Minden hajónak és kapitánynak! Talán mi még itt vagyunk, de mások már lehet, hogy megtértek kastélyaikba és barlangukba. Reméljük idén is jól éreztétek magatokat és megérte a leutazás fáradalmait, illetve az újabb egy év várakozást a közös nyári tábor. A táborról készült képek és anyagok (pl. modul) a tábort követő héten kerülnek majd ki.
Az Örök Város Bajnokai sorozat ősszel folytatódik egynapos rendezvénnyel november 7-én. Addig is jó kalandokat és kitartást mindenkinek.
Élménybeszámolók és Vélemények a IX. Vándorkrónikák táborról
Szépel előre! 😀 Kissé megkésve de annál nagyobb lelkesedéssel leérkezve, vetettük bele magunk az iv….táborozás és játék élményeibe! Minden percét imádtam, nagy köszönet a szervezésért, valamint a játékostársaknak valamint A’fradnak a türelemért, remekül szórakoztam.
Külön élmény volt az utolsó estére a Halálos Csók c. magyar remekmű megtekintése!
Igazán klassz tábor volt!
A helyszín ismét kellemesnek bizonyult, a tulaj-személyzet csapata (amennyi kapcsolatba kerültem velük) kedves volt és visszafogott, mint tavaly – ha egy hely esetében a vécépapír időnkénti önkéntes biztosítása a legkritikusabb „hiba” akkor az egy kiváló hely. (Tápanyag fronton különcködtem, így a hivatalos ellátmányról nem tudok nyilatkozni.)
A körülmények is kedveztek a felhőtlen pihenésnek: nem volt se hideg, se dögmeleg, és a retródiszkó-rajongó tinik sem zavartak annyi vizet, mint a tavalyi legénybúcsúsok vagy az annamari kicsigólya egysejtűi.
Játék fronton nagy köszönet a nekem bizalmat szavazó játékosoknak (Ket, Phinix, Kacat, Orome, Catsmile – a Tűzbe menni csapata és Afrad, Messor, Khuriboow – a holtidőszakban épp-nem-játszókból egy spotán mese, a Szemünk fényére toborzott csapat) remélem, jól szórakoztatok, én nagyon!
A gyilkosos játék is izgalmasnak indult, bár nekem nem tartott sokáig: hibás feltételezés nyomán nem azt hittem gyilkosomnak, aki ténylegesen volt, így beigazolódott a drow mondás: aki mindig a háta mögé néz, azt szemből éri a halál: esetleg pont egy kutyamedvedenevér képében 😀
A titokzatos maszkot kiakasztottam itthon; ha sokáig nem hallotok rólam, akkor a körúton pörgök sárga öltönyben 🙂
Nagy köszönet emellett mesélőimnek, Khuriboow-nak az emlékezetes törpetúráért és Kommatrének a shadorviki meséért: sajnos nem fejeztük be a kalandot, de remekül szórakoztunk, ameddig eljutottunk: 541 4ever!
Végül pedig nagy köszönet és maximum respect a szervezőknek munkájukért és erőfeszítéseikért!
Sziasztok!
Én is nagyon jól éreztem magam Veletek, és köszönöm, a meséket mindenkinek, akivel a táborban játszottam, nagyszerű kalandokban volt részünk, azt hiszem, kicsit furdal ugyan a lelkiismeret, hogy nem tudtam felkészülni saját mesével, amit átadok Nektek, talán legközelebb… A szerepjáték rész ezért kifogástalan volt mint mindig, és szerintem az új táborhely végre méltó utóda a Kapitány táborának. Sőt azt kell mondjam azóta ez volt a legjobb nyári táborom!
Hajrá!
D.
Sziasztok!
Mint a jó bort, ezt is kell hagyni ülepedni egy kicsit. Így utólag is azt mondom, hogy az idei tábor is remek volt! Köszönet a szervezőknek az erőfeszítésekért! Én külön kiemelném ebből a szempontból az étkezés megoldását! A tábor helye most szerintem kifejezetten a jó arcát mutatta és csak néha lehetett hallani érthetetlen kiabálásokat a szomszédból. Azért nem értem a tábor üzemeltető részéről, hogy a wc-papír anomáliát miért nem tudják kezelni? Pedig roppant egyszerű a képlet, a résztvevők számának növekedésével egyenesen arányosan nő a fogyasztás is… node sebaj megoldottuk 🙂
Játék téren külön köszönet az összes mesélőnknek! Lozartan, Amund, Kommatre, Khuriboow, mindenkinél jól szórakoztam.
Remélem jövőre folyt. köv!
W
Ahoy,
jól éreztem magamat. Már a közös leutazás is szórakoztató volt a macskabusszal, ami mintha egerészett volna olykor a Dunántúlon. Rafin és Orome társaságában repült az idő. Beaverfieldmarketplace és Buyfur csak úgy elsuhant mellettünk …
Első este kedvenc (első) gyerekkori amund karakteremmel is újra játszhattam, de már az ATAK szabályai szerint megalkotva, ami nagy élmény volt. Ogre mesélésével a shadoni éveit eleveníthettem fel, ahol új ellenségeket és barátokat is találtam. Nagyon kultúrált és becsületes lovagvilágot ismertem meg itt … de azért néha bolondok ezek az emberek. Del Cronten nemes divat tanácsai nélkül köpenyek terén eltévedtem volna. Köszönöm a mesét és játékot.
