Összenéztünk párszor a szobám lakójával mire eldöntöttük, hogy ezzel folytatjuk a szerepjáték filológiai régészkedésünket. Igen, technikailag a Csillagvadász Légió folytatása/kiadványa, de van annyi önálló érték benne, hogy talán tán még nem tűnik soknak vagy egyformának a két bejegyzés egymás után. Ez egy objektív érv mellette, de valójában, mind a ketten rájöttünk, hogy túlságosan beleszerettünk Kuklis István művészeti stílusába, aki (vállt-vállnak vetve Újveczki Józseffel) ennek a kiadványnak is jegyzi az illusztrációit.
Most komolyan, nézzétek meg ezt az illusztrációt, ami a kötet 20-21. oldalán külön szerepel, a tartalomjegyzékben Pószterként megnevezve és a lehetőségek szerint egybe raktuk nektek, hogy gyönyörködhessetek a részleteiben. 1992 decemberében járunk ugyan a kiadvánnyal, két Csillagvadász Légiós hírlevél között, de a képaláírás szerint ez még a 80-as évek végén készült el. Most pörgessük végig a kiadvány képeit és egy pillanatra hunyjuk le a szemünket, hogy egy egész szerepjáték kiadványban ilyen képekkel ’90-ben milyen planetary-romance RPG készülhetett volna a kor divatja szerint és akkor milyen lehetett volna a magyar szcéne (amúgy nagyon hasonló, mert szinte mindenki ilyen sci-fibe ágyazott fantasy világokat képzelt, csak volt akinek nem volt ideje kibontani vagy mire megtette volna látványosan leáldozott a műfajnak).
A Csillagmesék egy SF és Fantasy Antológiája a Csillagvadász Légiónak. Érezhető, hogy a hírlevélben is pedzegetett töltelék irodalmi részek helyenként szétfeszítették volna a lehetőségeiket és gondolom ezért adtak lehetőséget nekik külön csillogni. Viszont azt hiszem, hogy rögtön látszott, hogy ami hírlevélbe még valóban ki akart szabadulni, önálló antológiába már viszont kevés volt ahhoz, hogy ezek igazi novellák lehessenek.
Előszó nincsen, így magunkra vagyunk hagyva az értelmezéssel, pontosabban egy Rakétavirág című oldallal szerző nélkül, amit a Tartalomjegyzék sem jegyez és gondolom szándékoltan vezeti fel az írásokat. Kiolvasható belőle, hogy a sci-fi a fő hangsúly, de a fantasynak is adunk teret, mert modernek vagyunk és azon belül majd kicsit szúrunk a szerepjátéknak is mert azért az nem irodalom és nem sci-fi. Ez így nincs benne, de majd látjuk.
Rögtön az első írás Michael Ashcroft: A halott sikolyok bolygója, ami ugyanolyan jó cím, mint a Rakétavirág volt … és én nagyon egyet értek a címek fontosságával, de az írás utána nem igazán zárkózik fel mellé és pláne nem ugorja meg. Sőt, már itt látható a gondom egy része, miszerint ez itt csak egy részlet a szerző Zöld herceg című regényéből. Nem ez lesz az egyetlen részlet belőle. De 32 év után gyanús, hogy nem lesz kész a regény.
Szabó Norbert: Idegenek voltunk írása következik, amit el fogok spoilerezni. Csak hogy értsük. Meg, mint a novella szövegében is van: „Érzem a kérdésedet.” Ahogy az előző novellánál a sosemvolt regényből vett novella szerű idézetnél ebbe a hibába is beleléptem anno és én is bűnös vagyok, de ezért ismerem fel és emelem ki másnak, hogy feltétlenül ne ismételje meg: persze, életünk első kapcsolatának megszakadása, a szerelmi bánat és a szakítás traumatikus, meghatározó és pontosan olyan, mint a novella is írja. Nem érezzük utána magunkat földi embernek, villámok csapnak ki a kezünkből és felsőbbrendűségünk bizonyítása után a valaha szeretett lény előtt „felemelkedünk és hosszú, kék villanással eltűnünk a téridő meghasadt alagútjában …” Pont ilyen … volt a közösségi média előtt.
