Mágia

Beveztés

Dolgozatomban a mágiát és annak megjelenési formáit szeretném bemutatni és elemezni, különösképp a hazai fejlesztésű M.A.G.U.S.[1] világára koncentrálva. Úgy gondolom kiváló példát szolgáltat a világban valaha feltételezettnek tartott, vagy mai hiedelmekben is jelenlévő mágiaformák megjelenésére. Elemzésem komparatív jellegéből adódóan szükségesnek érzem, hogy először bemutassam a mágiát az ismert világunkban, majd külön a M.A.G.U.S.-ban, és végül együttesen vizsgáljam őket.
A mágia viselkedési formákból, és rituális technikákból áll össze, és ezek segítségével az egyén vagy a csoport befolyásolni képes természetfeletti erőket, az elérendő cél érdekében. Eredetileg ez a természetfeletti erő megelőzte a vallásosságot. Az egyének és csoportok, hamarabb rendelkeztek varázserővel, minthogy különféle isteneket tiszteljenek. Már az őstársadalmak korában, az animizmus megjelenése után valószínű, hogy feltűnt a mágia, mint a vallás előhírnöke.[2] Malinowski, Baloma című művében, a természeti népek mágiájával is foglalkozott. Ebben a kötetben írja, hogy a mágia művészete a gyakorlati célok elérésére irányul. Elmélet és elvek rendszere irányítja. A mágia három lényeges elemből tevődik össze:

1. Formula: a varázslás elvégzéséhez mindig elmondott vagy elénekelt szavak kellenek.
2. Rítus: mindig bizonyos szertartási cselekményeket kell végrehajtani.
3. A végrehajtó státusza: a szertartást mindig egy bizonyos, a tisztében elöljárónak számító személy végzi.[3]

A mágia eszközkészlete

Cselekmények, tárgyak, és szövegek lehetnek a mágia építőelemei, illetve ezeknek az elvégzési helyére, idejére, körülményeire vonatkozó instrukciók. Egy mágikus eljárás felépülhet ezek mindegyikéből is, de lehet hogy csak egyetlen elemet használ fel. Általában az egyszerűbb, egy szóból vagy gesztusból álló eljárások inkább általános, többféle cél érdekében létrehozott mágiák voltak, míg a sok eszközből álló szertartásos mágia inkább speciális, bonyolultabb cél érdekében lett létrehozva.[4] A M.A.G.U.S. világában ezek az elemek kiegészülnek még egyel, mégpedig a manával. A mana egy asztronéz eredetű szó, jelentése a hatalommal kapcsolatos (pl. természeti jelenségek feletti hatalom, vihar, mágikus, spirituális hatalom, stb.).[5] Ma már a különféle szerepjátékok nagy részében a mágikus hatalommal függ össze. Minél több manához tud hozzáférni egy adott karakter, annál több, vagy nagyobb mágikus eljárást képes elvégezni.
A nagy különbség világunk és a játékokban megjelenő mana, vagy varázserő között, az a számszerűsítés, hiszen világunkban a mágikus erőket nem lehet pontokra felosztani, és ez által ilyen erősen behatárolni. A határok elmosódása persze jelen van a M.A.G.U.S.-ban is olyan formán, hogy attól függetlenül, hogy egy varázshasználónak elfogyott az aktuális manapontja (vagy akár szándékosan kevesebb manát áldoz a varázslat létrehozására), képes létrehozni úgynevezett torz mágiát. A torz mágia megalkotásakor a varázshasználó karakter csak a varázslat vázát alkotja meg – de így is minimum a varázslat manapont igényének háromnegyedét el kell költenie –, és a maradék mana pedig a varázslat létrejöttekor kiszakad a manahálóból. Ennek eredménye lehetnek mindenféle mellékhatások, nem kiszámítható következmények.[6] A fent említett manaháló, a M.A.G.U.S.-ban az világot körülvevő energiaszövet, amelyből a varázshasználók különböző módokon nyerik ki a manát, melyet aztán eltárolnak magukban, vagy különféle mágikus eszközökben, hogy ez által varázsoljanak.[7] Tehát a M.A.G.U.S. világában megjelenő mágiahasználat legszembetűnőbb módon abban különbözik világunkétól, hogy sokkal inkább kvantitatív módszerekkel is meghatározható.