Aztán az Azúr fogadót meséltem le egy lelkes és szellemes csapatnak másnap. Ez is kicsit elhúzódott, de legalább minden apróságra maradt idő azt hiszem. Játékosaimnak külön dicséret, nem árulok el nagy titkot, hogy a legjobb szerepjátékosra vonatkozó szavazatom is közülük került ki végül.
Majd újból egy másik csapatnak mesélhettem le az Azúr Fogadót, amiben új karakterek mellett viszontláttam az immár dél felé tartó yllinori sast is. Együtt vágtak neki a titok megfejtésének és zseniálisan kikövetkeztette egyikük, hogy mi állhat a háttérben, csupán egy lajtorja fok választotta el őket a teljes megoldástól. A kaland mibenlétéből adódóan persze ez sem befolyásolta a karakterük hogylétét.
Az ünnepélyes tűzijátékot követő este után, ahol én inkább a biztonságra ügyeltem, pedig jó mókának tűnt és tudom is hogy az, volt egy kis mesélőmegbeszélés a villám-csapta kalandmodulról, de a mesterek elég jól átvették, hogy miről fog szólni a történet. Meglehet, utólag kurtítanék is rajta valamelyest, de nem szokásom. Így is volt csapat, amelyik majdnem eljutott a végéig. Szerettük volna, hogy a záráson most minél többen vehessenek részt és elvihessék az őket megillető díjakat és ajándékokat. Valamit valamiért …
A két napos versenymodulra sorsolt csapatom tagjai között üdvözölhettem a második Azúr Fogadóból ismerős karaktereket is, így már biztosabban vághattunk bele a kihívásba erősítve két újonccal, akik jót tettek a csapat hatékonyságának és koherenciájának. Külön élveztem az északi kyr Iker fejvadász kompetens megjegyzéseit, amivel hitelessé tette a „nyaraló gyilkos” álcáját a szememben. Ismét elméleti síkon lett megoldva a kaland és különösebb kapkodás nélkül egy beépített oldalajtón ki is léptek a történetből, így nem okozott gondot az időhatár.
Gorvik veszélyes vidék … még így is. Nagyon komoly koncentrációt igényel, hogy akár csak egy hiba vagy ballépés is okozhatja teljes csapatok halálát és a kaland kudarcát. Ezt szerintem A’frad részei kifejezetten jól példázzák, sőt, kezdetben még tét nélkül vezetve be a karaktereket ebbe a miliőbe. Úgy gondolom a végeredmény méltó a régi, klasszikus Gorvik hangulatához és nehézségéhez is, de a modern 3715-ös változásokhoz is. A magam részéről igyekeztem inkább kalandfilmesíteni az eseményeket, szórakoztatóvá tenni azt, ami egyáltalán nem szokott az lenni. Remélem sikerült azok számára akik a táborban játszották vagy majdan fogják egyszer a felkerült modul alapján.
Az étkezéssel meg voltam elégedve. Változatos volt, hogy hol éttermi minőséget kaptunk panorámával, hol pedig klasszikus táboros menzát és szinte minden reggel folyt gáttalanul a TEA. Engem mondjuk zavar sokszor, hogy ez megszabja a játékok ritmusát, akadályozza a tábor folyását az étkezés, illetve az egyéni megoldások, boltolás és hasonlók, de ezt gondolom el kell nézni, hogyha az ember társaságban van.
A hazaút számunkra hosszú volt és fáradtságos, immáron átszállós vonattal. Tapolcán életmentő volt a CSOMAGMEGŐRZŐ büfé, de igazán már Budán nyugodtam csak meg a Vikingerben. A vonaton persze ment a szokásos tábor utáni beszélgetés ezerrel különböző rendszerekről és világokról, kiderült, hogy a M* kasztrendszere nem kiegyensúlyozott például … szóval majd meggondolunk pár dolgot a következő Bajnokalkotásig.
Hasonlóan a tavalyi évhez a mostani tábor is csak az afterparty hétvégével volt teljes, ahol A’frad elkezdte mesélni az otthoni csapatnak Vii félnapos spontánkalandját hangulatkeltőstül mindenestül. Mi elég szerepjátékosan vetettük bele magunkat, így alaposan körüljártuk a témát indulás előtt, illetve szántunk rá időt, hogy a csapat kohézión is dolgozzunk karakterként, amit én nagyon értékeltem egy árnyas erioni liget ivójában borozgatva. Itt az is kiderült, hogy lehet nyílt láng fölött finom ételeket is találni … sőt … a rumpác kifejezés új ajtókat nyitott ki a számomra.
Lélekben már készülök a folytatásra, de a Hősök Napjai is tervben vannak, így az ősz sem múlik majd el szerepjátékkal szerencsére. Lassan a bőség zavarárával küzd az amund, de sok kérdést megválaszolt a Shadowrun Hongkong megjelenése, ami egy időre most szerzetesi árnyvadász létre késztet engem (van már intrója is). Szóval jó játékot és kalandokat mindenkinek, ameddig újra nem találkozunk valahol!