes életet így a kaland cselekménye meg sem történik.
Az utána lévő levezetés is jól sikerült és hangulatos volt egy rejtekajtó mögött mulatni. Örök bánatom, hogy nem tudok mindenkivel beszélni akivel szeretnék, de így legalább plusz egy ok van, hogy újra találkozzunk.
Mivel rengeteg minden kavarog a fejemben és, nagyon jól éreztem magam mind nap közben mind az esti bulin a beszélgetéseken ezért csupán szeretném egy szóval kifejezni a tapasztalataimat: Méltó!