A mágia megjelenése világunkban és a M.A.G.U.S. világában

Szakrális mágia

A vallások lényege egy feltételezett magasabb természetfeletti hatalom, ez az alapvető különbség a vallásos és az egyszerű mágikus szertartások között. A vallásokban is ugyanúgy megjelenik a mágia eszközkészlete, csak ebben az esetben a természetfeletti hatalommal való kapcsolatot erősíti meg. Így hát a mágia személytelen erejével szemben a „vallási mágia” az egy személyes erő, ami a természetfeletti hatalomtól származik.[8] Ókori vallásokban gyakran találkozhatunk mágikus jelenségeket, azonban a nagy világvallásokban kevésbé, vagy egyáltalán nem. A kereszténységben a középkor népi vallásosságában a népi mágikus hiedelmek keverednek a kereszténységbe vetett hittel. De alapvetően nincsen például keresztény szakrális mágia. Mohamed is megtiltja a mágikus praktikákat, és a zsidóknál szintén tiltott (sátán, démonok stb. az eredete).
Világunkban és a M.A.G.U.S. világában is számos vallás előfordul. A világvallások elemei különböző módosult formákban megjelennek a M.A.G.U.S. világában is ugyanúgy, mint a különféle kultúrák. Nagy különbség még az isteni jelentések, és jelenések mibenléte. A M.A.G.U.S. sokkal inkább emlékeztet a görög mitológiából megismert isteni hatalomra. A hívőnek, vagy az ateistának, sem ugyanaz a jelentése, mint számunkra. A M.A.G.U.S. politeizmus jellemezte világában, még a monoteisták is hisznek más istenek létezésében is. A hitnek maga a jelentése más, mint ahogy megszokhattuk, mivel a természetfeletti létezése természetes. Egy ateista sem azért ateista, mert nem hisz az istenek létezésében, hanem azért, mert nem követi őket.
A szakrális mágia gyakorlata is merőben különböző (azzal kezdve, hogy itt nem csak megengedett, de kívánatos is). Eszközkészletét tekintve, mint fentebb már írtam, kiegészül a manával. A mana ilyetén való, szinte kézzelfogható létezése, azonban sok kérdést felvet. Hogy lehet az, hogy ha mindenki hozzáférhet a manához, aki megtanulja, akkor is a papok a M.A.G.U.S.-ban amennyiben istenük megtagadja tőlük, nem tudnak hozzájutni sehogy. Ezek szerint a többi varázshasználónak annyi hatalma lenne, mint az isteneknek, hiszen bármikor rendelkezhetnek a mana felett? Vagy a papok egyszerűen alacsonyabb rendű módon alkalmazzák a mágiát? Persze elvileg különbözik a szakrális és más mágiák, de ha ugyanabból a manahálóból származik a varázserő – márpedig így kell lennie, hiszen a manaháló állapota a papok varázshasználatára is kihat – akkor az isteneknek tulajdonképpen milyen többlet szerepe van a közvetítésen kívül? Hiszen ha egy ember nem a papi utat választja, ugyanúgy képes a mágiát használni. Érdekes viszont az is, hogy bár elvileg ugyanúgy képes rá, a mana ugyanonnan származik, csak a „kinyerése” – a papok esetében imádság – más procedúra, a varázslatok mégis nagyon különböznek egymástól, és a papi varázslatokat kizárólag papok képesek alkalmazni, ugyanúgy ahogy a boszorkánymágiát csak boszorkányok.
Azonban a papok külön varázslatokkal is rendelkeznek az alapvető papi mágiákon felül, attól függően, hogy melyik istennek a papjai. Ezeket a speciális varázslatokat nem képes senki más létrehozni rajtuk kívül. Ebből arra következtetek, hogy az imádság nem is feltétlenül a manapontok kinyeréséhez szükséges, ennek inkább csak egy közvetítő eszköze. Sokkal fontosabb, hogy ezáltal a pap megkapja a varázslatok kivitelezésének lényegét, speciális „formákat”, amikhez semmilyen más úton nem lehetne hozzájutni. Olyan ez, mintha a pogácsa sütésnél mindenki képes lenne megszerezni a nyers tésztát valamilyen módon, de bizonyos formákhoz a pogácsaszaggatót, csak kiválasztott emberek, valamiért cserébe kaphatnak meg. Igaz ez a többi varázshasználóra is, de hatalmas különbség, hogy míg a többiek kasztjukból kifolyólag specializálódnak a saját módjukon, és tanulják meg a varázslatok bizonyos tárházát, addig a papok az istenüktől kapják készen ezeket a formákat. Abban is jól látszik ez a különbség, hogy a paplovagok, a papokkal szemben, sokkal kevesebb varázslatot használhatnak. Elköteleződésük a hatalom felé ugyanis más aspektusokban is megnyilvánul, így a szakrális mágia helyett lovagi képzésüket helyezik előtérbe.
Az istenen múlik az elhívatás, és tőle származik a mágia, vagy végül is csak komoly tanulás eredménye? Bár teljesen világos, hogy tanulás nélkül nem lehet képes valaki a mágiahasználatra, mégis az isteneknek többnek kell lenniük közvetítőknél. Érdekes kérdés szerintem, hogy ha például egy papot vagy paplovagot istene kitagad, de még van az előzőekben kinyert mana a testében – vagy akár tárolja valamilyen mágikus tárgyban –, és később abból nyeri ki, akkor képes-e még elvégezni a papi varázslatokat? Vagy ha (bár ez nyilván nem egy gyakori eset, inkább csak elméleti kérdés) átszentelik egy másik istennek, felhasználhatja-e az előző által nyert manát az új istene varázslatához? Úgy tűnik az istene által nyert manát nem, csak sokkal inkább a formát, a varázslatot veszíti el.

