Nagy meglepetésemre az idei nyár (és év) első hazai készítésű lapozgatós könyve nem a fél-rajongói közegből érkezett (bár bejelentés volt, és őket is várom kockát csörgetve péntek délutánonként a lehanyatló napra sóhajtozva) hanem egy nagyobb könyvkiadó, a DeltaVision könyvheti megjelenései között tűnt fel. Ők egyébként már veteránnak mondhatóak a témában: ha némi szünettel is, de a Harcos Képzelet sorozat felkarolása után M* tematikájú sorozatot is kezdtek korábban.
Eme legújabb könyv mindemellett egy kooperáció(nak tűnik) a belső címoldal alapján a Mirage Könyvekkel, de már a borítón is feltűnhet nekünk a „Hatalmasok játékkönyv” megjelölés (meg egy Játék &Fantázia Könyvek megjelölés is, ami az új sorozat megnevezése gondolom). De ez a Halhatatlanok dolog sokaknak ismerős lehet, mert az elmúlt években sokszor találkozhattunk vele előbb egy világleírás, illetve novelláskötet kapcsán, magukra pedig büszkén utalnak úgy mint egy 100% haza fantáziavilágra és egy közösségileg létrehozott eredményre.
Ez elég sok minden és bevallom nekem nincsenek meg az eddigi kiadványok, csak a neten követtem a projekt fejlődését és olvastam el pár novellát, amik között voltak kifejezetten érdekesek is. Így az általam zanzásított összkép egyáltalán nem hiteles, akit ez zavar, arra nem haragszom, hogy nem is olvas tovább. Ami nekem átszüremlett, hogy ez a high-fantasy világ sokkal szorosabb kapcsolatot tart a maga isteni erejű Halhatatlanjaival mint mások és egyeseket Őrzőnek neveznek/tekintenek, másokat államvallásokként hordoznak a tenyerükön szóval van egy erős görögös-nephilimes mellékzöngéje a dolgoknak. Nem baj az.
Ami a filmelőzetes szerű fülszövegből kiderül már, hogy itt is egy Halhatatlan és halandó asszony múltbeli szerelme körül csavarodnak a történetek és egy Diablo 1 intro állapotába süllyedt világrész problémái megoldására érkezik egy kifejezetten potens kóborlovag, aki (szerencsénkre) mi leszünk. Én személy szerint eltudtam volna képzelni egy kis (tényleg kicsi) világbemutatást a kötet elején vagy a szerény Addendumban (~függelék) leghátul. Mert tényleg nem vagyok fekete öves a témában és kíváncsian vetettem magam az új kalandba, most hogy végre interaktívan ismerhetem meg ezt az új világot.
Kézbe véve és felcsapva a könyvet jó érzéssel tölthetnek el minket a grafikák. A borítót a már sokszor bizonyított Szendrei Tibor úrnak köszönhetjük, míg a belső illusztrációk Nagy Gergely keze munkáját dicsérik. Én mindegyikkel meg voltam elégedve, teljesen az én szájam íze szerint készültek, ami valószínűleg a koromból fakad, így a megszokásból. Azért nem róvom fel hibának, hogy nem is keresi egy fiatalabb korosztály kegyét mert a könyvhétre párhuzamosan nekik is megjelentetett egy könyvet a mostani Delta-Mirage konstelláció, úgyhogy … a Tűzhegy veteránjaié a terep teljesen most. Cowabunga!
Aztán jön egy erős balos amikor a hiányolt világleírás helyett egy soft-rpg karakteralkotással fogad a könyv. Fix értékeket kapunk a Test (~Életerő), Kecsesség (nem röhög ~Ügyesség), Elme (~az) tulajdonsághármasra és Fp-t (~fejlődéspont), hogy ezeket növelhessük. Példákkal megtámogatott egyszerű rendszer és ami a lényeg működik. Itt jegyzem meg, hogy az „advanced” szabályok mellett kicsit elsikkadt, hogy mégis milyen kockákat is használjunk a rendszerben. Persze, lehet mondani, hogy nem mindenki szerepjátékos, meg a matekórán a kocka az hat oldalú volt mindenkinek … viszont egyrészt a Rettenthetetlen zárójelenete jut eszembe („SZABADSÁG!”), másrészt pedig később a könyv több helyen kiemeli, hogy itt most hatoldalú kockával dobjunk (és d6-nak nevezi).
