Fogadjátok szeretettel a XVIII. Vándorkrónikák első hangulatkeltőjét!
Kívánjuk, hogy hozza meg a kedveteket újabb kalandokba vetni magatokat!
Köszönjük az illusztrációt B. Blanchnak.
***
– Siess hát, Sápadt! Minden szívdobbanásnyi késlekedéssel közelebb kerül a nyakunkhoz a hóhérbárd! Te is tudod, mit művelnek itt az emberrel, ha csak a gyanúja is felmerül, hogy általuk sötétnek tartott hatalmakkal paktál! – Sziszegte a nő, egészen közel hajolva az előtte térdeplő, és egy földön fekvő alak felé görnyedő beesett arcú férfihoz.
– Igen Úrnő. Mindent megteszek, amit tudok. – Sóhajtotta Sápadt, majd egy határozott mozdulattal befejezte a bélyeget, amit a z előtte fekvő hátára festett. Ezután egy gyertyát húzott elő köpenye alól és lángot lobbantott a kanócra.
Ahogy a gyertya fellobbant, egy pillanatra megriadt, mikor valamit villanni látott a sötétben, de gyorsan rájött, csak halott szemgödörben ülő üveges szemek villantak felé. Tudta, igyekvést igért, de nem kapkodhat. A test acélos, és ellenálló, ugyanakkor üres és unalmas. A lélek viszont más. Apró és sérülékeny, ezért félős, szinte szégyenlős. Viszont végtelenül rugalmas és olyan kápráztatóan színes. Elkezdte hát halk litániáját, így csalogatta ide a lelket a fátylon túlról. Sokat kellett szólongatnia, ahogy a gyertya lángján túli sötétségbe meredt, egy pillanatra már elvesztette a reményt, amikor a legapróbb szikrát látta felvillanni a távolban. Óvatosan felé intett hát a gyertyával, nem túl gyorsan, nehogy elijessze ezt a csodás lényt. Ebben a percben ő volt a szirén, a gyertya a világítótorony és a lélek az útját vesztett tengerész. Hogy a test gyilkos sziklazátony, vagy csendes öböl lesz, még nem tudta maga sem.
Ahogy a lélek szégyenlősen közelebb libbent, elkezdték óvatos táncukat a megbélyegzett korpusz körül. A lélek lassan, óvatosan közeledett, villongva és és remegve a fénykör felé. Ahogy sápadt szeme kezdte teljesen befogadni táncpartnerét, rájött, hogy a lélek minden színét szurokfekete vonalak szövik át oly sűrűn, amit álmaiban sem tudott volna elképzelni. Hosszú idő óta először torka elszorult, és szívét jeges szorítás ragadta meg, de tudta, most nem állhat meg, mert az halálos következményekkel járna. Illedelmesen utat mutatott hát a léleknek leendő új porhüvelye felé, aki oly lendülettel és erőszakkal vette be a testet, hogy Sápadtnak elakadt a lélegzete. A test megmozdult, és vele együtt mozdult az úrnő is. Megragadta, és magához húzta, hogy ajkát az ajkára tapassza. Azonban az új ember szemvillanás alatt reagált, és megragadta arcát. A gyertya ellobbanó lángjánál még utolsót villant három írisze.