Asztrológia

Az asztrológia más néven csillagjóslás. A bolygók, és csillagok állásából próbál következtetni jövő eseményeire. Alapvetően a csillagászat előfutára volt, azonban a modern asztrológiát az áltudományok közé sorolják.
A M.A.G.U.S béli bárdmágiát a mana kinyerésének mibenléte miatt sorolom ide. Inkább a történelmet kutatja, semmint a jövőt próbálja kilesni, ám a csillagokkal való sajátos kapcsolata miatt mégis úgy gondoltam érdemes lehet megemlíteni az asztrológiát, mivel külön ilyen „mágia” vagy „tudományág” nem található meg a M.A.G.U.S.-ban. A bárdok számára csak akkor elérhető a mana, ha egy tiszta éjszakán, mikor látszódnak a csillagok, játszanak a mágikus hangszerükön ezzel megszólaltatva az összhangzatot. A bárd alapvetően költő, vándor énekes, aki sokat foglalkozik a legendákkal is. Hang és fénymágiákat alkalmaz, sokszor illúziókkal dolgozik.

Varázslók

A varázsló egy általánosabb fogalom a mágia alkalmazóira, nagyon sokféle létezik belőlük. Általában van egy szakterületük, és az emberek ezzel kapcsolatban fordulnak hozzájuk. Általános vonás a varázslóknál, hogy rendszeresen kapcsolatot teremtenek a túlvilággal lélekutazással transz, vagy álom révén. Ennek alapja az a képzet, hogy a lélek képes elszakadni a testtől. A legnagyobb változást a kereszténység okozta, mivel egyrészt módszereik, működésük irtását és tiltását hozták el, másrészt pedig sok addigi varázslói tevékenységet feleslegessé tett az egyház és a papság.[9] A M.A.G.U.S.-ban két féle varázsló van, az egyik a tűzvarázsló, a másik pedig a varázsló. A tűzvarázsló annyiban hasonlít csak a fent leírt varázslóhoz, hogy egy speciális területtel foglalkozik, mégpedig a tűzzel. Varázslatai mind ezen alapulnak, és manáját is a tűz által képes kivonni környezetéből. A tűzvarázsló az egyetlen elemi mágus, pedig ha egyetlen elemre egy kaszt épül, úgy épülhetne a többire is. De az elemi mágiákat a varázslók alkalmazzák, és a többinek nincsenek külön kasztjai. A varázslók a M.A.G.U.S.-ban magas mágmágiának nevezett mágiát alkalmazzák, ők a mágia legmélyebb ismerői az összes varázshasználó közül. Ha a világunkhoz hasonlítjuk tulajdonképpen tudósok. A manát a környezetből nyerik. Nagy különbség fenti varázslóhoz képest, hogy sem a tűzvarázsló, sem pedig a varázsló nem teremt kapcsolatot rendszeresen a túlvilággal. Bár magának a túlvilágnak a fogalma is eltérhet a két világ között.

Boszorkányság

