- Még több mint egy hónap van a május 1-jei jelentkezési határidőig, addig is kedveskednénk egy hangulatkeltővel. Amit érdemes tudni még az előkészületek szempontjából, hogy a kaland P.sz. 3718- ban, Adron 4., Feloldozás havában, a Gályák-tengerén fog játszódni. Jó olvasgatást kívánok mindenkinek!
Kosfejes lobogó
Zilált külsejű, harmincas éveiben járó férfi rohant keresztül a Toro d’Oro alsó fedélzetén. Ahogy jobbra pillantott, láthatta a kezelőszemélyzetet, amint felhúzzák a skorpiókat; a roppant szigonyvetőkből hat darab sorakozott a hajó mindkét oldalán, kötélzetük recsegve feszült meg a két ember izomzatát igénybe vevő csörlő felhúzása közben. A férfi a fedélközbe vezető lejáróhoz igyekezett, azt remélve, hogy ott nagyobb biztonságban lesz a csata elől.
Abban a pillanatban, ahogy a kalózhajó megfelelő közelségbe ért és szemrevételezhette, mi vár rájuk, tudta, hogy nincs esélyük ezzel a szörnyeteggel szemben: a groteszk módon, több hajó darabjaiból összefércelt galleon a legnagyobb shadoni hadi karavella méreteivel és fegyverzetével rendelkezett; fedélzetén hemzsegtek a kalózok, pengéik acélján vészjóslón csillogott a déli verőfény. A főárboc tetején éjfekete lobogót rángatott az erősödő szél, közepén a kos csavart szarvas koponyájával.
Amint a férfi új lendületet véve megindult volna célja felé, szigonyok csapódtak a Toro d’Oro oldalába, hogy az egész hajó beleremegett. Egy célját tévesztett lövedék az alsó fedélzet falát szakította át, s könnyedén szaladt keresztül az útjában álló matróz derekán is. A szigony hátrarándult, amint a végére erősített kötél megfeszült és mikor szakálla megakadt a deszkák között, könnyűszerrel szakította ketté haldokló áldozatát. A következő pillanatban a padló eltűnt a férfi lába alól, akárha szőnyeget rántottak volna ki alóla. A hajó jobbra dőlt, az árbocok recsegtek saját súlyuk alatt és megannyi ember zuhant át a korlát fölött a biztos halálba.
A férfi tehetetlenül gurult végig a fedélzeten, fájdalmas nyögéssel csapódott a korlátnak, s csaknem át is pördült rajta. Úgy szorította a fát, hogy ujjaiból minden vér kiszaladt, ahogy a mélységbe bámult: a két hajó közti távolság rohamosan csökkent, a vízben kapálózó emberek sorra tűntek el az egymás felé sikló hajótestek alatt. A kalóz galleon oldalában roppant vasék meredezett készen arra, hogy végzetes léket üssön a Toro d’Oro -n.
A hajó egy rándulással ismét egyenesbe került, mire a férfi azonnal megiramodott a fedélközbe vezető úton. A füle csengett, arcának jobb oldalát friss vér borította, de egy pillanatra sem állt meg, a lépcsőfokokat átugorva érkezett meg a legénységi szállásokra. Mielőtt azonban elérhette volna a hátsó kabinokba vezető folyosót, a becsapódás ereje a falhoz vágta.
A beömlő tengervíz hűvös érintése térítette magához. Nem tudta megmondani, hogy hol van. A feje fölött a mennyezet furcsa szögben záródott, ajtót, folyosót nem látott, az utat feltorlódott deszkák és gerendák roncsai zárták el. A víz már derékig ért és rohamosan emelkedett. Ösztönösen keresni kezdte azt a pontot, ahol utat tört magának, hátha eléggé ki tudja szélesíteni a rést, ahhoz, hogy kiférjen rajta. Le kellett merülnie, hogy megtalálja a léket, de szerencséjére a deszkák könnyen engedtek a nyomás alatt. Az egyre nagyobb területen beáramló víz nem engedte útjára a menekülőt, de nem csak a tenger akadályozta a férfit a kijutásban. Vaskos kéz ragadta meg a vállát és kezdte felfelé ráncigálni, az ingénél fogva. A férfi kábán és vaktában kapálózott, mígnem elérték a felszínt és végre teleengedhette tüdejét az éltető levegővel, mely egyre fogyatkozott a szűk térben. A matróz puszta kézzel esett neki ellenfelének, aki épphogy elkerülte az első ökölcsapásokat. Mindkettejüknek úszni kellett, hogy a víz fölött maradjanak, ami még inkább megnehezítette a küzdelmet. A magából kifordult matróz tarkóját friss seb csúfította, de ez szemlátomást nem hátráltatta a küzdelemben. A férfi viszont érezte, hogy hamarosan ereje végére ér. Utolsó reménysugárként a derekára szíjazott tőrért nyúlt, de csak az üres tokot találta ott. Ezt kihasználva a matróz megragadta védtelen ellenfelét s próbálta a víz alá nyomni. A dulakodás nem tartott soká, bár a férfi számára egy örökkévalóságnak tűnt. Valahogy sikerült felküzdenie magát egy újabb korty levegőért, ekkor pillantotta meg a gerendaszilánkot, mely éppen az arca felé kapálózó matróz mögött meredezett. Lesöpörte a sebeit karmolászó vaskos kezet és egy kétségbeesett ordítással elrugaszkodott. A hegyes fadarab könnyen utat talált magának a már megnyílt koponyán, s vérpatakokat indított útjukra a matróz orrából és szeméből. Nyitott szájából kilógó nyelve groteszk bambaságot festett a friss halotti maszkra.
A férfi mohón szívta be az utolsó lélegzetnyi levegőt, majd még utoljára alámerült.