Úgyhogy önhatalmúlag én kicsit nehezítettem magamnak a játékon (hiszen két 10-essel nehezebb a tulajdonság alá dobni), de egyszer élünk és legalább animésebben képzelhettem el a harcokat a nagyobb csapások miatt. Azt ne feledjük, hogy itt a classic 2 helyett minden sikeres támadás 3-at von le a Testekből. A kötelező szabályok között volt még a harc több ellenféllel rész (miért olvasok el én mindent mindig?), de nem emlékszem, hogy a végigjátszás közben kerültem volna ilyen helyzetbe. Nem baj, kerülhettem volna. Olvassátok el.
Majd rögtön varázslatokat is kapunk (alapból 1-et választhatunk, de költhetünk rá fp-ből), úgyhogy sejthetjük, hogy itt valami shamutanti dombi harcos-varázslók leszünk. Van itt Ragyogás, Gyorsítás, Elmeharc, Gondolatolvasás (kissé önmagának ellentmondó szöveggel), Lélekgyűjtő hívása és Calavan trükkje, de lesz még a könyv közben is megszerezhető új … ami mindig izgi. Én a Gondolatolvasással és a Lélekgyűjtő hívással vágtam neki a kalandnak.
Ezek tök jó módon harcon belül és kívül is alkalmazhatóak, amelyről egy külön táblázat tudósít, hogyan s miként és itt lesz nagy szerepe az Elme értéknek ami a legtöbb esetben a mágiák ellenállásával kapcsolatos. A kaszt fejezet következik, ahol ugyan nem válogathatunk, de végre kiderül mire ez a nagy felhajtás: Ramzuar bazalterődjében nevelkedett Rór lovagok egyike vagyunk, akiket különböző veszélyes helyzetek megoldására küldenek ki teljes vértben és egy varázskarddal (ez a Lélekgyűjtő). Én nagyon adom, hogy egyszemélyes fantasy csapásmérő space marine legyünk, úgyhogy elolvasva az Addendumot és a ellenőrizve a felszereléshez csomagolt magisztrális gyógykészítményt, ami bármikor gyógyít sokat, kidobtam hatossal az életelőzményeimet (származás és korábbi kaland, tök hangulatos opciók) vágtattam tovább.
De még volt egy menő tükörálarcos lovag képe mellett egy Rejtvények és Fejtörők megoldásához használt dekóder oldal … amit megint nem emlékszem, hogy forgattam a játék közben… valamit rosszul csináltam? Ugyan dehogy! A kalandlaphoz érve (bár én külön jegyzetelek, elmúltam 10 éves) feltűnt egy új tulajdonság az eddigi három alatt Lélek néven. Ez biztos ilyen Dark Souls-os elem lesz, hogy most éppen van vagy nincsen … utalást és használati utasítást nem találtam róla. Úgyhogy Lelketlenül kilovagoltam Ramzuarból eretnekeket izélni, mutánsokat bizgálni és tisztátlanokat macerálni.
A Salanor-dombság évszázadok óta átokverte vidékén álló Carden településén nemrégiben elszakadt a cérna és bár eddig sem laktak itt szívesen az emberek, de mostmár pláne. Ezt a sok elnevezést mind egy Carden Salanor nevű Őrzőről kapta (emlékezzünk, az is egy Halhatatlan fajta). Az említett rosszul sikerült halandó házasság szavatossági idejét követően fordultak rosszra a dolgok … most pedig rosszabbra. Úgyhogy mondom, Diablo 1 intró állapotok vannak, ezért kellett extermi … minket küldeni, hogy ne költözzenek el többen. Durva ez a feudalizmus.