A középkorban az emberek nagyfokú kiszolgáltatottságnak voltak kitéve, melynek okai többek között a létbizonytalanság, járványok, háborúk, éhínségek, természet erőivel szemben való tehetetlenség voltak. Bár keresztény filozófia elítéli a hiedelmeket és babonákat, a félelem az ismeretlentől, nagyfokú vallásosság, teológiai műveletlenség, és babonákban való erős hit ahhoz vezetett, hogy a társadalmi feszültségeket egy „bűnbakon” (a boszorkány) vezessék le. Értelemszerűen a természetgyógyászok is áldozatául estek ezeknek a boszorkányüldözéseknek, melyek egyre nagyobb méreteket öltöttek.
A boszorkányság ideológiája társadalmaként eléggé eltérő is lehet. Európában jellemzően a boszorkány alakja varázslók, gyógyítók, természetfeletti lények hiedelem alakjait olvasztotta magába. Magyarországon főképp varázslók és démonikus lények ötvözetének tartották a boszorkányt. Ezekből az kivetkezik, hogy a boszorkány önálló hiedelemlényként nem létezett, minden kultúrában megtalálható valamilyen őse.[10] A boszorkányok férfiak és nők is lehettek. A „modern boszorkányság” a wiccában[11] jelenik meg, ami egyfajta újpogány természetvallás, sajátos szertartásrendszerrel és hagyományokkal.
A M.A.G.U.S. boszorkánya, boszorkánymestere, és mágiájuk sokban különbözik világunk boszorkányaitól. Alapvetően a külön férfi és női „boszorkánytípus” már önmagában nagyon nagy különbség. A M.A.G.U.S. világában nincsen átjárás a két nem között, férfi nem lehet boszorkány, és nő nem lehet boszorkánymester. A nemek közötti különbség a mágiák terén is megjelenik. A mana kinyerésében még van hasonlóság a két kaszt között: egy Hatalom Itala nevezetű mérget kell meginniuk. Bár a boszorkánynak e téren van egy külön alternatívája is, mégpedig hogy szexuális aktus által nyerjen manát. A boszorkány mágái között sok az emberekre valamiképp mentálisan vagy asztrálisan ható, a testi, illetve szerelmi jellegű varázslat, de megtalálhatóak különböző természeti mágiák is. Megjelenése is eltér a sztereotípiákban élő „vasorrú bába” képétől, mivel számára külső nagyon fontos, így a boszorkányok általában rendkívüli szépséggel rendelkeznek – vagy ha nem, mágia által megszépítik magukat adott esetben. A boszorkánymesterek ezzel szemben a fekete mágia alkalmazói, mágiájuk alapvető eleme a pusztítás. Érdekes még, hogy mindkét kasztnál a bal kéz (illetve bal mutatóujj) rendkívüli jelentőséggel bír, ugyanis ennek hiányában nem képesek alkalmazni mágiájukat (bár például a boszorkány csókmágiája ez alól valószínűleg kivétel).

