Vii: Vérre, helyre, befutóra (M.A.G.U.S. kaland hangulatkeltő)

Négy különböző nemzetiség képviselője volt az asztalnál: egy toroni ezüstkard bajnok, egy sinemosi ligabéli admirális, egy niarei tartományúr és egy szuke szusisaláta. A bajnok, az admirális és a tartományúr a padokon foglaltak helyet, a szusisaláta az asztalon, egy tálban.

Idő: egy új kor hajnala

Színhely: díszes sátor egy ideiglenes táborban Enoszukén, a Niare befolyása alá tartozó területen, ám mégis a senki földjén. Kintről monoton, őrjítő kopácsolás.

Személyek: három birodalom legfontosabb emberei. Óhajuk parancs, szavuk élet és halál.

Történik: semmi. Ezt pedig mind a hárman erősen nehezményezték. A kortalan szépségű Lionna en-Doar, Toron itteni legatus imperialisa, bosszúsan dobolt az asztalon. Garret Lucas, a legendás hajóskapitány és a Liga helyettes daugane-ja türelmetlenül tépkedte széles karimájú kalapjának eleddig hibátlan kócsagtoll-díszét. A komoly képű, nyolc éves gyermek, Zhang Ku pedig slan nyugalommal ült mamelukjai körében, de titokban Kaoraku tüzet köpő fenséges pofája elé kívánta a szuke fattyat, aki egy sátorba meri helyezni őt, Őfelsége Niare Urának harmadik örökösét egy csatatéri toroni mészárossal és egy szakadt kalózzal. Arról nem is beszélve, hogy meg is váratja vendégeit. Hallatlan!

Végre lendült a sátor szája, és belépett frusztrációjuk tárgya, a mindig vidám Kamarás.

– Történt egy kis baleset az építkezésen – mentegetőzött. – No semmi komoly… pár munkás megtért őseihez… bizony, a sors kereke. De térjünk a tárgyra. Ti, uraim, és drága hölgy, népeteket képviselitek itt, Enoszukén, a Császár honában. Honunkat katasztrófa sújtotta, démonok dúlták, a népet járványok, szörnyek és banditák tizedelik… de ennél is fontosabb a szívünket mardosó kétség: vajon mi történt a Császárral? Örömömre szolgál megosztani veletek, hogy az Ifjúcsászár egészségben, császári pompához méltóan nevelkedik a Jáde Völgyben, hű katonák ezrei és alattvalók tízezrei kebelében. Az Ifjúcsászár Őtekintetessége az én tolmácsolásommal fejezi ki népeteknek köszönetét, amiért _segítetek_ országát nagykorúságáig oltalmazni. Hogy háláját kifejezze, és a népének szórakozást nyújtson, az Ifjúcsászár egy aréna építtetését rendelte el itt, ahol aztán rendszeres megrendezésre kerülhet a Harcművészeti Nagytorna. Az Ifjúcsászár természetesen minden költséget áll (az építkezések meg is kezdődtek, mint láthattátok) ám persze titeket, mint országának oltalmazóit, nem akar megsérteni azzal, hogy hatalmi szóval tart vissza az építkezéshez való hozzájárulástól… Az Ifjúcsászár, tudnotok kell, mint bölcs tanítóira, úgy tekint hármatokra, ezért felajánlotta, hogy az aréna elkészültével egyiketeknek felajánlja az aréna védnökségét 10 esztendőre. A szerencsés így kedvére valósíthatja meg népének elképzeléseit, jelentősen részesülve a rendezvények bevételeiből. 10 évig.

– Ez a mi területünk! – hörrent fel slan nyugalmát vesztve a niarei, apró öklével az asztalra csapva. – Ami ide épül, azért mi felelünk!

– De drága Kamarás… – kezdte joviális mosollyal, igaz, jéghideg tekintettel az admirális. – A Liga pénze nélkül itt vadak püfölnék egymást kövekkel és csontokkal. Ezután minket versenyeztetnél niarei és toroni megszállókkal?

– Emlékszem, erioni követi megbízásom alatt meglátogatott a Godora Hercegének legfőbb embere, és el akarta magyarázni, hogy nekünk, toroni kyreknek, mik a „szabályok” a Palotanegyedben. – szűrte a szavakat fogai közt a toroni úrnő. – Neki, ha jól emlékszem, neki ugyanazt mondtam, mint most neked, Kamarás: „Ugye viccelsz?”

A Kamarás a háborgás közepette is elégedetten dőlt hátra. Ez remek szórakozásnak ígérkezik!

A remek szórakozáshoz azonban ti is kelletek, Kalandozók!

Az Aréna elkészült p.sz. 3711-ben, azóta kétszer is megrendezték a Harcművészeti Nagytornát… de tudja-e valaki, mi történt akkor? Emlékszik-e valaki a három legendás diplomata zöldasztalos – és a háttérben talán sokkal véresebb, fizikálisabb – összecsapására? Nastar szerzetesei suttogva mesélnek egy csapat kalandozóról, akik ott voltak, pont akkor, és benne voltak a sűrűjében… talán pont ti voltatok? Hát lássuk akkor, meséljétek el pontról pontra, mi történt!

…

Az egyébként non-canon kalandot, Gulandro bíztatására, a tábor valamelyik páratlan napján tervezném lemesélni az esetleges érdeklődőknek (kivéve, ha tesztelted, vagy a kalandpályázat alkalmával olvastad, hogy a főboss aquir-sárkány-hörcsögnek 380-as TÉ-je van a pink-lunir slan evőpálcikára). Fontos megjegyezni, a kaland nem arról szól, hogy toroni, sinemosi, niarei vagy szuke csapattal kell jönni (persze nem tilos), és le kell győzni a „többi ellenséget”, sőt!

Bármely motiváció jó, ha nem nagyon van, majd együtt kitalálunk valamit! Ha mást nem, azt, hogy folytonos kötözködésemért és grafománkodásomért végre bosszút állhatsz rajtam erdőpille shenar-Domvik paplovag xing szerafista karaktereddel 😉

Komolytalanságot félretéve… Szívesen várok mindenkit, aki élvezi a keleties helyszíneket, a diplomáciát, a zavarosban halászást, a nagyok árnyékában való aranyéletet, a mélyben lapuló titkokat, a nien-kardokat, a kalózokat, kyr úrnőket, bogárrá változó páncélokat, evezősversenyeket, a szusisalátát, a fahéjas kesudiót, és úgy egyáltalán a négy nagyhatalom legújabb játszóterét, az épülő arénát, ahol épp nem holmi fekete meg vörös lobogókért ölik egymást… hanem hazáért, pénzért, befolyásért, elhivatottságból, meg csak úgy is.

Szóval, kalandorok kerestetnek „küldetés jutalma fejenként NEM 10 arany” jeligére. Ha kimaradsz, lemaradsz, és várhatod a taverna félhomályos sarkában a következő titokzatos, csuklyás megbízót 🙂