A spoilerektől eltekintenék … főleg azért mert, érdemes magunknak felfedezni a dombság és aztán az erőd helyszíneit, összefüggéseit, titkait. Annyit elárulok, hogy egy rövid, de már csavaros cardeni tartózkodás után irányba leszünk állítva így vagy úgy és egy folyó menti road movie-t követően a könyv második felét mér a címszereplő Téboly erődjében töltjük el, Carden maradékának társaságában. Ez még nem spoiler ugye? Vagy valaki léghajókat meg ősi törpe tárnákat várt? Arcnélküli tolvajklánokat, meg mérgező reggelit az 1. fejezetponton?
Kezdjük azzal a véleményezést, ami tetszett. A grafikákat már írtam, mind a kisebbek, mind a nagyobbak jók. Nem mindegyik szövegpárjával találkoztam, így többszöri végigjátszhatóságot érzek itt. Főleg, mivel a könyv nem bírja elődei szadista hajlamait és kifejezetten könnyen játszhatónak tűnt. A legtöbb fatális döntés (megnézed e, balra mész e) nem jelent azonnali játékvéget és halált a jó Rór lovagunknak, ha belenyúlunk valamibe, amibe nem kéne maximum kapunk egy is permanens debuffot aztán tovább. Sokszor azt éreztem, hogy a könyv inkább elmesélné a maga történetét, mint szívatna engem, ami egy (valószínűleg hozzám hasonlóan) világbemutató könyvnek talán jobban is áll, mint … a másik opció.
Ami a mérleg másik serpenyőjében marad is ezzel kapcsolatos: olyan volt a könyv, mint én az első felében, óvatos. Végig vártam valami csavart, a szabályok merészebb, izgalmasabb használatát, az erődbe belépés után … valamit olyat, amit még nem olvastam/játszottam/láthattam korábban. Ugye az első pont óta tudjuk, hogy Mr. Carden a ludas, de hogy miért pont most gondolta úgy, hogy a környék parakerekét feltekeri nem igazán jött át. A halandó-halhatatlan frigyből én tényleg valami nephilimes kozmikus horrort reméltem (voltak ilyesmi novellák erről a világról), de végül állt ott egy főellenség magasabb statisztikákkal, mint én és a könyv több olyan eszközt is adott nekem, amivel kihozhattam a bunyót 1-esre.
A fentiek miatt nem vagyok csalódott, mert a space marine hangulat tényleg elvitte a hátán nekem az egész kísértetkastélyos kalamajkát. Talán csak kihagyott ziccernek érzem, hogy kevésbé egy Fenevad nyomában szerű nyomozás lett a vége a dolognak, hanem mint egy Sárkányölő. Ha érti valaki a hasonlatot … Mindkettőt szerettem, de na. Én szívesen olvasnék/játszanék még a Halhatatlanok világán, de tartok tőle, hogy legközelebb a világbemutatás címszóval nem kapom vissza a Dark Angel Terminátoromat, hanem valami más kasztúak leszünk. Persze nyitott elme meg szív meg minden.
Első kötetnek mindenképpen hatásos volt, szokás szerint remélem, hogy nem egyszeri alkalom volt és évnyitó lapozgatásnak nagyon jól esett. Talán mire ezt olvasod a könyvhét véget ér, de akciók azért szoktak lenni és én személy szerint tudom ajánlani ezt a mutatványt. Még csak nem is a hardcore fantáziaharcosnak kizárólag, jó ismerkedési pont lehet a magas produkciós értékeivel és a visszafogott 300 fejezetpontjával. Minden Rór lovagtársnak jó kalandozást kívánok hozzá, hogyha belevág és majd Ramzaurba egy sör mellett elmondhatja, hogy merre ment és mi történt vele.