3724. Nyár eleje. Szent Raziel hava.

Tiberius Bonifacio vir Almeida kalandozóinak védelme alatt sikeresen eljutottunk Therrosa kikötővárosába.

Hosszadalmas utunk során betegség sújtotta falvak hadára leltünk. A kalandozók segítségével és Sineae szentségével bár visszavertük a bűvragályt, sokan betegedtek meg vagy vesztették életüket. Domvik segedelmével a hősök időben megsegítették a falvak szentembereit s népét. Egy nővérünk szívét megkísértette a gonosz, de Sineae a legnagyobb sötétségben is kezet nyújt a fénybe vágyóknak. Gyertyalángja bennünk él, s nem hagyjuk máglyára kerülni a eltévelyedetteket. Köszönettel s segítséggel tartozunk a kalandozóknak.

 

“Sírhalmukra virágot szedtünk. . .

. . . Testük felett imát mondunk

Sebeiket bekötözzük. . .

. . . A fényességről tanítjuk

Bajaiktól testüket s lelküket ápoljuk. . .

. . . A hitetlent megszabadítjuk

A hősök neveit nem feledjük. . .

Therrosa falait körbezárja mind a tenger, mind az édes levendulamezők gyűrűje. Már belépésünk előtt éreztük a kellemes tengeri szél sós illatát. Megfáradt lovaink görnyedten fordultak Therrosa útjára, ahol fehérben pompázó, csilingelő páncélos lovag urak mutatták utunkat. 

A fehérre meszelt épületek között iszalagok virágai hullajtották szirmaikat.  Az utca népével még nem beszélvén csupán hallatán nem csak nekünk szánták a szalagok és virágok pompáját. Szent Tarantinus védőszent ünnepe előkészületeibe csöppentünk be. Mielőtt még hőseink aranyakkal megtelvén búcsút inthettek volna, Tiberius Bonifacio Vir Almeida csengő tantumain felül meginvitálta őket az ünnepélyére. Koszttal s kvártéllyal megfizetve, legyenek vendégei az ünnepélyen. Szent Raziel havának 11-napjától kezdődő bál tökéletes mulátság lehetne a megfáradt kalandozóknak, s ha bármelyikük is unná a pompát, megtekintheti a lovagi tornát is akár. Vir Almeida Sil Tira mamát átkarolva törte nekünk páncélos ifjaival az utat. Nemesi hintók sokaságával s lovagokkal telt meg a város. Színes zászlók számai szinte elsodorják szemem, s teljesen elfog a forróság.

Első dolgunk nem halasztható, a falvakba kell kérnünk segélyt. Hosszú az út az Főtemplom falaihoz, ereklyénket, Szent Sineae baljátt nem kápolnába szánnák. A Papi szék újonnan épült templomában kívánják megtartani a pert. Szentségéhez kétség nem fér, hőseink s a falu népei is látták hatalmát. Díszes papok s lovagjaik álltak előttünk, s várták szavunk. Míria nővér magasra emelte az ereklyét s Sil Tira mama a nép előtt számolt be a veszedelemről. . .

Benegnis Elara

Szent Sineae gyógyító leányainak Írnok növendéke

 

Köszönjük az illusztrációt B. Blanchnak!

A XVIII. Vándorkrónikák harmadik hangulatkeltője – Gyertyaláng
Tagged on:         

Vélemény, hozzászólás?