Örömmel vettem tudomásul, hogy a PANDA alatt sokan konstruktívan töltötték az időt és többen is jelentkeztek azóta saját készítésű szerepjáték ötletével, anyagaival és mostanra többen a megvalósítás rögös útjára léptek vele. Ilyen jelen vizsgálatom tárgya is, pontosabban annak a kezdődossziéja, ami (*SPOILER*) nagyon jó benyomást tett rám.
Van benne anyag. Emellett nem tudok és nem is szabad elmenni szó nélkül. A játékrendszer magját és egy bevezető kalandot (~műveletet) tartalmazó színes füzetet, 7+2 játszható karaktert, egy nagyobb és egy kisebb (színes) térképet, több, a rendszert magyarázó (színes) segédletet, 2 fényképet, nyitólevelet és a mappát értem ez alatt a „dosszié” alatt és kikívánkozik belőlem, hogy: IGÉNYES!
Én tényleg a minimalizmus meg a retró hívének tartom magamat, de ahogy a lapokat pörgettem komolyan elgondolkoztam, hogyha ezután valaki/valami kevesebbel indít, akkor az bizony a Szurokzáporhoz mérve lesz kevesebb, bizony. A Stalking Crow kiadóval a játék alkotója igen magasra helyezte a mércét számomra, gratulálok.
Pedig amúgy is tetszett az ötlet, hogy hidegháborús Men in Black lesz ez, meg X-Com szerű U.N.C.L.E. emberei. De még mindig nem tudok megállni és belenézni, mert érdemes tudni, hogy az egész attrakció letölthető ingyenesen is, minden kiegészítőjével egyetemben a kiadó honlapjáról és csak „mutatóba” készült belőle X db nyomtatott példány, amelyek az előrendelés első napján el is fogytak szépen. Az amund fuldoklik a gyönyörtől, hogy nincs mibe belekötni, pedig még csak most néz bele.
A szerepjáték műfaj velős és opcionális bemutatása után, kiderül, hogy itt is vannak játékosok és mesélő (~operátor). Előbbiek a G.R.A.B. ügynökei (Global Risk Assesment Bureau), de egymás között röviden „Fakultásnak” hívják. Feladatuk, hogy az amerikai David Green egyetemről kiinduló ernyőszervezet sejtjeiként szerte a világban információt gyűjtsenek és felvegyék a harcot a Szovjetunióba beférkőzött Taurián földönkívüliekkel, meghiúsítsák azok kolonizációs tervét és mindenekfelett, az azzal kapcsolatban álló „Szurokzápor” projektet … ami nem sok jót sejtet. Röviden: mentsd meg a ’90-es éveket, ahogy ismerjük!
A játék alternatív történelme ugyanis magát (bölcsen) 1960-1990 között szavatolja. Tehát nem itt fogunk keresztes lovagokkal űrlényekre vadászni (bár …). Szeretem, ha egy játéknak van egy fókusza, s ahhoz tartja magát. A dosszié tartalmaz rövid leírást a Fakultásról, a vele szemben álló Tauriánok Szovjetuniójáról, s egy sejtelmes harmadik félről … akik a saját wurstjukat sütögetik … na, vajon kik lesznek azok …
Én nem vettem még észre az itt leírt politikai környezettel kapcsolatban komolyabb elhajlásokat az általunk ismert történelemhez képest (jó, persze leszámítva az űrlények jelenlétét). Kíváncsi leszek, hogy ilyesmiről szól e majd a későbbi alapkönyv, vagy majdani műveletek. Szóval Hruscsov a bábvezető éppen és kelet gonosz, nyugat nagyon jó (kivétel ugye ott azok). Szóval olyan a hidegháborús mese, ahogy tanították.
De ez még tényleg csak bevezetés, még sok minden kiderülhet. Lesz még itt Metal Gear Szurok … Mindez egyébként nagyon igényesen van összerendezve a dosszié közepén, bár nekem kicsit sűrű volt hirtelen. Főleg a Taurián dolgokról tudtam meg hirtelen annyit és úgy a játékosoknak szánt részből, amit tök szívesen felderítettem, kinyomoztam volna én játékosként vagy nem tudom. Látszik, hogy a szerzőnek sok minden van a tarsolyában és szeretné át is adni azt. Ez pozitív.
