Afrad: Kígyófészek (kicsit másképp)

Kalandmodul 5-7. szintű karakterek számára

Helyszín: Erion, Dzsad negyede

Időpont: P.sz. 3660.

Hangulatkeltő

• Tudod fiam, az egészséges emberben él a vágy az olyan gyengédség után, melyet csak egy nő nyújthat. Néha magam is érzem hiányát a simogató női kéznek. Benned is ott kell lennie valahol, ezért ma elviszlek valahová, hogy megtudd a szépség milyen kívánatos.
• De, nos, én nem hiszem… Nem tudom mit mondjak egy nőnek, mihez kezdjek vele, én ehhez nem értek. Miért kellene a női bájak után loholnom nekem is, miközben tehetném azt, amihez igazán értek?
• Azért fiam, mert az éjszaka nem arra való, hogy hajnalig csak a csillagokat bámuld egy csövön keresztül. Az éjszaka a bűnös élvezeteké, nem a tudományé. Amíg nem mész el végre a szépség papnőihez, addig kénytelen leszel éjjelente a hideg ágyadban hánykolódni, mert hogy a csillagokat bámulni nem fogod, azt garantálom!
• Azt hallottam egy énekmondótól, hogy a szépség kívánatos, de gyanakvást kelt, és rabul ejt. Minden férfi vágyik a szép nőre, de nem tudná magát mellette biztonságban érezni. A szépség és hűség mintha kizárná egymást. Én sokkal inkább hisznek a szépség és hamisság kapcsolatában. A szépség mintha arra született volna, hogy mindenki megszerezze, de senki se akarja megőrizni, mert reménytelen dolog.
• Így van! A szépség közkincs, és préda. Éppen ezért ne akarj szép asszonyt az oldaladra, ha megkaphatod pénzért is, de meg kell tapasztalnod végre, milyen egy szép asszony karjaiban, kiszolgálva lenni.
• Inkább kiszolgáltatottan nem? Hiszen a szépség rabul ejtheti a férfiembert. Nem egy szerencsétlent láttam már a Ghulámban, aki beleszeretett egy nőbe. Olyan volt, mint egy rabláncon tartott, éheztetett kutya. Ezt nem akarom. De ha csak egy éjszakáról van szó, és utána békében hagysz, hát legyen.
• Adj hálát Doldzsahnak, hogy nem kell eunuchnak adnom!

***

• Azt gondolod, hogy akit ismersz és szeretsz, az olyan is, mint amilyennek látod. Csak a csillagokat ismered, az emberi szívet nem, hogy mekkora keserűség és milyen gonoszság lakozhat benne.
• Könyörgöm Kiitsa, csak még egyszer ölelhesselek, adj még egy esélyt, hogy megmutassam, te is úgy szeretsz, mint én téged!
• Tévedsz, ha azt hiszed, meghódíthatsz és birtokolhatsz egy nőt. Mert nem fogsz és nem tartasz meg, nem birtokolsz és így nem veszítesz el, nem lelsz meg újra, nem remélsz és hidd el, így lesz a legjobb neked.
• Meg akarlak tartani, hozzád akarok tartozni. Utadat akarom állni, el ne mehess. Azt akarom, hogy erőtlen legyél, kiszolgáltatott, magatehetetlen, úgy mint én. Hogy csak én kelthesselek életre. Hogy mindig csak belőlem lélegezhess… De érzem, hamarosan elsorvadok, meghalok, akár az enyém vagy, akár nem. Igaza volt azoknak, akik mondták, a szépség veszedelmesebb minden átoknál.
• Való igaz, elsorvadsz, akár velem vagy, akár nem. Csak nézz a tükörbe! Amikor idejöttél fiatal voltál, most pedig… vénember. Menj, és halj meg valahol máshol!

***

• Mindig érdemes megnézni, hogyan érez és reagál valaki, ha veszteség éri. Van, aki már annak a gondolatába is szinte belebolondul, hogy veszítsen, vagy elveszítsen valakit. E mögött igen gyakran egy kezdeti sérülés van, valami korai nagy veszteség, esetében talán a húga halála. A rákövetkező veszteségek pedig azért töltik el indokolatlan rémülettel, félelemmel, mert elérik azt az eredeti nagy veszteséget, amivel szemben talán tehetetlen volt. Ha tudunk fejlődni a veszteségek viselésében, az az egész életünket döntően átalakítja. A fia még tapasztalatlan volt ezen a téren. Azt hiszem az a nő, akit halála óráiban szólongatott nem csak elrabolta, hanem addig szorongatta a markában a szívét, míg az dobogni mert.