Aki kalandot ír (1.rész) – Mielőtt belevágnál

Összeállt egy csapat és már mindenki megalkotta a karaktereit. Nincs mese, pedig hétvégén valamivel eléjük kell állni. Ketyeg az óra, pedig két ZH között nem lehet egy országos verseny kalandmodulját megszülni … egyszerűen nem lehet. Egy hét van még a modulíró pályázat lejárásáig és még mindig nem ütöttem le egy karaktert sem. Azoknak szeretnék segíteni elsősorban szubjektív cikkemmel akik hasonló helyzetben találják magukat mint amiket fentebb megfogalmaztam.

Mikor túl vagyunk az első és második döbbeneten is, hogy mi leszünk a Kalandmester komoly/komor felelősség, hogy tulajdonképpen mit is fogunk mesélni. Első nekifutásra ott van az improvizáció (legjobb) vagy a hivatalos kalandmodulok (legkézenfekvőbb) lehetősége. Azonban eljön az idő, hogy a játékosok igényei kilökik az első lehetőséget és az előre megírt anyagok nem tartogatnak többé kihívást, meglepetést.

Először is: „Ne ess pánikba!”. Másodszor: „Mély levegő … ugrás!”. Nálam bölcsebb emberek tanácsai. Kétszámjegyű kalandot írtam már és több, más agyából kiugrott fantazmagóriát meséltem már le, többször is ugyanazt akár. Találkoztam jó, rossz és rosszabb darabokkal, de írtam is ugyanilyeneket. Ez olyan mint az írás: az eredmény csak az édesanyádnak és a kedvesednek fog tetszeni. Ezzel együtt kell tudni élni.

Apavetően nem létezik olyasmi, hogy kalandmodul. Nyugodtan keresd ki, de a szó sem valódi. Ha már olyasmit írunk ami nincs is menjünk tovább és jelentsük ki, hogy csak külön „kaland” és külön „modul” képzelhető el. Ami talán a legközelebb áll az elvont fogalomhoz a Jó széllel toroni partra című kalandmodul, ami regény formában is olvasható.

Én magam legközelebb hozzá a Kalmárvirtus című írásommal voltam. Nem is az a cél, hogy etalont alkossunk, hanem, hogy a játékosainkat (esetleg mesélőtársainkat) szórakoztassuk. Ezt nem szabad elfelejtenünk, aki így tesz, az rossz ösvényeken jár. Tudom, én is gyakran eltértem ettől az útiránytól és meg is lett az eredménye. Más kérdés, hogy azokat a „tévedéseimet” is büszkén felvállalom és elkövetném ma is.

El kell döntetünk, hogy mit akarunk írni inkább. A „kaland” egy olyan interaktív történet, amit a játékosok végigjárhatnak, megismerhetik a szereplőiket mélyebben és egy élménnyel lehetnek gazdagabbak általa. A „modul” egy olyan virtuális játszótér, ami statisztikailag és logisztikailag ki van dolgozva a játékosok számára, hogy szabadon tevékenykedhessenek a határain belül.

Egy jó kalandmodul mindkét aspektusból tartalmaz közel azonos arányban. Ha elbillen egyik vagy másik felé, akkor általában számíthat az éles kritikákra az író. Ha sokkal inkább kaland, mint bármi más (ilyen volt például a Fekete mély vízen) akkor a játékosok könnyen elvesznek a részletekben, nem tudják kifejezni a karakterüket kellőképpen a játékban és hogyha rendezvényről van szó, akkor szinte biztos, hogy a feléig sem jutnak el a nagybetűs TÖRTÉNETNEK.

Hogyha a modul oldala domborodik ki, akkor az egy száraz, sivárabb játék lesz, sokkal inkább egy szabálykiegészítőnek hat a kész írás. A szembejövő karakterek személyisége másodlagos és inkább csak statisztikák formájában népesítik be a világot, valóra váltva a (szerintem) legrosszabb szerepjátékos sztereotípiákat. Nem nehéz eldönteni, hogy én melyik típusú kalandmodult preferálom a fentiek tükrében.

Visszatérve a Kalmárvirtushoz, azt az egynapos versenyre írt kalandmodult az utóélete avatta igazán fontossá. A legtöbb csapat már ott befejezte a játékot, lehetett érdemben pontozni és értékelni őket, akik viszont mégsem értek a végére, szívesen folytatták mesélőjükkel otthoni játékok során. Hallottam olyat is akkori mesélőtársamtől, hogy egy folyamatban lévő életút kampányba importálta a kaland helyszínét, mert érdemesnek találta rá.

Hogyha eldöntöttük, hogy mit is szeretnénk írni a fentiek tükrében akkor érdemes a M.A.G.U.S. preferenciáiról is beszélnünk. Ez a világ és rendszer elsősorban az epizodikus, alkalmi játékokat támogatja. Nem érdemes epikus hosszúságú történetekben gondolkodni, parasztfiúból királlyá váló hősökben reménykedni. Az ihlet szép dolog, de túl sok jó ötletet láttam már elvérezni, miután keresztülverték őket a világ, majd a rendszer behatárolta kereteken.

A világa egy olyan hely, ahol alkalmi munkára felhajtók gyűjtik össze a megbízhatóbb kalandozókat. A rendszer olyan, hogy egy jó dobással a szintekkel feletted lévő karaktert is megölheted. Elég csak a példának felhozott Jó széllel kalandot és regényt alapul venni, rögtön érezhető, hogy itt Frodó soha nem jutna el a Végzet Hegyére.

Persze, lehet mindezeket nem figyelembe venni és esetleg az otthoni kialakított szabályokat és világképet erőltetni a saját kalandunkban, de ekkor számolni kell a (jogos) ellenvéleményekkel. Azokéval, akik mást olvastak ki a szabálykönyvekből és (urambocsá) több kapcsolódó fantasy irodalmat tettek magukévá az eltelt évek alatt.

Hiszek abban, hogy érdemes a jó ötletek mellett kitartani a végsőkig. „Az igaz ember kitart.” De nem szabad sok támadási felületet hagyni. Érdemes elolvasni minden hozzáférhető anyagot, megismerni a korábbi hivatalos/félhivatalos/rajongói írásokat egy témában, hogy ha arra kerül a sor érvelhess a játékban és/vagy a kalandmodul folyamán.

Persze, ennek is ott van a másik véglete. Amikor az ember sikeresen ellavírozik a 3-4 egymásnak gyökeresen ellentmondó forrás között és úgy érzi ezért elismerés járna, de elfelejti a legfontosabbat: a játékosok és mesélők szórakoztatását. Nem tudom eléggé kihangsúlyozni, hogy ennek mindig megvan a böjtje. Azt mondom: ha tudsz jobb megoldást a leírtakra a problémád megoldására akkor használd azt és tarts ki mellet.

Remélem sikerült így első nekifutásra többeket elriasztanom a mazochista pszichoanalízis ezen formájától, mint a kalandmodulírás. Ha esetleg mégsem, akkor szeretettel invitálnék mindenkit a folytatás elolvasására ahol az ihletről és annak megvalósításáról ejtünk szót … illetve végre gyakorlatiasabb témákra térünk át a hangulatkeltés, a háttér és az előzmények megírásával. „Házi feladat” a Váratlan vendég elolvasása és lemesélése ha van mód rá. Kitartást.