Axel Ragaen, a legenda és valóság
Toron országának egy kisnemesi családjából származó ifjú igen hamar szembe került felmenői kiüresedett rítusaival és előbb önként shuluri rendszerű viadalokon csapatban, majd a Quiron partja mentén szinte minden gladiátorjátékban kipróbálta magát egyedül vagy ideiglenes bandák élén.
Hosszú évek voltak mikor az idegenbe jutott fiú részt vett az ugoni gró-meccseken, puszta kézzel ment ölre tiadlan harcművészeivel szemben vagy abasziszban forgatott lándzsát hagyományőrző viadalokon. A rivaldafény nem kerülte el ugyan, de hamar belátta, hogy az csak még inkább az ellenség célzógömbjének sugarába vagy ellenséges csapatok pénzelte boszorkányok ágyába juttatja az embert.
Ekkoriban ütköztek ki rajta már tagadhatatlanul a kyr jegyek, a korai őszülés és a szemeinek szürkülése okán. Ez még inkább arra indította, hogy a csapatok vezetését másokra bízza és inkább stratégaként, taktikusként vegyen részt a viadalokon. Számtalan sebet szerzett így is, mikor a sors a Sinemossa vidékére vezette.
Itt mélyebben megismerkedett a kalandozók életével, hogy ő maga is egy lett közülük. Ekkor vette fel a „Ragaen” nevet is babonából, hogy valódi neve híján kevesebb fogódzót adjon az ellenséges bűbájosoknak magán. A szuke nyelvből vett kifejezés gazdátlan muszatasit, nemesi születésű harcost jelent, mely életmóddal ekkorra már megbékélt.
Alidax városába már mint keresett és híresebb testőr, diszkrét problémamegoldó érkezett, akinek ketrecharcos kapcsolatai révén mindenhol vannak barátai és informátorai. Szolgálatait gardedámként elsősorban dámák és boszorkányok vették igénybe, melynek révén jó kapcsolatokat épített ki a Családdal is. (eredeti előtörténet vége)
Egy boszorkány kísérőjeként tért vissza Toronba, ahol egy vidéki városban két Tharr szekta viszályába keveredett. A hosszú út végén elgémberedett tagokkal, de rendet vágott a szörnyisten szolgái között védence testi épségének védelmében majd biztonságba helyezve tovább állt az északi boszorkányok rettegett fészkéből. (Phoenix otthoni meséje)
Ekkoriban szólította meg őt az Építő, mikor is egy legendás bíborgyöngy nyomába eredt a Keleti-Barbárok vidékére. Miután elérte, hogy az őt befogadó törzset ne háborgassák többé egy kisebb karavánnal átszelte a dél-quironeát és Erionban csatlakozott a Kalandozók színes forgatagához. Nem fogadta el az idegen entitás szólító hangját, talán éppen azért rejtőzött el az ősi nagyvárosban. (bíborgyöngyös kötetbe szánt novella koncepció)
Egy helyi nemes születésű tudós expedíciójához csatlakozott, akik a város alatti katakombarendszer felderítésére és az egykori építőmesterek nyomdokain jártak. A városóriás mélyében akadtak egy elfeledett óvárosra és egy mágikus pecsétre, amelyet nem bolygattak meg, mert egy életet követelt volna a csapattól és a megbízó akkorra már igen „romos” idegállapotban volt. (Phoenix otthoni tesztmeséje)
Következő kalandja egy szomszédos anyagi síkra vitte, amelyen már csak egy romváros létezett és az is a megsemmisülése felé sodródott. Elátor birodalmában a természet törvényei is szokatlanul működtek és nem kevés küzdelem árán sikerült csak visszajutnia társaival az általuk ismert világba. Kalandjuk nyomán azonban igencsak megtépázták a két világot elválasztó határt, ezért inkább távozott Erionból. (Marciklon otthoni meséje)
Útja a Nyugati-Városállamokba vezették ahol a megtépázott Építő hitközösség védelmére kelt. Együttesen vették fel a harcot a Gyíkmessiás szolgáival és végül a snil vallási vezetővel. Aga, Líra és Patkány oldalán vívta ki az új hit létjogosultságát a Salamboo Kereskedelmi Szövetségben, de a felajánlott egyházi címet és posztot nem fogadta el, visszatért ahhoz az élethez, amit a legjobban ismert: a Kalandozókhoz. (RPG Makeres játék koncepciója)
