Anteryn kapui ugyan becsukódnak mögöttünk és magukra hagyjuk különös lakóit (egy időre biztosan), de a szintlépések mellett és a zsákmány mustrálása közben érdemes alkalmat keríteni arra is, hogy az élményeket megosszuk egymással, kit merre és hogyan fogadtak az egykori erv királyság koronavárosában, mit hallott és tudott meg, merre folytatta útját és úgy általában milyen élményei voltak.
A visszajelzések nekünk is sokat segítenek abban, hogy legközelebb még jobb, nektek (ugyanígy vagy még jobban) tetsző rendezvény lehessen a soron következő Krónikák egyalkalmas. A kalandmodul szerdán kerül ki a honlapra. Legközelebb pedig a Regélő Főnixen találkozhatunk, ami egyszerre zárja le idei évünket és nyitja meg a következő esztendőt. Reméljük azon vagy az aztán következőkön (Kardok Ünnepe, Fanfár a Hősökért, Sárkánymonda, Hullámkirály és persze a Vándorkrónikák Nyári táborunk) ismét minél többetekkel találkozhatunk.
Addig is jó kalandokat, kellemes ünnepeket és sikerekben gazdag új esztendőt kívánunk!
Sziasztok!
A hagyományhoz hűen, ismét mesélőként vettem részt a Kalandorkrónikákon, és legnagyobb örömömre, sok év után ismét a Lámpáshordozók csapatával tölthettem a napot. Bár nem teljesen egyezik a stílusunk, de most is nagyon jól éreztük magunkat, remek szerepjátékos élményeket adtak. És pizzát. Meg kávét. Köszönöm, Uraim!
Szerencsére a modul rengeteg lehetőséget biztosított a kalandozásra. Első olvasásra nem állt össze a fejemben, de a felszín feletti részek kifejezetten tetszettek. Aztán egy délután nekiálltunk boncolgatni Amunddal, MH-val és Baluval. Veszekedtünk pár órát, és amikor megérkezett a végleges verzió, szerettem volna felgyorsítani az időt szombatig, mert bár a dungeon még mindig nem volt a szívem csücske, de más megvilágításba került.
Nagyon megkedveltem Anterynt, remélem egyszer még visszatérhetünk ide mindannyian.
Hamarosan találkozunk Debrecenben
A’frad
Líthas!
Hiányzott a rendezvény-reggeli közös autóút a srácokkal, furcsa is, hogy ezt most nem kell megköszönjem. Ez persze semmit nem vesz el a szombatom fényéből, meg azért volt más is, ami okozott örömöt, szóval köszönöm a nálam megszálló vendégeknek, hogy az itt tartózkodásuk jó hangulatban telt. Remélem, hogy nekik se volt sokkal rosszabb, mint nekem.
Minél többet vagyok a 10 Minutes-ben, annál jobban szeretem, most a személyzettel kapcsolatban is teljesen meg vagyok elégedve. Alacsony létszámú csapatommal, ahonnan KM-ként ugrott ki az utolsó pillanatban két ember elég könnyen találtunk számunkra ideális helyet is, kávét is, ebédet is, a kalandot meg keresni sem kellett [ideadták – a ford.], szóval jó volt a körítés.
Volt alkalmam emberekkel beszélni arról, hogy a modulnak szerintem már a címe is nagyon ötletes. Mindenképpen javaslom klubokba, otthoni játékokba, egy nagyon romantikus kalandban lehet része annak, aki játékra adja a fejét, utána pedig az olvasását is javaslom, mert mindamellett, hogy jó, jól is van megírva.
Úgy éreztem, van is rajtam nyomás, hogy a tinédzser hősrajongó karakterekből álló Nomen Mortem csapatnak ezt át is tudjam adni. Sajnos az időbe nem fértünk bele, a végén annyira magával ragadott a játék, hogy elfelejtettem a gyorsan múló percekkel foglalkozni. Ezúton is sajnálom. Egyúttal köszönöm szépen a csapatnak a nagyszerű játékot, egy pillanatra sem felejtették el sem a koncepciót, sem azt, hogy első szintűek.