Én például kíváncsibb lettem volna hirtelen, hogy miként lesz valaki G.R.A.B. ügynök … arra van utalás a példakaraktereknél és persze a szervezet leírásában is, hogy mindegyiknek van egy fedőhivatása, meg hogy az említett előre kidolgozottakat nemrég képezték ki meg össze egy névtelen szigeten (pedig máshol azt írja, hogy sokszor nem ismerik egymást és magányos életük van), de engem a motivációjuk is érdekelt volna, mert például találunk közöttük huszon- és ötvenes éveiben járót is. Azért az nem mindegy, hogy az ember tudja e hogy alien legeli a búzát… vagy nem tudom.
De igazságtalan vagyok, mert a dosszié írja is, hogy ő itt még nem foglalkozik a karakteralkotás részleteivel, mert ez majd az alapkönyv feladata lesz. Jogos, pofa sutba. Különben is van sörétes a játékban. Most panaszkodjak? Térjünk át a rendszerre, ami a kiadvány elején foglal helyet: 3-5 db 6 oldalú dobótestet alkalmaz a rendszer és hasonlóan a világleíráshoz 2-3 letisztult és jól felépített oldal után beőrül a szöveg.
Az alap dobást csodálatosan, példamutatóan illusztrálja példákkal, majd elkezdődik a Töredékpróbák fejezet az egyik oldalon és buzgón bólogatok olvasva, hogy itt mesélői tapasztalat rejlik eme leírt szavak mögött … aztán pár oldalig nem értem amiről szó van. A jól vizualizált példák hatására visszatér az értelmem és fókuszban maradok, a Harcrendszert némi rutinnal meg is értem. Majd belefutok egy piros dobozba, amin áthúzott hármas van és a szavakat sem fogom.
Tudom, hogy itt nincs mód és lehetőség a kifejtésre, de remélem az alapkönyvig ezek kicsit letisztulnak majd még. Biztos ez is olyan, amit gyakorlatban kipróbálva én szégyellem magamat, hogy nem fogtam fel, de addig butának érzem magamat. Izgalmas részhez lapozunk, mikor az egymással szembenálló oldalak paranormális képességei kerülnek szóba. Én tökéletesen megértem, hogy ez pont olyan nyalánkság, amiért valaki önmagában megvenné az alapkönyvet, hogy milyen hidegháborús szovjet varázslatok léteznek és imperialista ellenbűbájok. Láttam én a Kecskebűvölőket!
Itt egy újabb kritikai észrevételem akad: hogy a főnevek szurokzáporként hullanak ránk és temetnek be, mert egy olyan fejezetnél, ahol ugye tényanyag nincsen megismerjük, hogy itt „perceptorok” harcolnak majd „sverkekkel”, akiknek van „axonja”, míg előbbinek nincs és ha sokan vannak az már … az már egy „fürt”. Kegyelem kíváncsi fejemnek, aki majd operátor lesz (valószínűleg) és az ilyen, ehhez hasonló információs ARJ fájlokat komoly arccal kell élet-hal urai titkos ügynökökkel közölni. Tudom, legyek funky …
Elhaladva kedvenc illusztrációm mellett (majd bemásolom ne legyen félreértés). Lassan véget ér a Kezdődosszié publikus része, ami olyan átélhető a szerző előadásában, hogy szinte látom, ahogy próbálják kicsavarni a mikrofont a kezéből, miközben még szovjet holdbázisokról beszélne és rengeteg jó ötlete valamelyikéről. Amúgy ma hallottam, hogy az első nőt (is) a szovjetek (~tauriánok) küldték az űrbe. S ez tök nagy dolog volt a kor asszonyai körében, sokan vágják is.
Mivel a Kezdődosszié játékos-publikus része itt ér véget innentől ***Heavy SPOILERS***, aki nem marad annak elég azt tudni, hogy nagyon érdemes odafigyelni erre a játékra, a szerzőjére, meg a kiadójára, kickstarterére meg mindenre ami vele kapcsolatos … szerintem. A játékkal egyébként a szerzője turnézik a különböző rendezvényeken, ahol egy még nem publikus kalandot is mesél, úgyhogy mindenkinek javaslom, hogy szorítsa sarokba egy játék erejéig.