R. Blackmore – R. Dio: Az álmodó című verse következik (vagy fordítása) nem néztem után és ezen a ponton akár dalszöveg is lehetne, illene a rendszerváltó fanzinok mintájába. A szöveg kicsit zavaros … a varázsló árnyékában nem süt a nap … de repül valaki vagy valami, aki vagy ami bolygót akar, közben minket korbáccsal bántanak és kőtornyot emelünk az űrben (adom!!!), de aztán nekünk rossz és van, aki már halott. OK. Ezután van egy idézet valakitől, amit inkább nem értelmezek (kb annyi, hogy hülye vagy, kösz), de sajnos már felsejlik a kiadvány nyomdai problémája, hogy egyes sorok olvashatatlanná vékonyodnak és azt is hiszem ezek miatt kértek korábban elnézést a CSL-ben is. De úgy látszik nem sikerült megoldani a problémát.
Gin: Csillagmesék írása feltehetően a címadó írás … értékelem a szerző álnevét (tonikkal), de lehet mikor mondták neki miben lesz megjelenés akkor azt a címet használta. Nem tudom. Egy felderítőhajó legénysége felébred és rájönnek, hogy az űr … sötét. S mivel nem hoztak VHS-eket és még nem ismerte az író a digitális filmhordozókat mesélni kezdenek egymásnak. Szóval ez egy sci-fi dekameron akart lenni. Jó ötlet.
Michael Ashcroft: Emlék című írása, most nem a Zöld Hercegből. Nem igazán sikerült dekódolnom. Talán a reménytelenségről szól, a hiábavaló szenvedésről. Dosztojevszkij a kolóniákon. Ilyesmi. Aki többre jut ossza meg bátran. Elvégre együtt olvassuk ezt, s a szerző nem hagyta a fiókban. Nem tudom levetkőzni az érzést, hogy az illusztráció kísértetiesen az Armageddon 2092 – Mars szerepjáték képi világát juttatja eszembe.
Ymir Purusa: Emberi, mint egy gép írása ismét egy olyan terjedelmű és erejű darab, mint ami a CSL-ekbe is simán elfért volna és nem akar többet. Érzem, hogy a Star Wars első filmjének szelleme lebeg felette. Épp a napokban (vagy tavaly?) beszéltem valakivel, hogy nagyon hiányzott nekem, hogy lássunk valamit az Alderaanból a pusztulása előtt, hogy aztán érezzük a veszteséget. Azt hiszem, ez a régen élt fiatalember is azt érezte mint én. Elgondolkodtató … „érzem a kérdését…” Háhh, működik a mondat.
Varga Károly: Mindenáron küldetése érdekes. Kicsit elhamarkodottnak érzem, hogy 2003-ban már csatlakoznánk a kozmikus közösséghez, de 92-ben ez még lehetett szimpla optimizmus. A cenzúra, az orwelli módszerek és a média a téma, ami érdekes … még azt is mondanám, hogy a dátumot feledve mai napig aktuális a novella. Sajnos nem segít, hogy kettévágja a poszter, de attól még ajánlanám.
Stranglers: Halott Los Angeles egy újabb fordítás, úgyhogy vettem az erőt és rákerestem és valóban dalszöveg. Beismerem, nem ismertem. Most már igen. Ha kattintasz, te is. Az illusztráció megint Armageddonos, szerintem.
Belényi Róbert: Nesze neked, Grkor! unalmasan indul, aztán csak megelőzi a korát és olyan jelenettel zár, ami évtizedekkel később a Galaxis Őrzői 2-ben látható viszont. ÉS rövid is. Szóval illő búcsú a kötet sci-fi részétől, jöhet a fantasy, aminek eljövetelét egy olyan illusztráció jelzi, aki akár (komolyan) Arel korai megvalósítása is lehetne, főleg a későbbi információk alapján. Meg persze egy kiváló Kuklis kép.
