XV. Hősök Napja – Hangulatkeltő és Csapatkereső

Kedves táborozni vágyók, elkészült a hangulatkeltő a XV. Hősök Napja kalandjához. Amennyiben meghozza a kedvet, úgy ezen bejegyzés alatt lehetőségetek van csapat és kalandozó társakat is keresni. A rendezvényre 3-5 fős csapatokat várunk ezt ne feledjétek. A csapatokkal kapcsolatban azt kérjük, hogy az olyan felállásokat mint a Kosfejes követői vagy Orwellánus szekta ez esetben hanyagoljátok.

Október 1.-ig várjuk a szokásos módon a csütörtök illetve a pénteki napokra azon mesélők beharangozóit akik szeretnék egy történetüket megosztani a nagyérdeművel.

Nemsokára kikerül a jelentkezési rendszer is amin jelezni tudja minden csapat a részvételi szándékát.

Jó olvasgatást

A Pillangó

A kis hajón nem szolgáltak sokan. Alig több mint egy tucatnyi matróz kellett, hogy biztonságosan közlekedjen a nyílt a tengereken. Az egy árbocos ladik, ami a Pillangó névre hallgatott hű volt nevéhez. Olyan könnyen szelte a habokat, mint ahogy egy pillangó szál a tavaszi szélben. A kapitány fiatal ambiciózus férfi, szőke hajtincseibe zászló módjára kapott bele a tenger fuvallata.

Sosem kockáztatott túl nagyot és mindig becsülettel elvégezte a munkát. Apróbb, de értékesebb szállítmányokat vállalt, személyi fuvarokat, amihez megfelelő kényelemmel ellátott kabint alakított ki közvetlen a kapitányi kabin alatt. A Pillangó gyors volt és legénysége harcedzett, így nem tartottak kalózoktól és a kapitány úgy ismerte a Kráni- és a Lasmosi öböl közti vizeket – amit a helyiek a Tyssoni öbölnek neveznek – mint a saját tenyerét. Ezért is fogadta a maroknyi kalandozó kérését kétkedve, akik jó pénzt ajánlottak neki, hogy eljuttassa őket Tolladan szigetére. Mondta is nekik, hogy azon a szigeten nincs semmi csak egy dühös vulkán és néhány vadember, igazán kevés ott a látni való és még kevesebb az érték. Alaposan mérlegelte a lehetőségeket, de a felajánlott fényes aranyak arra sarkalták, hogy nincs miért aggódnia, ez is csak egy utas szállítás lesz, könnyű munka, szép summa pont olyan, amit a Pillangó vállalni szokott.

Ebben pedig nem is tévedett a fiatal kapitány, aki hálát adott az isteneknek, és legfőképp Antohnak a Hullámok Úrnőjének, hogy nyugodt útjuk volt, pont annyi szellő volt, hogy meghajtsa a kis hajót és még az iránya is tökéletesen segítette útjukat, a legénységnek szinte semmi dolga nem akadt vele. Aztán olyan hirtelen romlottak el a dolgok, amire nem volt és nem is lehetett felkészülve, pedig már alig néhány órára voltak a Tolladan partjaitól, látni lehetett a vulkán apró füstpamacsait, amit lustán eregetett álmában. Alig néhány perc leforgása alatt borult be az ég és csaptak fel a hullámok, a tenger vize elsötétedett, ahogy a fodrok minden alkalommal magasabbra és magasabbra csaptak. A kapitány parancsot adott, hogy rendezzék a vitorlákat, de késő volt a szél belekapott és rongyosra szaggatta, hangos fülsértő hangon hasadt végig és csapott ostorszerűen a levegőbe. A hullámok átcsaptak a korláton és egy óvatlan emberét le is sodorta a víz, hogy testét örökre elnyeljék a habok, lelkének sorsa végleg Antoh kezébe került. A fiatal kapitány tudta, hogy csak a szerencsének köszönhetik, ha néhány magával élve ússzák meg ezt a kalandot. Vitte a rutin és a begyakorolt mozdulatok, kiosztotta a legszükségesebb parancsokat, hogy megtegyék azt a néhány óvintézkedést, ami egy picit is javíthatja az esélyeiket a tomboló orkánnal szemben. Ő maga is kikötötte magát az árbochoz egy hosszabb kötéllel, úgy hogy nehogy lesodorják a hullámok a fedélzetről. Mellette csapkodva járta végső táncát a több részre szakadt, hasznavehetetlen vitorla, amit valaki elhasított. Elsőre nem is jutott el a tudatáig a felismerés, majd túl késő volt, a kalandozók épphogy felértek a fedélzetre és látszott rajtuk, hogy valakivel küzdöttek a hajó gyomrában mikor valami hatalmasat rántott a Pillangón és az az oldalára dőlt.

Az utolsó pillanatban sikerült egy apró kortynyi levegőt venni mielőtt a hajó fölébük borult volna, hogy magával húzzon mindenkit a hullámsírba. A kapitány próbálta kioldani a csomót a zúgó áramlatokban, de akkor éles fájdalmat érzett a hátában és tudta, hogy vége. Mielőtt teljesen elnyelték volna a vörösesen sejlő habok, még egy pikkelyes testet vettek ki a szemei a sötétlő vízben, ahogy a sziget irányába hajtja magát izmos farkával.