Köszönöm a szervezőknek a szervezést, a modulírónak a modulírást, közösen koccintóknak a közösen koccintást. Akivel ez utóbbi, vagy akár egy kellemes beszélgetés kimaradt, remélem mihamarabb pótoljuk. Igazából ahogy A’frad is mondta, találkozunk Debrecenben. Addig is minden jót mindenkinek!
Hello Mindenkit!
Nagy változás előtt állok így elmondhatom, hogy a következő időszakban ez volt az utolsó rendezvényem 🙂 Ennek megfelelően kellőképpen is is toltam mindent ami történt. Szokás szerint egy hajnali utazással indult a napunk, ahol Antessa, Eniel és An4rkhy voltak az utitársam (egyébként utólag is nagyon köszönöm, hogy ébrentartottak és hazafelé hatalmas vitába keveredtünk a Warhammer 40K neves személyein 🙂 ).
A csapatom a KFT egy példásan felkészült és példásan szerepjáték központú csapatot alakított amit mindenkinek csak mutogatni tudok, hogy ez így kell csinálni. Nagyon jó dinamikával és nagyon jó képességekkel vették első rendezvény kihívásukat és nagyon örültem, hogy maguk közé vettek ebben az utazásban. Nem tudnék senki név szerint kiemelni mert egyszerűen olyanok voltak mint akire minden KM vágyik: csapat!
A történetet talán az utóbbi évek legjobb egynapos kalandjának tartom amit olvasni, tanulni és lemesélni is egy egyedi élmény volt. Bevallom őszintén rég volt ennyire teljesség élményem és mi sem bizonyítja jobban, hogy tényleg ez jó dolgot kaptunk kézhez minthogy minden asztalnál majdnem minden csapat egy órával tovább tevékenykedett. 🙂
Köszönöm szépen a lehetőséget, hogy mesélhettem! Nagyon emlékezetes marad ez az esemény és remélem minél hamarabb újra találkozunk! Addig is mindenkinek jó játékot és kellemes ünnepeket 🙂
Haliii,
Kezdésnek a hangulatkeltőket szeretném megemlíteni, szerintem fantasztikus ötlet volt nem csak informatív de intaraktív is remélem a készítők is elégedettek vele mert rengeteg munka lehetett benne!
A helyszínnel szokás szerint én megvoltam elégedve mind az étel s mind a hang alapján, néha néha hiányzik az afri café de inkább csak a decor és az emlékek miatt. 😀
Pár mesélő sajnos lebetegedett így a Nomen Mortem 4 fős csapata sajnos kétfőre fogyott. Sajnálom hogy nem tudtunk együtt játszani, de hatalmas élmény volt Lui mesélése! Bármilyen csapatnak szívesen ajánlánam nem csak a történethűség de a fantasztikus NJK-k kijátszása miatt is. A helyszínek és lakói élők és lélegzők voltak, ami teljesen lekötötte a figyelmemet és segített karakterben maradni. Az edgy tini team Gladiátor és Arel pap duója valahogy túlélte az ellenfelek hadát, pedig azért dolgoztunk rajta, hogy valami véletlenül megegyen xd.
A kaland 1. szintje egy kicsit fentartásokkal índított el de teljesen pozitív élményt adott. Visszaadta kezdőjátékosi énem csodálkozásait a világban és teljesen otthonos, meleg hangulatba repített ami egyszerre volt a modul barátiassága és a csapatom s mesélőm energiája. A történet szerintem többféle játékmódot is támogat, lehet itt összevissza mászkálni vagy célírányosan modul után menni. A szerepjátékot teljesen támogatta és remekül éreztem magam. Sajnos nem tudtuk befejezni, de a történet esszenciája és főbb szálait azért megtaláltuk és meg is tudtunk küzdeni mind morális mint reális ellenfelekkel. Spoiler mentesen minden küldit és njk imádtam! Olvasván a modult muszály kiemeljem a rajzokat mert haláliak! 😀
Összeségben csak hálás tudok lenni, hogy részese lehettem a rendezvénynek!