Michael Ashcroft: Egy szerepjátékos kínjai nyitja ezt a részt és mostanra tudom, hogy nem kedvelem az írásait sajnos. Ez a szatíra(?) szerűség a kötet rpg tartalma mindösszesen, amiről a Tom Hanks film előbb jutott eszembe, mint a hobbi maga. Ettől még tartalom. A végén sajnos(?) újabb elkeskenyedő szerkesztői magyarázatban valami olyasmi van, hogy ez utólag lett átírva szerepjátékos témára és más lett volna … talán. Nehezen kivehető. De a mesebeli Zöld Hercegből egy újabb (ezek szerint átírt) részlet, de mostmár önreflexív módon nem regényként, csak műként van aposztrofálva. (Gonosz vagy, Amund! – Gulandro) Igen. Nem lopta magát a szívembe, na.
Ymir Purusa: Szörny önmagában testesíti meg a kritikámat, hogy akinek az írása röviden működik nem feltétlenül kell, hogy azonnal több teret kapjon. Talán a mű leghosszabb írása és eskü nem olyan rossz, sőt, távol esik a fantasy-s kliséktől. Van csattanó is, meg minden. Csak lehetett volna ezt feszesebben is. Nem akarták. Teljesen oké. Lehet a szerkesztést hiányolom csak ennyire? Szóval az előző nehéz indítás után legalább már témánál vagyunk … és nagy betűvel kezdett főneveknél. Fantasy!
Következik egy többoldalas játékfelhívás, Az univerzum istenei megnevezéssel (csak szerényen, fiúk). „A játékba benevezők mind egy-egy félisteni energialényt személyesítenek meg …” Hó, ha mondom! Szóval ez bizony egy levélben játszható szerepjátékos kezdeményezés (lett volna?). Ismerve a hasonló játékok lassúságát a posta miatt itt egy kör/forduló 100(!!!) év eseményeit dolgozná fel. Azért erre a gondolatra megremegett a kezem, na. Pénzt nem, de 50 Ft értékű bélyeget vártak a játék elindulásáért. Én azért fizetnék is, hogyha valakinek maradt egy ilyen fordulóról vagy akár a szabályokról leírása. Csak mondom … Érdemes elolvasni ezt a kiírást. Gondolatébresztő.
Ezután egy rövid karácsonyi üdvözlet következik és az impresszum. Huhh! Igazi korszellem van itt a lapok között. Nézzétek el az alaposabb kivesézést nekem, de ne vegye el kedveteket attól, hogy magatok fedezzétek fel a Csillagmeséket. A jóindulat, a tenni akarás majd kicsordul a lapjai közül, a reményteliség egy új évtized és világrend küszöbén, s bár érződik, hogy le-lesúlyozzák a rossz emlékek és tapasztalatok, de mint a Dio dalszövegben repülni akar nagyon (és az űrben kőtornyot építeni … ki nem).
LETÖLTÉS: Csillagmesék (Scann)
U.i.: Ashcroft, ha ezt olvasod, én megveszem a Zöld Herceget, egy sörre is meghívlak. Jelentkezz!
A cikksorozatunk elkészültében nagy segítségemre voltak különböző módokon a következő személyek: Mizsák Illés (Cather), Magyar Gergely, Thirlen, Tamás (Norris) Gábor, Kornya Zsolt, Gondos Máté, Mudra Miklós, Körtvélyes Ákos, Maxwell Jobson, Inhaizer Gyula. Nekik köszönhetően tart most ott a projekt ahol. Ezúton is köszönjük részvételüket a kutatásban, gyűjteményük megosztását, a digitalizálásban és katalogizálásban való részvételüket.
Magyar Szerepjátékos Fanzinokat összegző projekt dokumentuma: fanzinZ (2.8)