Habár alig köszöntött még be a meleg évszak, A nap sugarai kíméletlenül perzselték az ég alattit. Az Álmok hava rászolgált nevére, aki csak élt, legszívesebben behúzódott volna egy árnyékos zugba, hogy ott szundítson egyet. Nem volt ez másképp a Tűzfogóban sem, de itt legalább elviselhetően hűvös italt tesznek a szomjazó elé. Még a legbátrabbak is vizezve itták a lőrét, és a pihenőjüket töltő, kakaskodó rakodók pofonjai is renyhébben csattantak volna, és egy nagyobbacska cseszle is úgy hullott a kancsótokba, mintha reptében megunta volna az életét.
Szinte tudomást sem vettetek az ajtó nyílásáról és csapódásáról, amíg kalandozó ösztönötök jeges ujját végig nem húzta gerincetek mentén, majd böködte meg sovány erszényeteket . Az első két belépő megjelenésre még be is illett volna vendégnek, azonban tartásuk és a belteret pásztázó tekintetük arról árulkodott, hogy ők nem a mámor oltárán kívánnak áldozni. Hanem az utánuk érkező fájó hüvelykként lógott ki környezetéből. Hatalmas termetére köpenyt erőltetett, amin bizonyos pontokon látványosan átütöttek díszvértje idomai, és a vir Almeida ház rákovácsolt címere. Kardja pedig minden lépésnél megzördült, ahogy rongyai alatt a lábához csapódott. Az alakban kínosan könnyen ismertétek fel Tiberius Bonifacio vir Almeidát, egykori megbízótokat, aki most egyenesen asztalotok felé tartott, kíséretétől közrefogva. Még a legrészegebbek is értették a jeleket és kitérő manővereket téve költöztek át távolabbi asztalokhoz.
Amint megérkezett, levetődött az asztalnál levő egyik kevéssé stokedlire és és orrába húzott csuklyája alól kérdezte:
- Megengeditek, hogy egy névtelen fáradt utazó csatlakozzon hozzátok ebben tikkasztó időben egy kis hűsítőre?
Majd hitetlenkedő tekinteteket látva folytatta, mielőtt még szólhattatok volna.
- Hah! Tudtam, hogy titeket nem tudlak úgy megtéveszteni, mint az utca népét! Küldettem volna értetek, de a mai az egyetlen nap, amikor el tudtam szakadni teendőimtől, és úgy döntöttem, hogy elvegyülök a köznép forgatagában és személyesen kereslek fel titeket, hogy így adhassam át a felkérésem. Megmondhatom, üdítő a változatosság!
A szék nagyot nyögött, ahogy áthelyezte rajta testsúlyát, és hátrébb húzta az orrába lógó kámzsát, majd folytatta.
- Node hadd térjek a tárgyra, mert még ma szeretnék eljutni az Orkvárba is. Állítólag mókás hely! – megvillantotta egy pillanatra fehér fogsorát – Megbízásom van számotokra, nem is akármilyen! Ronna-gellán felütötte magát egy asszonyokból álló csoport, akik a Sineae gyógyító leányainak hívják magukat. – itt levitte hangját és közelebb hajolt – Állítólag valami tárgyhoz imádkoznak, amit magához a Márványtestűhöz kötnek. Azt kérem, kísérjétek el őket, és persze szent tárgyukat a therrossai birtokomra, hogy méltóképp az egyház elé adhassam őket! És hogy miért, kérditek? Természetesen fejenként hetvenhárom tantumért és a hírnévért!