Szegeden, a Tesseria Wargame Club-ban adtak egymásnak randevút a zsoldoscsapatok vezérei egy rangadó formájában, amit Tomkovics Balázs szervezett meg és Kovács Dávid Rezsuk adott mindennek teret, melyért mindkettejüknek hálával tartozunk. A vérpezsdítő augusztusi melegben sincs kellemesebb, mint kockát csörgetni és szebbnél-szebben festett figurákat tologatni vadul…ugyebár.
Túllendülve a vonatpótló autóbusz csodáján (Kiskundorozsma, ahol a sínpár véget ér …) ellensúlyozva a város hétvégi nyitvatartását a messziről jött embereknek is, nagyon szívélyes vendéglátásban részesültek a játékosok üdítők, ásványvizek és kézműves palacsinták formájában. Így már egészen más hangulatban lehetett alámerülni az aznap délutáni játékokba.
A főszervező által megírt és megfogalmazott narratíva szerint Ghyran Birodalmának peremén járunk egy emberlakta vidéken, ahol az uralkodó, Elias király, az ősi Anguis birtokról származó leleteken fellelkesülve zsoldoscsapatokat bérelt fel, hogy a mélyből minél több emléket és titkot hozzanak fel neki a múlt veszedelmes ereklyéi közül. Hat mindenre elszánt és vérszomjas banda válaszolt időben hívására, akik nekiindultak a versenyfutásnak a többiekkel szemben.
A háromfordulós verseny ennek a kincsvadászatnak az eseményeit követte végig, ahogyan alászállunk a repülhetetlen mélybe és egymás orra elől orozzuk el az értékes leleteket, majd közösen menekülünk az elszabadult és önálló életre kelt varázslatok elől, hogy közben a zsákmányt se veszítsük el. Szerintem kiváló hátteret biztosított a játéknak és remekül alkalmazta mind a Skirmish, mind pedig az új szabályok adta kereteket.
A verseny bár az első kiadáshoz megjelent Skirmish szabálykönyv alapján volt játszva, de a gerincet jelentő szabályok már az Age of Sigmar második, legújabb kiadását vették alapul. A helyi klub tagjai egyébként amellett, hogy kiemelten járatosak benne máris azoknak is szívesen és előszeretettel segédkeznek a játékban, (akár maguk ellenében is) akik még nem sajátították el azt, ami nagyon sportszerű és bajtársias viselkedés. Értékelendő.
Ez is hozzájárul ahhoz, hogy (ami a legfontosabb ilyenkor) a légkör nagyon kellemes és baráti volt a versengés ellenében. Háromszor csaptak össze a seregek, mindenki rengeteg pofont kapott be és osztott ki mire elült a por a harcmezőn, hogy a végeredményt össze lehessen hasonlítani. A sorrend így alakult a legvégén (természetesen a főszervező nélkül):
Az első három helyezett értékes (és praktikus) oklevelet kapott, amely vásárlási utalványként is felhasználható volt, mellyel éltek is azon melegében. A díjátadó ünnepélyes keretei után pedig a nézősereg és a játékosok egy része is lassan elszállingózott, de voltak akik az esti hobbiűzésre felvértezve magukat újabb csatákba kezdtek, valaki rögtön Szalamandrává változott, hogy újra-dobhasson és úgy általában abban a békés hangulatban fejeződött be a rendezvény, amilyenben kezdődött.
Amellett, hogy a Krónikák képviselete (sajnos most kevesebben, mint legutóbb) épphogy felfért a dobogóra a kísérletnek összerakott csapatával ajándékba a helyi klubnak és az itt tartott Kóborló Lelkek M.A.G.U.S. rendezvénysorozatnak egy Aranytenger avagy Amundok Könyve magánkiadványt is vitt, aminek reméljük, hogy jó dolga lesz náluk és még inkább, hogy hamarosan újra találkozhatunk a Dél Kalandoraival egy hasonló alkalom keretében.
(fotókért köszönet a szervezőknek és a Tesseria Wargame Club-nak)