Tongoria vidékén barangolva akadt rá a Gróf egy megbízással, hogy elveszett ügynökének sorsáról tudakozódjon. Egy nemesi kúriába érkezett és történeteivel szórakoztatta a ház urát, különös figurákat ismerve meg, régi érzéseket szabadított fel bennük és végül ráakadt az elveszett bárdra. Nyilvánvalóvá vált, hogy a Gróf képében a Szövetség érdeklődött személye és hite iránt, így igyekezett kikerülni a tekintetük fókuszából. (csoportdinamikai tréninghét ihlette novellakoncepció)
Elérte az Északi-tengert, amihez hasonló zabolátlanságot sohasem látott még. Végiggondolta lehetőséget és keletre az ismerős-ellenséges országokat, nyugatra Riegoy ismeretlen vidékét sejtette a sivatagon keresztül, de egyik felé sem vágyott igazán. Sokkal inkább még északabbra, a rejtélyes sziget felé, amiről csak törpék legendái és kalandozók pletykái szóltak eddig. Mosolyogva indult lefelé a parti sziklák között, megbízható krómozott csatacsillagját megigazítva a combján … elvégre, valamibe csak bele lehet vágni biztos odaát is. (előtörténetből származó tapasztalati pontokból veszélyérzékre (3) és kapcsolatra (3) tett szert)
Zyad városában akadt egy alakuló expedícióba, amit egy törpe pap és egy Krad pap vezetett. Mire odaért már egy északi Kyel pap és egy elf bárd, ő is csatlakozott. Miután egy villámmester is feliratkozott elindultak a távoli rejtélyes szigetre. Beriquelen egy kis kolóniavárosba értek és egy régi ismerőse révén hamar össze tudtak készülni az előttük álló utazásra.
A végtelen hómezőkön gonosz törpe szektát találtak az ősi romok között és majdnem beleestek Sugró, az áruló törpe istenség csapdájába. A csapat azonban felül kerekedett az ármányon és az expedíció sikeresnek elkönyvelése után, visszatértek a kontinensre, ahol elváltak útjaik, de úgy, hogy megegyeztek mindig számíthatnak egymásra ezután. Axel Tongoria felé vette az irányt, vissza a vadonba … senkinek sem árulta el mi a célja. (II. Hősök Napja eseményei + 200 Tp)
Kíváncsiságból és mert kalandozótársának, Ayala Isobellenek tett fogadalma kötötte Sirenar felé vette az útját, ahol egy noir papnő és annak kíséretében egy száműzött elf bárd meséjét követve behatoltak a hosszüéletűek erdejébe és azon belül is egy évszázadok óta zárt pagonyba. Két szerelmes elf újraegyesítése után a nép és a lány atyjának haragja elől visszaindult Tongoria felé, hogy a vadonban nyomát veszítsék a lehetséges üldözői. (Kacat otthoni meséje)
Tongoriában találkozik egy toroni asszonnyal, aki örökbefogadott bennszülött gyermekét keresi. Ketten együtt egy emberöltőnyi titokra találnak megoldást az északi-barbárok különös történelmének sötét időszakából. Axel már-már azon van kalandja végén, hogy ezzel a nővel visszatérve a megváltozott Toronba letelepedjen, de mikor ráébred, hogy a nő inkább apafiguraként tekint rá meggondolja magát és keménységet színlelve elbúcsúzik tőlük a határon. (tervezett modul/novellakoncepció a Sziklatanács Titka alapján; felvett Öregség (1) hátrány, Nyelvzseni (2) és Híresség (1) előny + Hírhedtség (1), aminek 50 Tp-je még elköltetlen)
Megelégelve a vadon életet és mert már szinte nincsen ismert ország, ahol nyugta lenne múltje és tettei miatt egy Enoszuke felé tartó hajóra Tiadlanban kéreckedik fel matróznak. A kapitány esküdözik, hogy a nemrég megnyílt szigetvilág, Sinemoszuke egy kész aranybánya a hozzá hasonó szerencsevadászok számára. Axel reméli, hogy a sokáig csak aréna- majd kalandozónévként viselt titulusa őshonában végre megtalálja az élete értelmét…
Karakterlap letöltése: Axel Ragaen stat
2 thoughts on “Panteon: Axel Ragaen NJK, avagy példa az előtörténetre”