Összegzés

Kunin, Lévi-Strauss megközelítéséből kiindulva a következőképpen definiálja a mítoszt: a mítoszok rendszerbe foglalt narratívák, amelyek jelentéssel ruházzák föl a múltat, a jelent, és a jövőt. [12] A M.A.G.U.S.-ban mítoszokban, és mesékben is megjelenő három szint, mint túlvilág, e világ, illetve felsőbb világ gyakran egybemosódik, de mindenesetre a mesékhez hasonlóan sokkal átjárhatóbb, illetve átláthatóbbak az utak közöttük. Például élőhalottak jelenhetnek meg az élők a világában, vagy a deus ex machina mindennapi esemény is lehet. Talán pont ennek az átjárhatóságnak köszönhetően ennyire más a két világ, hiszen ezekből kifolyólag olyan alapvető kérdések, mint például, hogy „mi van  a halál után” ott nem relevánsak.
Talán a legnagyobb különbség világunk mágiája és a M.A.G.U.S. világának mágiája között, hogy ott nem marad meg a szimbolizmus síkján a varázslat, hanem konkrétan, és gyakran azonnal az érzékszervekre hat, vagy ilyen hatások kísérik. A mágia a mi világunkban is tulajdonképp itt van velünk, minden nap, mindenhol, hiszen a mágia eszközkészletét: cselekedeteket, szavakat és tárgyakat alkalmazunk bizonyos időben, helyen, környezetben bizonyos cél elérése érdekében. Lehet ez földhözragadtabb, vagy elvontabb cél is. James Alcock pszichológus szerint „a ‘mágikus gondolkodás’ két egymáshoz közeli történés között okozati viszony feltételezése, miközben valójában nincs bizonyíték az ok-okozati kapcsolatra. Például ha valaki úgy gondolja, hogy a keresztbe tett ujjak szerencsét hoznak, ezzel az ujjak keresztbe tevését összekapcsolja a későbbi kellemes eseményekkel, és ilyen módon oksági kapcsolatot teremt a két dolog között.”[13] Ebben az esetben mindannyian mágikus gondolkodók vagyunk.

Bibliográfia

Alcock, J. (1995). The Belief Engine. Skeptical Inquirer. 19(3): 255-263. Letöltve 2013. június 24-én: http://www.szabadgondolkodo.hu/szkeptikus/szotar/magikus-gondolkodas.php
Borbás, I. et al. (1999): Papok Paplovagok Kézikönyve – I. kötet. Budapest: Valhalla Páholy. 159.
Borbás, I. et al. (1999): Papok Paplovagok Kézikönyve – II. kötet. Budapest: Valhalla Páholy. 125.
Kunin, S.D. (2012). Structuralism and implicit myth. Suomen Antropologi: Journal of the Finnish Anthropological Society 37(4), 11-29.
Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatócsoportja (1988-2011). Magyar Néprajz: Nyolc kötetben. Budapest: Akadémiai Kiadó. (Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatócsoportja (1988-2011). Magyar Néprajz: Nyolc kötetben.
Malinowski, B. (1972): Baloma. Budapest: Gondolat.
Novák, Cs. et al. (2001): M.A.G.U.S. avagy a kalandorok krónikái. Első Törvénykönyv. Budapest: Valhalla Páholy.
http://hu.wikipedia.org/wiki/Wicca
http://www.trussel2.com/ACD/acd-s_m.htm#30473