Itt ebben a csodában következik az első Szurokzápor művelet Ingrid címmel. Papíron 2-3 óra alatt lejátszható, – mesélhető villámküldetés finn karaktereknek. Én sok Kaurismäki filmmel a hátam mögött feketeöves skandináv műélvező vagyok, de azért belátom, hogy nem a legjellegzetesebb választás kezdésnek. Szóval értékelem zord egzotikumát. 1961-ben járunk, mikor a G.R.A.B. összeköttetései révén felfedez egy ideje megfigyelt taurián keltető(?) közelében egy anomáliát a vízben, mely terjedni kezd. Az erre válaszul érkező szovjet flotta egyik hajója (Ingrid) és az őt kísérő tengeralattjáró elszakad a bolytól majd egymástól is, utóbbit ugyan visszaszerzik a Red Alertes rosszfiúk, de előbbi Finnország semleges partjaira sodródik és fennakad az 50 000 sziget egyikén.
Ekkor érkezik a (kreatív) aktiváló jelzése a játékosoknak egy korabeli Önök Kérték műsor keretében, hogy hová menjenek eligazításra. Az említett „handoutok” (~van erre magyar szavunk?) miatt szerintem ez a bemesélés nagyon hangulatos lehet és az egész atmoszférája is annak, hogy egy megfeneklett tengerjárót kell/lehet felfedezni F(inn)-akták stílusban. A művelet szerkesztése és felépítése ismét olaszos cuppantásokat váltott ki belőlem, aztán kicsit belevesztem a térkép és a leírás között, hogy pontosan mi merre hány méter is a hajón, a hídon már azt hittem értem a felépítést, aztán megint volt egy rajtaütés, mire rájöttem, hogy a korábban elolvasott példakarakterek közül a kedvencem csak egy opcionális csereszereplő (~választható NJK, ha hullik a forgács). Na nem baj, mert így legalább kidolgozottabb karakter volt és többet tudtam meg róla.
Szóval a fiatal könnyűbúvár srác vagy az idős laboros nénire (meg persze a másik ötre) békanacis szipókáig felfegyverzett Szpecnaz kommandósok várnak sok helyen opcionálisan csapdát állítva. Aha, hát ezt nem veszem fix egyesre. Mondjuk lehet csak a Frei-dossziék meg Nemere könyvek miatt gondolom őket durvábbnak mint, a szerző, de szerintem a Fakultás itt elvérzik könnyen. Sörétes ide vagy oda. Mondjuk közben pumpál mentálisan a naranscssárga saláta a hajó mélyén, ami emlékeket cserél a karakterekben és ellenségeikben, meg az afterpartysként tébláboló eredeti matrózokban. Ahol annyi robbanóanyag van, hogy Helsinkiig visszarepítheti őket kb.
Amit nagyon értettem a műveletből, hogy ezt a szerző sokszor átgondolta, elképzelte, a szagokat, a színeket, kutatott vele kapcsolatban és dolgozott vele rendesen. Elején, közben és végén is sok mesélői tanáccsal bódít, ami között vannak meredekek is, de mivel illik a korábban már látott ars poeticájához, ezért pozitív, mert következetes. Nagyon élvezetes volt olvasni, tetszett a filmszerű lezárás és a belső borító továbbvezető, a helyi sejtet újra akcióba hívó utolsó szólama, immáron a mérnők úrral.
Elemelkedve a kéjfedélzet képzeletbeli magasságától ismét csak megerősíteni tudom, hogy ez így nem semmi, hanem ez így valami és mostantól ennyi lesz az annyi, ha engem kérdeznének. 90%-ban jó olvasni elejétől a végéig, s az ígéret, ami a lapjai között van olyan értékes, hogy én már csak attól félek, hogy megvalósul. Nagyon várom az alapkönyvet, újabb műveletek, kiegészítőket és egyebeket. Éljenek a hatvanas évek, a szabad szerelem, s kívánom, hogy sokan kipróbáljak ezt a játékot. Meg, hogy vegyék majd ha megint lesz mit.