Üdv!
Nekem ez a találkozó egyfajta mérföldkőnek is tekinthető, mert a VIII. Kalandorkrónikák volt az első szerepjáték találkozó, amin részt vettem, így egyfajta „hogy szalad az idő” típusú felismeréssel mentem el az immáron XXVIII. Kalandorkrónikák találkozóra. (Bár a kettő között nem tudtam minden alkalommal ott lenni, de azért a többségén igen, a Keleti Legendák időszakától pedig már stabilan a Slayers csapat tagjaként.) Ezúttal is megérte, és köszönöm a szervezőknek, hogy évről-évre van erre lehetőség.
A kaland tetszett, és Stammheim mesélése is remek volt. Bár a találkozóra való készülés során némileg aggódtam az 1. szint miatt, mert 9 MP-ból nagy csodát nem lehet tenni, és az ismert és gyakran használt varázslatok hiányában tartottam tőle, hogy elég haszontalan leszek az ortodox Darton-papommal, de végül mindent meg tudtunk oldani így is, nagyrészt szerepjátékkal. Emiatt nem zavart, hogy mágia terén csak az áldás, szent fény és csapás „szentháromságában” mozogtam a kaland során. Sajnos a kaland végét már nem tudtuk lejátszani, de ezért abszolút kárpótol az, hogy előtte jól elbeszélgettünk különféle NJK-kkal és a városmegismerős, felfedezős, nyomozós rész nagyon jól sikerült, különösen hála ezért Stami hangulatos NJK-megszemélyesítéseiért. Kíváncsian várom a folytatást, és remélem, hogy lesz lehetőségünk a közös felmenők által összekötött elftársak csapatát tovább hoznunk egyre magasabb szinteken a továbbiakban.
Tisztelettel: Lord Nova
Helló!
Pont egy hét telt el a rendezvény óta. Az volt a tervem, hogy a modul elolvasása után írok csak ide. Ez idő hiányában nem sikerült. A versenyről röviden. A helyszín így sokadik alkalommal már megszokottá vált, a személyzet pedig végre kedves és segítőkész volt. Pont mint egy vendéglátós. A modultól eleinte féltem, első szint kevés mana, képzettség miegymás. Szerencsére pozitívan csalódtam, a játék után határozott véleményem, hogy remekül játszható a nem éppen szokványos csapatokkal is. A miénk ilyen volt. A mesélőről: A játéknap előtt nem sokkal tudtuk meg hogy mesélőnk John J. Sherwood lesz. Ennek tudatában még jobban szerettünk volna játszani, hiszen mégis csak egy neves író tiszteli meg csapatunkat a jelenlétével. Szerencsére hamar egymásra hangolódtunk és így egy remek napot tölthettünk együtt, volt minden kockacsörgés, kötetlen játék, és persze pár poénos pillanat is. Szerintem mindenki elégedetten ált fel az asztaltól. Azt hiszem ez a legfontosabb ezeken a rendezvényeken. Várom a következő találkozót, addig is minden jót kívánok így év végére minden kalandozótársamnak.
Üdv: Flagellum Dei, az In Vino Veritas csapatából
Hello
Ez volt az első KalandorKrónikák amin résztvettem. Az út kellemes volt a korai indullás elelnére, a helyszinhez pedig nem kellett sokat sétálni. A helyszin kellemes volt kényelmes, amit megemlíthetek hogy megjelenők száma miatt igen úgy éreztem néha négy játékot játszok egyszerre. A csapat akinek mesélhetetm igazi szinfolt volt, minden játékos saját játékával festette a képet amihez a modul szolgált vászonul. Az első szint érdekes kihívást hozott melyen sokat segített a modul sokágú fonalvezetése. Hihetetlenűl jó élmény volt és remélem visszatérhetek jövőre is.
Üdv An4rkhy