3 thoughts on “VI. Vándorkrónikák plakát és hangulatkeltő videó emlékeztető”

  • A Város… már látta szemei előtt.

    Látta magát, ahogy leszáll a zord, hernyószerű, kahrei fémszekér-tákolmányról, érezte az illatokat, a végtelenség zamatát, a Város levegője, a közeli tó illata, a kifőzdék, sütödék olcsó, olajos szaga felpezsdítette a vérét… no és kalandok ígérete.

    Különféle népek rótták az utcákat, északiak, déliek, helyiek, gorvikiak, mindenféle népség és fajzat, még egy fűzős syburri nő is ott tipegett, ami nem is baj, belőlük úgyse látott eleget.

    Erre várt… mióta is? Öt hete? Egész életében? Nem mintha nem lenne egy és ugyanaz ugyanaz… eddig csak vánszorgott erőtlenül, mint az őszi légy, csak a Város, legyen az Erion, Sigil, vagy egy kisváros egy tó mellett, szóval a Város ígérete tartotta a felszínen.

    Hangok, színek, zörejek… amott egy khál lovag magyarázza a köpcös, ferdeszemű fickónak, mennyire helytelen eltulajdonítani a hölgyek alsóneműjét, egy sarokkal arrébb egy nagyképű haonwelli nerton vív egy zord, tarini csatabárdos törpével… hisz mindketten megérezték a másikban a báránybőrbe bújt farkast; egy érme két oldala ők, de dönteni kell egyszer s mindenkorra, fej vagy írás. A kyrvérű varázsló csak lenéző pillantást vet az összegyűlt tömegre, míg a rongyos ruhájú bajvívó fanatikus elszántsággal pásztázza az összegyűlteket, hátha meglátja köztük családja tönkretevőit…

    Hihetetlen sokadalom, szín, illat és hangorgia…

    Lazíts, javasolja a segítőkész udvari ork, miközben karját nyújtja a tömeg által elsodort látogatónak. Lesz időd mindenre. Kalandokra, új kalandorok megismerésére, régiek üdvözlésére, amit csak akarsz. Nem kell idegeskedni. A végén már szinte rimánkodni fogsz szobád magányáért, ahova kalandok, űrcsaták, támadó homokférgek és lelketlen fejvadászok elől egy üveg itókával visszahúzódhatsz…

    Nem lehet, sajnos… allergiás vagyok az alkoholra!

    Az a karaktered, haver…

    Hogy?
    …

    Hogy?

    Mondom, alszol? Nagyon elbambultál.

    Ööö, csak elgondolkodtam.

    Persze. Hogy áll a kereskedelmi partnerminősítés?

    Partner… jaaaahogyaaaaz? Remekül! Már alig van hátra belőle! Még ma elküldöm! Hogyne, téged is becécézlek.

    …

    Távoli homály már csak a Város, de ahogy elhalnak a külső hangok, úgy erősödnek a Városéi. A homályos vonalak tisztulnak, míg ismét látszódnak a tornyok, a lovagok, a lókötők, a sokadalom, az igricek, a lantos bárdok, a zsonglőrök, érződik az olcsó sörök és a királyi borpincék illata, a sültek, kenyerek, gyümölcsök zamata a levegőben…

    Partnerminősítés? Bocs, fiúk-lányok! Nincs kp-m ilyen marhaságra! Várnak a kalandok!

    …és a látogató, örömében kurjongatva, ismét futva megindult a Város felé.

    (true story)

  • Bizony, szemelvények a „Mikor lesz már 11-e” c. tragédiából 🙂

Vélemény, hozzászólás?